Fekete tűz és fehér tűz - A Tóra titkos üzenete

A zsidó hagyomány szerint a Tóra nem csupán az a pergamenre írt szöveg, amit a zsinagógákban olvasunk. Sokkal több annál: misztikus források szerint a Tóra maga "fekete tűzzel íródott fehér tűzre" (Midrash Tanhuma, Bereishit 1.). Ez a leírás nem pusztán költői kép, hanem mély metafizikai igazságot rejt: a betűkön túlmenően a karakterek közti fehér háttér is üzenetet hordoz, még ha jelenlegi szellemi szintünkön nem is vagyunk képesek olvasni azt. A Tóra szavai közötti üres terek is szavak – melyeket majd csak a Messiás eljövetele után leszünk képesek elolvasni.

A hászid tanítások nagy hangsúlyt fektetnek a betűket körülvevő fehér térre. Rav Kook, a híres rabbi és filozófus úgy magyarázza, hogy ez a "fehér tűz" a gondolkodás és az elmélkedés birodalmát szimbolizálja, szemben a betűk "fekete tüzével", amely a gondolatok konkrét, nyelvi megnyilvánulása. A Tórában a szakaszok között hagyott üres helyek is ezt a funkciót szolgálják: lehetőséget adtak Mózesnek a tanítások elmélyítésére, az isteni igazságok befogadására.

Egy különleges hagyomány szerint minden פ (Pe) betű belsejében, annak formájában, ott rejlik egy ב (Bet) betű is. Ez a rejtett jelenlét szintén arra utal, hogy a nyilvánvaló szavak mögött mélyebb, titkos jelentésrétegek húzódnak. Bár ennek pontos forrását nehéz meghatározni, Gershom Scholem, a kabbala egyik legnagyobb modern kutatója is utal hasonló gondolatokra műveiben.

Fotó: REUTERS

Ezzel el is érkeztünk a hamarosan ránk köszöntő ünnephez, Lág BáÓmerhez, amely a pészához és sávuotot összekötő ómerszámlálás időszakának 33. napja. A nap, amikor felfüggesztjük a gyász szokásokat, amikor esküvőket és közös ünnepségeket tartanak a közösségek.

A fentebb említett misztikus rétegek különös hangsúlyt kapnak Lág BáÓmer ünnepén. Maga a "Lag" szó is a héber számírásból ered: ל (Lamed) = 30, ג (Gimmel) = 3, így ל"ג = 33.

Lág BáÓmer napja a kabbala egyik legfontosabb alakjához, Rabbi Simon bar Jochájhoz kötődik, aki ezen a napon hagyta el a földi világot. A Zohár (Idra Zuta, Haazinu rész) leírása szerint halála napján Rabbi Simon tanítványai köré gyűltek, hogy hallgassák a szent titkok feltárását, amelyeket addig nem volt szabad nyilvánosságra hozni. Aznap tűz és fény töltötte meg a szobát, amely megakadályozta, hogy bárki közelebb menjen hozzá, és mikor halála után elvitték a testét, lángok kísérték útját, miközben mennyei hang hirdette: „Gyertek, gyűljetek össze Rabbi Simon bar Jocháj ünnepére” (Zohar, Idra Zuta).

Ez az esemény is megerősíti a tűz – mind a fekete, mind a fehér tűz – szimbolikájának fontosságát a Tórában és a kabbalisztikus hagyományban.

Fotó: aish.com

David Stern The Jewish Bible: A Material History című művében (2024) kifejti, hogy a Tóra mint fizikai tárgy a legkevésbé változó zsidó szakrális objektum. Az évezredek alatt a pergamenre írt Tóra-szöveg formája – például az Exodus 15. fejezetében található "kisméretű tégla egy egész téglán" (azaz a Shirat HaYam, "A Tenger Éneke") mintázata – változatlan maradt, legyen szó a 12. századi babilóniai vagy a 20. századi amerikai Tóráról. Ez is kifejezi az örökkévaló szöveg időn túli természetét: maga a Tóra, mint isteni gondolat, már a világ teremtése előtt létezett, jóval a fizikai tinta és pergamen előtt.

A görög könyvformátum, a kódex, csak később jelent meg a zsidóságban, amikor már a keresztények átvették használatát saját szentírásaikhoz. A zsidó hagyomány azonban megőrizte a tekercsformátumot, amely tovább erősítette a Tóra szentségét. Mint Stern írja, a Tóra nem csupán szöveg, hanem maga is "szent tárgy", amelyet csókkal tisztelnek, koronákkal díszítenek, és amelyhez mágikus hiedelmek is kötődtek (például szülés közbeni védelmező szerep).

Ahogy Stern felveti, a digitális korszak sem fogja lényegesen megváltoztatni a Tórához való viszonyt. Míg a tanulmányozás módszerei – például a digitális szövegkiadások – fejlődnek, a közösségi használatban a Tóra továbbra is marad pergamenre írt tekercs, amelyet kézzel másolnak, generációról generációra. Talán egy napon, amikor minden más könyv már csak múzeumokban létezik, a Tóra – eredeti formájában vagy valamilyen virtuális, "fekete tűz a fehér tűzön" módon – akkor is fennmarad, fekete és fehér tüzével együtt.

Felhasznált források: