Heisler: Auschwitz rámpája ma már szimbolikus erejű

2014. Április 06. / 13:11


Heisler: Auschwitz rámpája ma már szimbolikus erejű

MAZSIHISZ


„E kiállított vagon nyersessége mindenki számára jelentse a sötét üresség emlékének és elmúlásának szomorú szimbolikáját” – fogalmazott Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke Szabadkán, a magyarországi Élet Menete Alapítvány 63. vagonkiállításának megnyitóján, pénteken délelőtt. Alábbiakban az elhangzott beszédet olvashatják.



Létezik Magyarországon egy fiatalok által létrehozott alapítvány, az Élet Menete Alapítvány. Minden évben ők szervezik Auschwitzba azt a zarándokutat, melyen zsidók és nem zsidók ezrei szembesülnek hat millió, köztük 600 ezer magyar zsidó áldozat életének végállomásával.

Auschwitz rámpája ma már szimbolikus erejű, a vagonokból félájultan kitántorgó emberek sorsa ott döntetett el, sokaknak ott ért véget. Auschwitzba ilyen marhavagonok százai érkeztek kelet-Európából, majd 1944 nyarától Magyarországról. E marhavagonok juttatták el azokat a zsidókat az Auschwitzi rámpákhoz, akik néhány hónappal, vagy évvel korábban még reményekkel telve élték életüket, akik terveket és szerelmeket szőttek, akik családot alapítottak, gyermekeket neveltek, tanították, vagy tanulták a magyar és a héber ábécét, s akik utolsó pillanatokig bíztak abban, hogy velük nem történhet meg az, ami később mindnyájuk végzetévé vált.

Gondoljanak csak bele: Budapesten, a budai oldal legnagyobb zsinagógáját 1936-ban építették a zsidók. A numerus clausus után, közvetlenül az első zsidótörvény előtt.

Szabadka. Szabad királyi város, egy kicsinyítő képzővel. S tudják mi tette naggyá? Ez a hely a zsidók számára mindig különleges volt. A városban ugyanis már 1775-tól élnek zsidók. Számuk a 19. században gyorsan nőtt: 1828-körül még csak 200 fő, a 20. század elején pedig már 4000 lelket számláló közösség. 1903-ban felavatják az akkori Magyarország második legnagyobb zsinagógáját. S itt álljunk meg egy szóra.

Hogyan létezik, hogy egy ekkora közösség ilyen hatalmas terhet tudott magára venni?

A válaszhoz tudni kell, hogy a szabadkai ipar a 19. század második felében született meg. Az ipari kapacitások tulajdonosai között kifejezetten nagy volt a zsidók részaránya. 1921-ig például az összes jelentős szabadkai gyár tulajdonosa zsidó volt. Szabadka népességének pedig 4,5 százaléka.

A zsidók a befektetett tőkéjükkel, a szabadkai iparral, és nagykereskedésekkel az egész város számára olyan jólétet, megélhetési lehetőséget, munkahelyek ezreit, a korban még szokatlan szociális gondoskodást teremtettek, mely méltán tette azt az akkori Magyarország egyik legvirulensebb városává. A szabadkai zsidóság ezeken a gazdasági alapokon volt képes megépíttetni zsinagógáját, közösségi létesítményeit és működtetni szociális hálójukat.

Tudják Önök ki volt Fenyves Ferenc? Csak egy mezővárosi zsidó szatócs elsőszülött gyermeke. Tehetsége korán kibontakozott. Már az ötödik osztályban titkos irodalmi folyóiratot alapított.1908-ban a híres Bácsmegyei Napló szerkesztője lett és rövidesen Kosztolányi Dezső, Somlyó Zoltán és szinte teljes létszámában a Nyugat nemzedéke közreműködik a lapban. Nagyvonalúan és gondosan szerkesztett, liberális és polgári irányultságú lap lett a Bácsmegyei Napló, a legjobb ezen a tájon. Mindez, egy zsidó szatócs elsőszülött gyermekének tehetségeként.

De beszélhetünk a Ruff családról is, akik állítólag annyira szerették a konyakos meggyet, hogy az országban egyedülálló módon kezdték előállítani azt és megalapozták a később európai hírűvé vált szabadkai Ruff csokoládégyárat. Szabadkán épült meg az ország első jéggyára is: a zsidó Hartmann család építtette fel. Aki igazi lokálpatrióta, az pontosan tudja a szabadkai zsidó családok, a zsidó gyárosok történeteit. Sokat kaptak és sokat adtak városuknak.

Tudom, a szabadkai zsinagóga megújul. Ehhez a megújuláshoz a magyar kormány is nagyvonalú segítséget nyújt a határon túlról. Köszönet nekik. Hozzájárulnak egy olyan kulturális- építészeti örökség megőrzéséhez, melyre büszkék lehetnek a zsidók, a nem zsidók, a szerbek és a magyarok egyaránt. Emellett azonban létezik szabadkán egy működő zsidó közösség. Megtépázva, megfogyatkozva, talán a legjobbjaiktól megfosztva: de a zsidóság megújulásának csíráját hordozva.

A Kárpát-medence legnagyobb zsidó szervezetének vezetőjeként, a Mazsihisz elnökeként jelzem, e megújulásban minden tehetségünkhöz mért segítséget meg kívánunk adni.

Méltóképpen emlékezni áldozatainkról ugyanis úgy lehet, ha újra tanuljuk a vészkorszak alatt elégetett könyvek betűit, ha megismerjük meggyilkolt elődeink gondolatait, magyarázatait, ha újra olvassuk a szent szövegeket, s ha folytatjuk azokat a halachikus, vallási tradícióikat, melyeket a világégés során megpróbáltak megsemmisíteni.

Igen, ez utóbbit a történelem során már sokan megpróbálták, de erősek vagyunk, s ha bízunk magunkban, egymásban és értékeinkben, akkor soha, de soha senkinek nem fog ez sikerülni.

Kedves szabadkai zsidó testvéreim! Tartsátok meg a tradícióitokat, gyakoroljátok és tanuljátok vallásunkat. És hagyjanak Benneteket békében élni. Ezt kívánom Mindnyájatoknak, s e kiállított vagon nyersessége mindenki számára jelentse a sötét üresség emlékének és elmúlásának szomorú szimbolikáját.

Polgármester Úr! Szabadkai zsidók és nem zsidók, magyarok és szerbek! Kívánom, hogy újra egy virágzó városban, közösen, békében lehessen együtt élnetek. Emlékezzetek közösen az áldozatokról.

Emlékük legyen áldott.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek