A zsidó hagyomány ellenzi a mágiát, a jóslást és a varázslást. Tiltásaiból pedig levonhatjuk a következtetést, hogy voltak, akik megpróbálkoztak ezen gyakorlatokkal. Mi a helyzet a mitikus lényekkel?
A 2Mózes 22:18-ban ez áll: „Ne engedd, hogy boszorkány éljen”. Az 5Mózes 18:10-11 pedig még részletesebben fogalmaz:
„Ne legyen köztetek senki, aki fiát vagy leányát tűzre adja [azaz áldozatul ajánlja fel gyermekét, ahogyan egyes szomszédos vallások tették], vagy aki jövendőmondó, jós, jövendőmondó, varázsló, varázslatokat mond, vagy aki szellemekkel vagy ismerős szellemekkel konzultál, vagy aki halottakat kérdezget.”
A zsidó törvények szerint a mágia nem lehet mágia. Az ilyen jellegű mágia tiltott volt és még mindig az. E bibliai tilalmak lényege, hogy vannak helyes módjai az Istennel való kapcsolatnak (nevezetesen az ima és az áldozat), és vannak helytelen módjai – mágikus módok –, amelyekkel megpróbáljuk manipulálni az isteni hatalmat, vagy más istenek feltételezett hatalmát hívjuk segítségül.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a zsidók nem tették ezeket a dolgokat. Valójában Izrael legelső királya, Saul az endori boszorkány segítségével tiltott módon kapcsolatba lépett a halott Sámuel próféta lelkével.
Az ókorban nagyon kevés különbség volt a vallás, a mágia és az orvostudomány között. A különbség leginkább abban állt, hogy mely gyakorlatokat tekintették törvényesnek, és melyeket nem. Ezek az elképzelések sokat változtak az évszázadok során. A babilóniai Talmud rabbijai például úgy értelmezték, hogy a világ tele van láthatatlan mazikinekkel, démonokkal, akik megzavarják az emberi tevékenységeket, sőt, még az emberi életeket is veszélyeztetik.
Tehát a mágia tilalma ellenére a zsidó hagyomány és vallástudomány valójában tele van szörnyekkel, démonokkal, boszorkányokkal és más kétes sötét erőkkel rendelkező kétes alakokkal. Sokan közülük egyenesen a Bibliából származnak. Íme egy gyors ízelítő:
Asmodeus
Ashmedai vagy Asmodeus a zoroasztriánus és a zsidó legenda szerint a démonok fejedelme volt. Megjelenik Tóbit könyvében (az egyik ősi zsidó vallásos könyv, amely nem került be a zsidó Bibliába, de megmaradt a zsidó hagyományban), ahol egy Sára nevű nőt gyötör. Sára egymás után hét férfihoz megy férjhez, és Asmodeus mindegyik férjet megöli a nászéjszakán. (Sára nyolcadik férjének, Tóbiásnak sikerül a nászéjszakáján túljárnia a démon eszén, és hosszú házasságot élhet meg vele). A Talmudban (Gittin 68a-b) található híres legenda is ír Asmodeusról: Salamon király túljárt a démonok fejedelmének eszén, hogy az segítsen neki felépíteni az első templomot.
Dybbuk
A dybbuk/dibuk a kora újkori zsidó mitológiában szereplő megszálló démonokat jelöli (először a 16. századi írásokban jelennek meg). Úgy gondolták, hogy ők halottak lelkei, akik átmenetileg megszállták az élőket, hogy bizonyos feladatokat teljesítsenek. Ez a fajta démon S. Ansky The Dybbuk című darabjának megjelenésével vált széles körben ismertté, amely egy menyasszonyról szól, akit megszállt annak a férfinak a lelke, akihez feleségül kellett volna mennie.
Gólem
A gólem mítosza abból az elképzelésből ered, hogy az emberek képesek agyagból élőlényeket formálni, ahogyan Isten megteremtette Ádámot. A leghíresebb gólemet Júda Löw rabbi, a prágai Maharal készítette, aki egy agyagemberre felírta az emet szót, ami igazságot jelent, majd kimondta az isteni nevet, és életre keltette. A gólem megvédte a zsidó közösséget az üldöztetéstől, de nehezen irányíthatóvá és végül veszélyessé vált, ezért a rabbi úgy hatástalanította, hogy az emet szó első betűjét kitörölte, így a szó met „halott” maradt. A kora újkori zsidóság gólemmeséi párhuzamot találnak az élet teremtéséről szóló más kora újkori mesékben, köztük Frankensteinben és „A varázslótanoncban”. A gólem a mai napig a popkultúra egyik kedvenc szörnyetege.
Leviatán
A zsidó hagyományban a Leviatán egy félelmetes, ősi tengeri szörnyeteg, amely talán egy óriási krokodil, tengeri kígyó, sárkány vagy bálna alakját öltötte magára. A Leviatánra a héber Bibliában, a Zsoltárokban, Jóbban és Ézsaiás könyvében is hivatkoznak, és a hagyomány szerint nagyon ősi, hiszen Isten az idők kezdetén teremtette. A Leviatánnak van egy megfelelő szárazföldi szörnye, a Behemót. A legenda egyes változataiban Leviatán a Behemót nőstény párja. Mások szerint Isten eredetileg két Leviatánt teremtett, egy hímet és egy nőstényt, de a nőstényt megölte, hogy ne tudjanak szaporodni és elpusztítani a világot. Van egy zsidó legenda is, amely szerint a messiási korszakban a Leviatánt megölik, és az igazak a húsából fognak vacsorázni.
Lilith
A zsidó hagyomány szerint Lilith volt a legelső nő, akit valaha is teremtettek – még Éva előtt. Lilith, akinek neve a héber laila szóval rokon, ami éjszakát jelent, féltek tőle, mert úgy tartották, hogy megöli a nőket szülés közben, és elragadja a gyermekeiket. Emellett ismert volt féktelen szexualitásáról is, és úgy gondolták, hogy a halandó férfiakat arra kényszeríti, hogy lefeküdjenek vele, hogy még több démont szülhessen.
Nefilim
Az 1Mózes 6. könyve szerint az emberiség korai nemzedékeiben néhány isteni lény („elohim”, akik alatt sok ókori ember az angyalokat értette) annyira vonzódott az emberi nőkhöz, hogy leszálltak a földre, és nemzettek velük. Az ilyen egyesülésekből származó utódokat nefilimeknek nevezték. Ezek a félisteni „hősök” vagy „óriások” Isten megdöbbenésére nemzedékeken át járták a földet. De hogy mi lett belőlük, az éppoly homályos, mint az eredetük.
Endori boszorkány
Sámuel első könyvének 28. fejezetében Izrael első királya, Saul nehéz helyzetbe kerül. Sikertelenül harcol Izrael fő ellenségei, a filiszteusok ellen. Katonai tanácsot keres Istentől a megszokott csatornákon keresztül: álmokon, próféciákon és a főpap urim és tummim nevű jósló kövein keresztül. Azonban a filiszteusok továbbra is pusztítják Izraelt a csatatéren. Korábban Saul kiűzte Izraelből az összes boszorkányt és halottidézőt, de most kétségbeesett. Álruhát ölt, és elindul, hogy felkutasson egy földalatti sötét mágiával foglalkozó személyt. Saul rátalál az endori boszorkányra, aki segít neki kapcsolatba lépni a halott próféta, Sámuel lelkével, aki egykor Saul királlyá kenését végezte. Sámuel szelleme azonban nem katonai győzelmi tanácsot ad, hanem megfeddi Sault a halottidézés miatt, és megjövendöli, hogy másnap a csatában életét veszti.
Tengu
Egy ráadásként a japán zsidó mitológiából is hoztunk egy különleges alakot. Ezek a legendás, repülő, emberi alakú démonok emberfeletti képességekkel rendelkeznek és állítólag Japán hegyvidékein éltek. A tengukat különösen a Yamabushival, a Shugendōt gyakorló hegyi aszkétákkal hozzák kapcsolatba. Úgy tartották, hogy a Shugendo papok tanítói voltak. Hosszú orrukkal és hosszú szakállukkal furcsán idegennek tűnnek az ázsiaiak hagyományos japán ábrázolásához képest. Gyakran ábrázolják őket a Yamabushi Tokin viselésében is. Hihetetlen, de a Tenguk állítólag „Tora-no-Maki” tekercseket (szó szerint Tora-tekercseket) adtak át a papoknak, akik elvégezték a képzésüket. Mindezek a változatos elemek együttesen a Tengu zsidó eredetére utalnak.
Források:
A cikkek alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla