Napi Talmud - Szánhedrin 5: "Bírói hiba."

A Dáf Jomi cikksorozatot folytatva most továbblépünk a Bavat Batráról a Szánhedrin traktátusra. A korábbi írásokat itt találják meg. 

Manapság az orvosokat, ápolókat, ügyvédeket és még a bírókat is arra ösztönzik, hogy rendelkezzenek szakmai felelősségbiztosítással. Ha műhibaperbe keverednek és felelősségre vonják őket, ez a biztosítás fedezi a kártérítési és helyreállítási költségeket.

Az ókori Babilónia rabbijai azonban a bírák esetében egy alternatív módszert alkalmaztak, amely felmentette őket az ítélethozatali hibák anyagi következményei alól. Tudjuk, hogy ez egy elfogadott gyakorlat volt, mivel Rav és Smuél, a híres rabbinikus riválisok tulajdonképpen egyetértettek ebben:

Rav azt mondja: Aki ítélkezni akar, és hiba esetén szeretne  mentesülni a felelősség alól, annak engedélyt kell kérnie az exilarchától.

Hasonlóképpen, Smuél is azt mondja: Engedélyt kell kérnie az exilarchától.

Az exilarcha – a babilóniai zsidó közösség politikai vezetője – örökletes tisztséget viselt, amely apáról fiúra szállt. A család eredetét magához Dávid királyhoz vezették vissza. Az exilarcha valószínűleg felelős volt a zsidó lakosok adóinak beszedéséért, valamint politikai kapcsolattartóként működött a Szászánida sah vagy császár felé.

Ahogy a Talmud tanulmányozása során láttuk, az exilarcha és a rabbinikus közösség között gyakran feszült volt a viszony, ami érthető, hiszen a Dávid-ház és a rabbik között versengés folyt a vallási és politikai tekintélyért.

Itt azonban mást is látunk: az exilarcha hatáskörébe tartozott a bírák felhatalmazása és az, hogy mentesítse őket az anyagi felelősség alól. A Talmud tovább magyarázza, hogy az exilarcha által kiadott engedély határokon átívelő érvényességgel bírt.

Nyilvánvaló, hogy innentől idáig, és onnantól odáig érvényes. És innen odáig is érvényes, mivel itt egy jogar, ott pedig (csak) egy bot van. Ahogyan azt egy bráita is tanítja: "Nem távozik el a jogar Júdától" (Teremtés 49:10) – ezek a babilóniai exilarchák, akik jogarral vezetik a zsidó népet. „Sem az uralkodói pálca a lábai közül” (uo.) – ezek Hillel unokái, akik nyilvánosan tanítják a Tórát.

Az exilarcha által felhatalmazott bírák Babilóniában ítélkezhettek. Hasonlóképpen, a Talmud (kissé rejtetten, Hillel unokáira utalva) megjegyzi, hogy a palesztinai rabbinikus közösség vezetője, a názír (pátriárka) által felhatalmazott bírák Izrael földjén ítélkezhettek. A Talmud azonban ragaszkodik ahhoz, hogy az exilarcha által kinevezett bírák Izrael földjén is jogszerűen ítélkezhettek, mert az exilarcha „királyi hatalma” (a jogar) nagyobb volt, mint a názír hatalma (aki csupán egy kormányzói botot/pálcát birtokolt).

Az exilarcha hatalmának nagysága tükröződik a vita egy későbbi részében is: míg „innen odáig” érvényes, „onnan ide” már nem. Más szavakkal, míg az exilarcha felhatalmazhatott egy bírót, hogy Izrael földjén ítélkezzen, addig a názír nem adhatott engedélyt egy bírónak arra, hogy Babilóniában ítélkezzen. Ha a názír által felhatalmazott bíró Babilóniába utazott és ott ítélkezett, majd hibázott, akkor személyesen felelős volt az okozott károk és büntetések megfizetéséért. Az exilarcha hatalma tehát nagyobb volt, mint a názíré.

De miért? Talán a babilóniai rabbik saját régiójukat és vezetőiket tekintették hatalmasabbnak és tekintélyesebbnek. Talán az ismerettség nem lenézést, hanem büszkeséget szült. Továbbá az exilarcha és a názír eltérő birodalmak politikai kinevezettjei voltak, és szerepük is másként alakult. Míg a názír hatalma a 4. századra hanyatlani kezdett, és az 5. századra eltűnt, addig az exilarcha intézménye évszázadokkal a Talmud lezárása után is fennmaradt. Lehetséges, hogy az exilarcha valóban nagyobb nemzetközi politikai hatalommal bírt, mint a názír. Bármi is legyen az oka, ez a hatalmi különbség valós anyagi következményekkel járt a rabbinikus bírák szakmai felelősségére nézve – egy olyan korban, amikor még nem létezett műhiba-biztosítás.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
Szánhedrin 5.