Visszahelyezték méltó helyére a mezőkövesdi holokauszt-emlékművet

Mártír-megemlékezés keretében avatták újra a Mezőkövesdi Zsidó Mártírok emlékművét, amely ötvennégy év után került vissza méltó helyére dr. Fekete Zoltán polgármester kezdeményezésére, a Mezőkövesdi Önkormányzat és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) együttműködésének köszönhetően. A mártír-megemlékezésen Prof. dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke is beszédet mondott.

A monumentális kőemlék felújítva, a város közösségének összefogásával mostantól ismét a múlt tanulságát és az emlékezés parancsát hirdeti.

A Mezőkövesdi Zsidó Mártírok emlékművét eredetileg 1947-ben állították az egykori zsinagóga – a mai Bárdos Lajos Tagiskola – udvarán. 1970-ben azonban eltávolították, és a miskolci zsidó temetőbe szállították. Öt évtized múltán, Mezőkövesd képviselő-testületének döntése nyomán, a város úgy döntött, hogy visszahelyezi az emlékművet, amely most ismét a Hősök terén, a közösség szívében áll.

A mártír-megemlékezésen jelen volt Deutsch Miklós, a Miskolci Zsidó Hitközség és Blajer Gábor, a Nagykállói Zsidó Hitközség elnöke, valamint dr. Tepper Ádám, a Szegedi Zsidó Hitközség alelnöke is.

dr. Fekete Zoltán polgármester. Fotó: Vajda János / boon.hu

Dr. Fekete Zoltán, Mezőkövesd város polgármestere köszöntötte a megjelenteket. „Emlékezni jöttünk össze és azért, hogy sok évtizedes adósságunkat rójuk le” – mondta, majd felidézte a 81 évvel ezelőtt történteket. „870 embert ragadott el a sötétség. Róluk szól a mai nap, és nekik állít emléket ez az emlékmű.”

Prof. dr, Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke. Fotó: Vajda János / boon.hu

Elsőként Prof. dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke mondott emlékbeszédet.

„Ma, a mezőkövesdi mártírok emlékművének újraavatásán, több mint nyolcvan évvel a deportálás után közösen rójuk le kegyeletünket a Mezőkövesdről elhurcolt nők, gyermekek, idős emberek és munkaszolgálatra kényszerített férfiak emléke előtt. Rájuk emlékezünk – és rajtuk keresztül az ötszázezernél is több magyar zsidó áldozatra.”

A Mazsihisz elnöke hangsúlyozta: a holokauszt nem csupán a zsidó közösség, hanem az egész nemzet és az emberiség tragédiája. „Kevés hely van az országban, ahol ilyen példamutatóan ápolják a megszűnt zsidó közösség emlékét, mint itt, Mezőkövesden” – mondta, nagyra értékelve a városvezetés döntését.

Emlékeztetett arra is, hogy az emlékmű az eredeti helyén „tíz évet sem maradt fenn, ismeretlenek megrongálták, majd elbontották.” 1970-ben a miskolci zsidó temetőbe került, „látszatintézkedésként, hiszen a zsidótemető látogatóit nem kellett a holokauszt mártírjaira emlékeztetni. Emlékeztetni a többségi lakosságot kell – és rámutatni, hova vezethet a fajgyűlölet és az antiszemitizmus, amely búvópatakként továbbra is jelen van társadalmunkban.”

Ezt követően a megemlékezésen Takács Norbert alpolgármester Miklós Dorottya Zsidó rapszódia című versét olvasta fel, majd

Markovics Zsolt főrabbi. Fotó: Vajda János / boon.hu

Markovics Zsolt, Miskolc főrabbija az emlékmű feliratát olvasta fel: „Ki ad neked a vizek forrásából. Ki adja a forrást a te könnyeidhez. Könnyeim hullnak nappal és éjjel, mert megszentségtelenítették az én népem házát.” Szavaiban párhuzamot vont a Tóra mostani hetiszakasza és a XX. századi történelem között. Leh lehá… Menj el a te országodból a te szülőföldedről, atyád házától olvashatjuk most szombaton, ám 81 évvel ezelőtt a történelem megváltoztatta az évezredekkel ezelőtt megírt bibliai részlet jelentését. Felidézte, hogy a mezőkövesdi zsidókat – mint annyi más településen – megfosztották jogaiktól, majd deportálták.

„81 évvel a holokauszt borzalma után van egy város, van egy önkormányzat, egy vezetés, amely tisztában azzal, hogy annak a városnak, amely nem ismeri múltját, annak nincsen jelene és nem lehet jövője sem” – emelte ki a főrabbi, megköszönve az önkormányzat és a városvezetés munkáját, aminek köszönhetően létrejöhetett a mai megemlékezés.

Beszédét azzal a kérdéssel zárta, hogy vajon 81 évvel a holokauszt után hogyan tovább? Hogyan éljünk, hogyan alkossunk és teremtsünk, hogyan próbáljuk megélni mindazt, amiről lehet, hogy mi magunk nem tehetünk, hiszen később születtünk. Jeremiás, a száműzetés prófétájának szavait idézte fel: „az apák ettek egrest, de a fia foga vásik bele” Vagyis mindannyian felelősek vagyunk a múltért, és mindannyiunknak ápolnunk kell azt. „Hogyan? Nagyon egyszerű. Emberként kell élnünk, emberként kell alkotnunk és teremtenünk" – zárta gondolatait a főrabbi.

dr. Tepper Ágnes. Fotó: Vajda János / boon.hu

Ezt követően dr. Tepper Ágnes, a Szegedi Zsidó Hitközség vezetőségi tagja, mezőkövesdi túlélő család leszármazottja szólt az egybegyűltekhez. Mózes ötödik könyvét idézte: „Válaszd az életet, hogy élhess te és utódaid is.” „Rettegve, csendben mentek, nem önként dalolva, állatok módjára hajszolva a beláthatatlan vég, a megsemmisítés felé.” – mondta megrendülten, felidézve, hogy Mezőkövesd 1200 zsidó lakosából 870 soha nem tért vissza. Saját családja történetén keresztül mutatta be a túlélés és az újrakezdés csodáját, hangsúlyozva: „Az élők nem feledték az ősi törvényt: válaszd hát az életet.”

Fekete László főkántor a 116. zsoltárral tisztelgett az áldozatok előtt: „Szállj vissza lelkem nyugalma, mert az Örökkévaló jót tett velem, kimenekítette lelkemet a halálból.”

Tállai András miniszterhelyettes. Fotó: Vajda János / boon.hu

Tállai András miniszterhelyettes beszédében Lilly Ebert túlélő szavait idézte: „A holokauszt nem a gázkamrákkal kezdődött, hanem szavakkal és gyűlölettel.” Részletesen ismertette a borsodi zsidóság történetét, kiemelve, hogy Mezőkövesden 1850-ben alapították meg a hitközséget. Hangsúlyozta:

„Egy zsidó közmondás szerint a kiengesztelődés titka az emlékezés. Emlékezni és emlékeztetni sokféle módon lehet, ez a mi feladatunk és a mi felelősségünk.” 

A miniszterhelyettes Radnóti Miklós és Kertész Imre szavait is idézte, utóbbiét így: „Auschwitz igazi problémája az, hogy megtörtént. És ezen a tényen a legjobb, de a leggonoszabb akarattal sem változtathatunk.” Zárásként hozzátette: „Nekünk tehát az a feladatunk, hogy a jelenlegi békés állapotokra vigyázzunk, és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy a holokauszt tragédiája soha, se Magyarországon, se a világban ne történhessen meg újra.”

Fotó: Vajda János / boon.hu

Az eseményen zenei közreműködő volt a Béres János Alapfokú Művészeti Iskola oktatója. A megemlékezés végén elhangzott a gyászolók imája, a kádis, majd a résztvevők elhelyezték a kegyelet koszorúit és az emlékezés köveit az emlékműnél.

Fotó: Vajda János / boon.hu

„Ez az emlékkő a fájdalom lángoló betűivel örökíti meg emléketeket” – olvasható a mártírok emlékművén, amely 870 áldozat nevét és sorsát idézi fel, s figyelmeztet mindannyiunkat: csak az emlékezés által van jövőnk.

Az újraavatást követően a város és a Mazsihisz közös munkájával megújított zsidó temetőben is megemlékezést tartottak. A rendezvényen a holokauszt mezőkövesdi áldozataira, valamint az egykor virágzó helyi zsidó közösség gazdag szellemi és kulturális örökségére emlékeztek. Az eseményen dr. Fekete Zoltán, a város polgármestere, és Markovics Zsolt főrabbi mondott beszédet. Fekete László főkántor a 130. zsoltárt recitálta, majd a jelenlévők együtt mondták el a kádist.

Zucker-Kertész Lilla