Superman
karakterét két zsidó tinédzser, Jerry Siegel és Joe Shuster alkotta meg a náci
Németország felemelkedése idején. Egy olyan hőst képzeltek el, aki a bevándorlókéhoz hasonló történettel bír – egy pusztulásból menekült túlélő, aki az igazságért harcol. A kriptoni férfi alkotói tehát zsidók voltak, de vajon milyen bibliai alakokról mintázták hősüket?
1. Részben Sámsonról
Bár a logikusnak tűnhet a Mózessel való párhuzam, Jerry Siegel, Superman társalkotója nem említi a bibliai prófétát kiadatlan emlékirataiban. A személy, akit „erős hatásként” említ, Sámson.
„Sámson, a hős”, a zsidó hagyományban hatalmas erejéről ismert. Emellett a gyorsasága is kiemelkedő volt, egyetlen ugrással nagy távolságot tudott megtenni. Ezen kívül bíró volt: Az igazságért és az igazságosságért harcolt.
A korai képregényekben Superman többször is úgy nyilatkozott, hogy „egy tucat Sámson erejével rendelkezik”. A „Superman #2”-ben (1939. szeptember) ledönti egy nagy csarnok tartóoszlopait, és kijelenti, hogy „egy Sámson nevű fickónak egyszer ugyanez volt az ötlete!”. A 4. szám (1940. március) címlapján pedig oszlopokat dönt le, hogy a tető raz ott ólálkodó csalókra omoljon. Mindezek – írta Siegel – szándékos és tiszteletteljes utalások voltak.
Kép: forward.com
2. A prágai gólem
Emlékirataiban Siegel felidézi, hogy egyre inkább frusztrálta az Európában és az Egyesült Államokban növekvő antiszemitizmus, és „nagyon kedvező benyomást tett rá a Gólem című film, amely egy bosszúálló lényről szólt, aki félelmetes erejét arra használta, hogy eltiporjon egy zsarnokot, és megmentse az elnyomottakat”.
Egy 1920-as német némafilmre utalt. A film társírója és rendezője Henrik Galeen volt, aki szintén zsidó volt, és ő írta az első vámpírfilmet, a „Nosferatu”-t is. Ez volt a nemzetközi siker, amely az 1931-es „Frankenstein”-t és az „I, Robot”-ot, a „Blade Runner”-t és a „Mátrix”-ot is megihlette.
Jóval azelőtt, hogy Acélember lett volna, Superman az elnyomottak bajnokaként volt ismert. A New Deal, a nyílt bevándorlás, a brit újrafegyverkezés és a második világháborúba való beavatkozás szószólója volt, és miután az Egyesült Államok is belépett a háborúba, képregényei lényegében szabályos felszereléssé váltak a 8 millió katonatiszt számára, akik olvasták őket. Jeepeket, tankokat, hajókat és bombázókat neveztek el róla, és az ő képével díszítették őket.
Superman volt Siegel és Shuster avatárja, aki a nácik ellen harcolt a fronton: egy elpusztíthatatlan, fáradhatatlan védelmező, akit a nyelv és a művészet hozott létre, és aki agyag helyett papírból és tintából készült.
3. A Gólem ihlette egyik legismertebb ellenségét is.
A Gólem legendáját, különösen az 1920-as filmet használták fel Bizarro eredetéhez a „Superboy #68” (1958. október) című számban.
Superman egyik leghíresebb és legmaradandóbb ellenfele, Bizarro az ő hasonmása, akit „nem élő anyagból” hoztak létre, ortogonális, agyagszerű vonásokkal és krétafehér bőrrel. A jó szándék ellenére féktelen és pusztító, csak egy kislány békíti meg, aki nem fél tőle – ez az ötlet a „Gólem”-ből származik, és később a „Frankenstein”-ben is felhasználásra került.
Kép: Mike Capozzola
4. Kiadója zsidó jótékonysági szervezeteket támogatott.
A DC Comics tulajdonosai a Lower East Side-i zsidó bevándorlók, Harry Donenfeld és Jack Liebowitz (Yakov Lebovitz) voltak. Sok szó esett már arról, hogyan szerezték meg a Superman jogait az első történettel együtt mindössze 130 dollárért, hogyan fosztották meg Siegel és Shustert az őket megillető összegtől, és végül hogyan rúgták ki őket.
Bár lehet, hogy gazemberek voltak, de a társadalmi problémákat is szívügyüknek tekintették, különösen, ha azok zsidókat érintettek. Donenfeld a vagyona nagy részét arra fordította, hogy más jótékonysági szervezetek mellett segítsen megalapítani a bronxi Albert Einstein Orvosi Főiskolát. Liebowitz a New York-i Zsidó Filantrópok Szövetségének kurátora volt, és a Long Island-i Zsidó Kórház alapító kurátora, az igazgatótanács tagja, sőt 1956-1968 között az elnöke.
Bármi is volt a motivációjuk, a pénz, amit Superman a fikcióban életek megmentésével keresett, a valóságban életeket segített megmenteni.
5. A szuperhős alkotói személyes vitába keveredtek a nácikkal.
1940. február 27-én Siegel és Shuster egy kétoldalas képregényt jelentetett meg a Look magazinban „Hogyan vetne véget Superman a háborúnak” címmel.
Csaknem két évvel Pearl Harbor előtt az Acélember átrohant a Siegfried-vonalon, galacsinokká passzírozta a náci ágyúkat, lecsapta a Luftwaffe-t az égből, nyakon ragadta Hitlert és Sztálint, és a Népszövetség elé állította őket.
A nácik az SS hivatalos lapjának, a Das Schwarze Korps-nak (Fekete Hadtest) április 25-i számában egész oldalas tirádával válaszoltak, amelyben Supermant zsidó összeesküvéssel vádolták, hogy megmérgezi az amerikai fiatalok elméjét.
Több beszámoló ezt a választ közvetlenül Joseph Goebbelsnek tulajdonítja. Akárhogy is, az ügy bekerült a hírekbe az Egyesült Államokban.
Siegel és Shuster soha nem válaszolt nyilvánosan, de végül a „Superman #25”-ben (1943. december) megtették. Ez egy paródia, amelyben egy szuperhős szerepel, aki a Korps leírása alapján Superman, aki felbőszítette a nácikat azzal, hogy állandóan Hitlert gúnyolta.
6. A rádióműsora valójában egy „összeesküvés” volt.
A „Superman kalandjai” volt a legnépszerűbb gyermekműsor a rádióban, 1940 és 1951 között 2088 epizódot sugároztak belőle.
A zsidó showrunner Bob Maxwell (Robert Maxwell Joffe) az ADL-lel együttműködve demokratikus és antirasszista témákat épített be, és más szervezeteket, például a Keresztények és Zsidók Nemzeti Konferenciáját, oktatási tanácsadókat, újságírókat, sőt még Margaret Meadet is bevonta. Az akciót „Intolerancia hadműveletnek” nevezte el.
E „jószolgálati propaganda” történetszálai közül a leghíresebb a „Tüzes kereszt klánja”. Ez demisztifikálta a Ku Klux Klánt, bemutatta valódi kódszavait, rituáléit, amelyeket egy beépített aktivista, Stetson Kennedy szállított. A beszámolók szerint az adás a KKK tagságának erőteljes csökkenését okozta.
7. Az ősei rabszolgák voltak
Elliot S. Maggin volt a Superman fő írója az 1970-es évektől az 1980-as évek közepéig. Judaizmusa, valamint a kabbala és Martin Buber tanulmányozása nagyban befolyásolta munkáját, és elismerte, hogy „ténylegesen zsidó tanokat és rituálékat tulajdonított a kriptoni hagyománynak”. Azt mondta, hogy Superman zsidó, „annyira magától értetődő, hogy akár kánon is lehetne”.
A „Superman #264”-ben (1973. június) Maggin felfedte, hogy a Kripton ősi múltjában Taka-Ne rabszolgasorba taszította őket, aki, mint előtte a fáraó, arra kényszerítette őket, hogy építsék fel a zikkurát erődjét. Végül úgy nyerték el a szabadságukat, hogy megszerveztek egy kaptárjárványt.
8. Ő mutatta be az első nyíltan zsidó szuperhőst.
Superman a „Super Friends #7” (1977. október) című számában Izraelbe látogatott, ahol találkozott Seraph-fal, a világ első nyíltan zsidó szuperhősével. Seraph az erejét Illés köpenyéből, Salamon gyűrűjéből, Mózes botjából és Sámsonéhoz hasonló hosszú hajából nyerte.
9. Superman és Einstein
Superman apja, Jor-El a történetben azt akarta, hogy Albert Einstein nevelje fel a fiát. Logikus, hiszen a Kripton első számú tudósa ki mást akarhatna erre a feladatra, mint a Föld első számú tudósát.
Maggin 1978-as „Superman: A Kripton utolsó fia” című prózaregényében elárulta, hogy Jor-El egy szondát küldött a fia előtt a Földre, hogy a világ legfejlettebb elméjét keresse meg, aki majd felneveli őt. Einsteint választotta, aki alázatosan visszautasította, helyette segített abban, hogy Kenték megtalálják őt.
10. Még mindig egy kedves zsidó fiú
Az 1980-as Superman II. című filmben, amikor Superman megment egy fiút, aki a Niagara-vízesésbe zuhan, egy idős hölgy a közelharcban alig hallhatóan felkiált: „Milyen kedves ember! Hát persze, hogy zsidó!”
Sem Mario Puzo eredeti forgatókönyve, sem Tom Mankiewicz forgatókönyve nem tartalmazza ezt a sort, amelyet valószínűleg Richard Lester zsidó rendező rögtönzött oda.
A forward.com cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
