Náciként is élt a kedvenc világsztár

Forrás: Hírszerző

Hetvenöt éves Donald, a világ leghíresebb kacsája. Nyolcszor jelölték Oscar-díjra, de csak egyszer kapta meg, azt is egy propagandafilm miatt. Donald keveset beszél, inkább cselekszik.

Az örök vesztes és örök méregzsák madár 1934. június 9-én szerepelt először egy rajzfilmben és még ugyanebben az évben képregény formájában is olvashatók voltak kalandjai. ("Igazi" születésnapjáról csak annyi derül ki a filmekből, hogy a tojást, amelyből a peches szárnyas kikelt, március 13-án, pénteken rakták le, az év pontos megjelölése nélkül.)

Donald kacsa népszerűsége hamarosan felülmúlta Miki egérét is, ami azzal magyarázható, hogy az egér az amerikai nőszervezetek nyomására bátor "személyiséggé" lépett elő, míg Donald megmaradhatott ügyefogyottnak. A kacsát először Art Babbit, a Disney egyik rajzolója vetette papírra, s már akkor matrózsapkát és -ruhát viselt, de hosszú vékony csőre volt. (Az viszont csak városi legenda, hogy Finnországban betiltották volna a nadrág hiánya miatt.)

Jellegzetes hangja, amit Clarence Nash kölcsönzött neki, a rajzfilmipar egyik meghatározó figurájává tette. Donald a szárazföldön is matrózinget és -sapkát visel. (Nadrágot viszont csak akkor, ha úszni megy.) A 1930-as években közösen szerepelt a Disney rajzfilmjeiben Miki egérrel, Goofyval és Plútó kutyával. Sokáig a képregényekben is csak velük együtt lépett fel, míg a 1930-as évek második felében Al Taliaferro és Ted Osborne megalkották az önálló karaktert.

Elsősorban városlakót csináltak belőle, és adtak neki három unokaöcsöt (Tiki, Niki és Viki) - ebből alakult ki később a komplex Donald kacsa-univerzum. A 1940-es évektől aztán a figurát Carl Barks (képregények) és Jack Hannah (rajzfilmváltozat) vitte tovább.

A történetben az unokaöcsök Donald kacsa nővérének, Della kacsának és Dézi kacsa egyik fivérének gyerekei. Átmenetileg Donaldra bízzák őket, miután az egyik tréfájuk kórházba juttatta az apjukat (petárdákat raktak a székére). A szüleikről nem is hallunk többet és Donald hivatalosan is örökbe fogadta őket 1942-ben. Rendszerint elkísérik a nagybátyjukat és a nagy-nagybátyjukat, Dagobert bácsit a kalandjaik során. Mindhárom kiskacsa sokcsillagos tábornok az Ifjú Mormoták cserkészcsapatban.

Időnként előfordul, hogy egy negyedik unokaöcs (rendszerint sárga ruhában) is becsúszik a rajzoló hibájából. Bob Foster szerkesztő a "Ciki" nevet adta a figurának, és az egyik Egmont-képregényben ("Sok hűhó cikiért", Donald Kacsa Magazin) meg is magyarázza a jelenséget (mint egy különleges természetfeletti hatást).

Propagandafilmben is szerepelt

Donald kocsiját ugyancsak Taliaferro találta ki. Ezt Donald állítólag maga rakta össze mindenféle alkatrészekből. Az, hogy a kocsi állandóan lerobban és javításra szorul, a történetekben gyakori humorforrás.

1942-ben járunk, amikor megjelenik az a propagandarajzfilm amelyet a Walt Disney késztett. Főszereplője Donald kacsa, rendezője Jack Kinney. Bár terjednek pletykák arról, hogy Disney náciszimpatizáns lett volna, ez nem igaz, ennek ellenére több rajzfilmjében gúnyt űzött a zsidókból, amiért összetűzésbe került különböző jogvédő szervezetekkel.

A Disneyt Donald kalandjaiért kilencszer jelölték Oscar-díjra, de csak a viszonylag ismeretlen, a második világháború idején készült A Führer arca című darab győzött a versengésben, sőt ezt a filmet megválasztották minden idők 22. legjobb animációs filmjének is.

Donald kacsát rémálmok gyötrik. Ebben a náci Németországban él, keményen dolgozik a hadianyagokat gyártó gépezetben és folyamatosan "Heil Hitlerezik". Felébredve azt látja, hogy a Szabadság-szobor árnyéka vetül rá és megnyugszik, hogy mégis amerikai állampolgár.

Az eredetileg "Donald kacsa náciországban" címet viselő rajzfilmet Oliver Wallace nagysikerű zenéje ("Der Fuehrer's Face") miatt keresztelték át.

A rajongók persze azt a Donaldot szeretik, akit - vagy amelyet - egy másik rajzoló, Carl Barks teremtett meg a 40-es években. Ő adta Donaldnak a jellegzetes, fiatalos, naiv arcot és benépesítette környezetét más figurákkal.

Keveset beszél, inkább cselekszik

Donald gyakrabban dühös, mint nem, keveset beszél, inkább cselekszik. Szándékai alapvetően jók, de mert mindig a rossz irányban indul, nem törődik semmivel és senkivel, egyre nagyobb bajba kerül. Féktelen dühkitörései, tehetetlensége az akadályokkal szemben, tiltakozása az általa vélt igazságtalanságok ellen, még ha emiatt bajba is kerül - ezek tették a mindenkori közönség kedvencévé.

Neve Olaszországban Paperino, Németországban Schnatterich, Finnországban Aku Ankka, Dél-Amerikában Pato Donald, Szaúd-Arábiában Batut, Indonéziában Donald Bekek, kínaiul Tang Lao Ya, latinul pedig Donaldus Anas. Donald az oregoni egyetem és a brazil Botafogo focicsapat hivatalos kabalája és ádáz, kalózruhás képe díszíti az amerikai parti őrség hajóit.

Donald fénykorát a múlt század közepén élte, 1941 és 1965 között több mint száz filmben tűnt fel jellegzetes figurája. Kalandjairól képregények is készültek-készülnek, amelyek különösen Amerikában és Európában népszerűek, az öreg kontinens számos országában hetente és havonta jelennek meg Donald-újságok. Alakja feltűnik baba, játék formájában, képe díszít a ruháktól a bögrékig szinte mindent.

A statisztikák szerint valahol a világon a jelen pillanatban is olvas valaki a több száz nyelv egyikén egy Donald kacsa képregényt vagy néz egy Donald kacsa rajzfilmet.


(Forrás: MTI, Disney.go.com, Wikipedia)