Binjomin rabbi: Miért nem imádkozott Noé a világ megmeneküléséért?

– Miért vonja Noét felelősségre a Zohár? Mi a különbség Ábrahám, Mózes és Noé reakciói között? Mik a mükce (szombaton tilalmas tárgy) típusai? És vajon mükcének számít-e az útlevél? – többek között e kérdésekre keresi a választ Szántó-Várnagy Binjomin, a Bét Jehuda közösség rabbija az Orti.hu oldalon megjelenő Omek magazin legfrissebb számában.

A Kabbala alapkönyve, a Zohár kritizálja Noét amiért nem imádkozott nemzedéke megmeneküléséért. 

„Noé nem kért irgalmat [nem imádkozott] a világért, emiatt az özönvíz róla lett elnevezve.” (Zohár 1:67b, Jesájá 54:9 alapján) 

Mit jelent az, hogy „róla lett elnevezve”? Azt, hogy Jesájá egyik próféciájában, melyben egyébként Izraelt vigasztalja, mellékesen említi meg „Noé vizeit” [mé Noách]. 

Meglepő az az észrevétel, hogy ez Noé számára bújtatott kritika lenne, hiszen akár azt is gondolhattuk volna, hogy Noé személye amúgy is erősen összefonódik az özönvíz történetével: ő építette a bárkát, ő volt az özönvizet követő új világ szülőatyja. 

Mégis, honnan veszi a Zohár azt, hogy Noé bizonyos mértékben felelős az özönvíz tragédiájáért?

Ellenpéldaként Mózest hozza, aki imádkozott népéért. Mi több, amikor felmerült annak lehetősége, hogy az egész zsidó nép büntetést kapjon az aranyborjú bűnéért, és Mózes lépjen a helyükbe (Noéhoz hasonlóan mint új „ősatya”), akkor ő ezért az ötletért egyáltalán nem lelkesedik. Sőt, egyenesen azt mondja: 

„És most, ha nem bocsátasz meg nekik, törölj ki engem [mechéni], kérlek, könyvedből, amit írtál!” (Mózes 2., 32:32)

Egy lehetséges magyarázat szerint ez bizony azt jelenti, hogy Mózes azt kéri, hogy ő kapja a büntetést, és ne a vétkező nép (ld. Rásbám), hiszen ő volt az, akinek nem sikerült a népet a helyes úton vezetnie. 

Érdekes, hogy a kulcskifejezés („törölj ki engem – mechéni”) betűi átrendezés után pontosan megegyeznek a Noé esetében idézett bizonyító kifejezéssel („mé Noách – Noé vizei”). 

Miközben Mózesnél azt látjuk, hogy jelentős erőfeszítéseket tesz népéért, a Noé nagy érdemeként említett visszatérő „refrén” ez: 

„És Noé úgy tett mindent, ahogyan parancsolta neki az Örökkévaló.” (Mózes 1., 6:22) 

Úgy látszik, hogy ez lehet a forrása a Zohár rejtélyes észrevételének. Ha mindent úgy tett, az azt jelenti, hogy elfogadta az isteni ítéletet, nem próbált meg „fellebbezni”: imádkozni a végzés eltörléséért.

Binjomin rabbi okfejtését teljes terjedelmében az Omek magazin e heti számában olvashatják el.