Az orgona hangja: a vallásújító Löw Lipótra emlékeztek Nagykanizsán

Löw Lipót mindössze öt évet töltött a Nagykanizsán, de ennyi idő is elegendő volt számára, hogy a rabbi örökre beírja magát nemcsak a helyi, de a magyarországi zsidó történelembe is: ő volt az első, akinek a rabbisága alatt – 1845. október 22-én – először szólalt meg orgona egy magyar zsinagógában, jelesül a nagykanizsaiban. Rá emlékezett előadásában Lévai Ibolya, a helyi hitközség alelnöke és Villányi Benjámin doktorandusz.

Bevezető előadásában Lévai Ibolya, a Nagykanizsai Zsidó Hitközség alelnöke Löw Lipót Nagykanizsán töltött éveiről szólt. Mint mondta, az akkor 30 éves rabbinak Nagykanizsa volt az első szolgálati helye, ahol 1841-ben foglalta el rabbiszékét. Löw Lipót 1846-ban hagyta el a várost, ahol örökre nyomot hagyott, hiszen magyar nyelven tartott istentiszteletet és hozzá köthető az orgona használatának meghonosítása. 

Löw Lipót főrabbi

Lévai Ibolya kitért arra: a rabbi nemcsak a nagykanizsai zsidó vallási életben fejtett ki maradandó tevékenységet, de szerepet vállalt a város közéletében is, hiszen része volt az iparosképzésben, az alapfokú fiú és leányiskola beindításában, a nőegylet megalapításában, azaz a helyi tárrsadalmi, ipari és gazdasági élet fellendítésében. 

Villányi Benjámin, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) előadása következett, aki igazi meglepetéssel szolgált: a zsinagógában lejátszott egy dalt Kártschmároff Leó (1842-1915) nagykanizsai kántor 1911-ben megjelent, Nagykanizsai istentiszteleti énekek az egész év tartamára című kottagyűjteményéből, ezzel tisztelegve mind Löw Lipót rabbi, mind Kártschmároff Leó nagykanizsai munkássága előtt.

Villányi Benjámin az előadásában többek között arról beszélt, hogy Morvaországból Löw Lipót azért jött Magyarországra, jelesül Nagykanizsára, mert Morvaországban nem volt fogadókészség vallásújító elképzeléseire, gondolataira. Nagykanizsán azonban, amely a XIX. század közepén már a polgárosodás jegyeit mutatta, a gondolatai termékeny talajra hullottak. 

Az OR-ZSE doktorandusza a Löw Lipót rabbiévei alatt először 1845. október 22-én, Nagykanizsán megszólaltatott orgona kapcsán úgy fogalmazott: a hangszer használata természetesen megosztotta a magyar közösséget, élénk és heves vitákat váltva ki, de ma már érdemes úgy számon tartani, mint a magyar neológ zsidó hagyomány egyik különleges elemét. Hozzátette: az orgona zsingagógabeli használata német földről indulva érte el Magyarországot, és a maga korában jelentős szerepet játszott a vallás megújhodásában.

Löw Lipót (Júda Leib Löw, 1811-1875) német-cseh származású, tudós magyar rabbi, a zsidóság egyenjogúsítási mozgalmának vezetője. Szorgalmazta a magyar zsidóság asszimilációját és a nemzeti nyelv használatát az ünnepi szertartásokon. Első magyar nyelvű prédikációja 1845-ben jelent meg nyomtatásban. 1844-ben kezdte meg a magyar zsidók egyenjogúsítása érdekében kifejtett irodalmi tevékenységét. Ő vezette a mozgalmat egészen addig, amíg el nem érték céljukat: 1867-ben az országgyűlés kimondta a zsidóság polgári és politikai egyenjogúsítását. A Ben Chananja című folyóirat, melynek Löw 1858 és 1867 között a szerkesztője volt, rendkívül fontos szerepet játszott a mozgalomban. (Forrás: Wikipéda)