„Köszönöm, hogy imádott” – Bősze Ádám zenetörténet-órája a Zsidó Kulturális Fesztiválon

2024. Szeptember 12. / 21:11


„Köszönöm, hogy imádott” – Bősze Ádám zenetörténet-órája a Zsidó Kulturális Fesztiválon

Amikor a gyakorlottabb hallgató Bősze Ádám előadásaira megy, egész biztosan számíthat arra, hogy bármiről is essék szó, egyrészt kapkodnia kell a fejét, annyi meglepetéssel találkozik, másrészt lényegesen többet kap a címben ígértnél. Nem volt ez másképp most, a Rumbach zsinagógában sem. (Mellesleg még azt is belefűzte, hogy az utca névadója valójában Rombach.) 

Bedő J. István írása a "Bárzongoristák titokzatos világa" című előadásról, amelyet a 26. Zsidó Kulturális Fesztiválon láthattunk a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában méghozzá a nagy érdeklődésre való tekintettel kétszer is.

Az alcím a bárzongoristák titokzatos világáról fellebbentendő fátylat ígér – de kérdés, hogy ez a világ valóban titokzatos-e. Mindenesetre kaptunk némi tömörített szociológiai összefoglalót arról, hogy miért jár bárba a polgár – ami egyszerre külvilág is, meg otthonos is, lehet szeszt fogyasztani és ismerkedni, netán még satöbbire is kerülhet sor. Ez karakteresen nem az előző századforduló – születési és földbirtokos – arisztokráciájának mulatóhelye volt. Az a réteg a tükrös-cigányzenés helyeket, éttermeket látogatta, és azt a zenét kedvelte. A középpolgár elhajlási zónája a zenés-táncos bár volt – például ahol Schneider úr megismerhette Mimi kisasszony korlátozott hanganyagú énekművészetét… (Hyppolit)

Hanem hát a bárzongorista (BZ) sajátos műfaji és munkavállalói kategória – Oláh Zoltán játékát és hangszerének hangját az alap, vagyis a basszus támogatja meg, most Oláh Péter bőgője. Ennek a gyakori kiállású duónak a bárban igen gyakran kötelező kelléke volt az énekesnő (sanzonett, dizőz). Bősze Ádám ezt be is bizonyította: belibbent légiesen Gubik Petra és máris fülünkbe búgta (máskor elviháncolta...) a múlt századforduló dalait. Persze azért megtudtunk valódi titkot is: a bárzongorista egyszerre volt birtokában a zeneirodalom teljes szórakoztatóbb (táncolható) felének, naprakészen ismerte a friss slágereket, és ha kellett, háttérmuzsikát művelt, sok-sok hangulatfestő (esetleg hangulatba ringató) lágy improvizációval. Természetesen tudott blattolni (lapról első látásra játszani), igazodni a táncolni vágyók tánctudásához, és ha történetesen olyan volt az esemény, a tangó esetleg fel is forrósodhatott. Szóval a BZ 100%-ban alkalmazott zenész, akinek lehetőleg legyen klasszikus zenei műveltsége (is), tudjon rögtönözni, átsiklani egyik ritmusképletből a másikba, keringőből bossanovába. Ehhez naponta órákat kell gyakorolnia, hogy minden futama rögtönzésnek tűnjön.

240910_RUM_Bar Zongoristak Titokzatos Vilaga_BM_011.jpg.JPG

És máris benne voltunk a zene történetének mély rétegeiben. Ugyanis a BZ nem a semmiből született. Elődje a némafilmek mozizongoristája, aki a vásznon folyó eseményekhez fűzött hangulati futamokat. Társutasa a cigányzenész, aki háttérzeneként akár operaáriát vagy közzenét is repertoáron tart. Egymástól is eltanulnak dolgokat. A Gyertyafény-keringő ékítményeibe olykor beleúszik némi barokkos futam vagy romantikus csilingelés is.

240910_RUM_Bar Zongoristak Titokzatos Vilaga_BM_012.jpg.JPG

A társadalomtudományi fejtegetések persze lényegesen szórakoztatóbbak volt, mint ahogy most felidézem őket, de ha a zenéről csak beszélnénk, maga lenne a tömény unalom. Gubik Petra tehát néhány dalt eljátszott/elénekelt – a legérdekesebb talán éppen a „Bukjel-szoknya” volt, ami csípőben jótékonyan laza, ám térd alatt vagy bokában igen szűkre fogott szabászati műremek, amiben leginkább tipegni lehetett. (A dal több felvétele meg is hallgatható a neten.)

Igen ám, de ez az 1910-es dal már nagy ellendülés a múlttól, a viktoriánus koron túllépett, modern ruhát (és nem krinolint) viselő, választójogot élvező, táncos helyre is járó nő pajkos hangja.

Zerkovitz Béla nevéhez tömérdek sláger fűződik, a műveiből ebbe a műsorba bekerült egy kevésbé ismert, 1899-es kupléja is, a Szép kis társadalom. (Hallható volt a legendás Budapest Orfeum összeállításban.)  

Egy becsületben megőszült, szorgos, kétkezi betörő énekli, és panaszkodik, hogy elsikkasztották az országot. Ennek csak a refrénjét szeretném idézi:

Mennyi, de mennyi világcsaló, mennyi, de mennyi dutyiba való...

Így jelenik meg a történelem egy kupléban…

Még egy kis háttér: vajon ki megy el BZ-nak? Nos, számos, akadémiát végzett zeneszerző is muzsikált mellékesként az éjszakában, Eisemann Mihály (az ő kottafejeit éneklik a Hyppolitban), az operettet a dzsessz felé elmozdító Ábrahám Pál. Meg a világcsoda Cziffra György.

1-cimoldal.JPG

Bősze emlékezéseiből nem maradhatott ki a tragikus életű zeneszerző, Seres Rezső. A róla szóló anekdoták még akkor is közismertnek mondhatók, hogyha a Rumbach zsinagóga telt házát adó közönség még akár élőben is hallhatta őt. Meg a legendás Szomorú vasárnapot. Ennek kapcsán mesél (IGEN, mesélt) Bősze a szerzője köré fonódó mítoszról, ami szintén elengedhetetlen része a BZ imázsának. A BZ, akiért a Kis Pipába (Seres), a Kedves presszóba (Cziffra György), a Firkászba (Ökrös Ottó) – a sor folytatható – elzarándokoltak az emberek.

Pedig az egy ujjal zongorázó Seres legnagyobb slágerének zenéje egy egyszerű felbontott akkord, és – ezt már én teszem hozzá – a szövege pedig akkora giccs, amihez hasonlót keveset hordott hátán a föld. De hát a giccs meg a közhely, bizony a két legnépszerűbb irodalmi műfaj és eszköz. Ugyanis mindenki képes megérteni, kedvelni, rajongásig szeretni...

240910_RUM_Bar Zongoristak Titokzatos Vilaga_BM_010.jpg.JPG

Gubik Petra nagyon átérezve, olykor érzelmesítve, máskor átértelmezve adta elő az illusztrációnak szánt dalokat – valamennyivel nagy sikert aratva. Volt azonban a Pá, kis aranyom, pá alatt néhány pillanat, amikor a keze nem búcsút intett, hanem pillangóként röpdösött a butácska dal mellett – nehezen felejthető, remek néhány másodperc volt.

Megjegyzem: a hírnév, a mítosz igazságtalan, csak a zeneszerzőket jegyzik… A dalszövegek íróit nem. Elégtételként felsorolom néhányukat. Eisemann: Köszönöm, hogy imádott, Mindig az a legszebb perc – Mihály István, Lesz maga juszt is az enyém – Harmath Imre, Szomorú vasárnap – Jávor László. Zerkovitz listája viszont annyira hosszú, hogy ide se fér...

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
Jonathan Sacks rabbi a tórai szöveg vizsgálatáról
Mazsihisz hírek
Mazsihisz-elnök: A zsidó újév egyetemes üzenete