Szerdócz Ervin: A tusakodókról

Jákob és Ézsau történetéből kiderül, hogy a születendő gyerek magában hordozza jó vagy rossz természetét. Ám mindenki szabad akarattal születik, mindenkinek lehetősége van legyűrni rossz természetét, hogy jobbá válhasson.

„És a fiúk tusakodtak méhében. Akkor mondta (Rebeka): Ha így van, minek élek én? És elment azért, hogy megkérdezze az Örökkévalót.”
(I.M.25./22.) 

Izsák feleségül vette Rebekát. Húsz évig nem született gyermekük. Imádkoztak Istenhez, imáik meghallgatásra találtak, és Rebeka megfogant.

Terhessége nehéz volt, „a gyermekek tusakodtak a méhében”. (I.M. 25/23) Rebeka Istentől tudta meg: „két nemzet van a te méhedben, a fiatalabb uralkodni fog majd az idősebb felett” (I.M.25/19–23).

A „tusakodtak” kérdését a Midras Toldot rabba úgy magyarázza, hogy amikor Rebeka bálványimádó hely előtt haladt el, akkor Ézsau akarta elhagyni az anyaméhet. Ellenben amikor az EGYistenhívő tanház előtt haladt el, akkor Jákob. Ezt az jeleni, hogy legyen szó akár egypetéjű ikrekről, jellemük, habitusuk ellentétes is lehet.

A Talmud szerint az anyaméhben egy angyal megtanítja a születendő gyermekkel az egész Tórát. Jákob kitörési vágya eszerint indokolatlan. Hol találhatott volna jobb tanítót, felkészültebb mestert egy oktató angyalnál, a biztonságot jelentő anyaméhben?

Rabbi Simon Szofer tanítja, hogy a rossz társ semlegesíti akár a kiváló mester tanításának áldó hatását is. Jákob az anyaméhben tehát „társától”, Ézsautól akart megszabadulni.

Jehosuá ben Práchjá tanította ( Misné Ávot 1/6): „Válassz magadnak mestert és szerezz magadnak barátot, társat!”.  Eszerint a jó barát, jó társ értéke felülmúlja akár a kiváló mesterét is. Rasi szerint a „tusakodás” a futás szóból származik.

„Rebeka elment azért, hogy megkérdezze az Örökkévalót.” Amikor Rebeka elhaladt Sém és Éver tanháza előtt, Jákob „szaladt” és megpróbált kijutni az anyaméhből, hogy a tanházban tanulhasson. Amikor viszont Rebeka egy „Ávodá Zárá” bálványimádó tanház előtt haladt el, Ézsau „szaladt”, és próbált kibújni, hogy bálványimádók között élhessen!

A kuzmiri Jehezkél rabbi szerint érthető, hogy Jákob nem tudott világra jönni, hiszen Ézsau gyűlölete elzárta előle az utat. Ézsau Jákob iránti gyűlölete erősebb volt, mint a bálványok iránti rajongása. Nem akart megszületni, hogy a testvérét is megakadályozza abban, hogy világra jöjjön.

És itt az emberben levő rossz természet kérdése. Olvassuk: „…nagy az ember gonoszsága a földön, szívének minden indulata és gondolata mindig csak gonoszság” (I.M. 6/5).

A gonoszt arról lehet megismerni, hogy még a bűnös szenvedélyeiről is képes lemondani, hogy másoknak árthasson. Ez az önfeladás speciális módja, ami kizárja a megtérés, a jobbá válás lehetőségét. Ebből viszont az is következik, hogy mindig van remény a megtérésre, a jobbá válásra, amíg nem engedjük át magunkat a rosszindulatnak.

Rabbi Józsua egyszer rákiáltott egy zsidó besúgóra (moszer), aki a római kormánynak elárulta a zsidó bujdosókat. Semmire kelő! - támadt rá a rabbi. Meddig még? Meddig szállítod még a hóhéroknak Istenünk népét?

– Ó, Mester – sóhajtotta a besúgó –, én csak tövist irtok. Kigyomlálom a tövist. Kihúzom a tövist az Úr szőlőjéből!

Ekkor rabbi Józsua hangja újból megdördült: Tövist irtasz? Hát tied ez a szőlőskert? Hát van neked jogod ott irtani és gyomlálni? Ott lakik fölöttünk a szőlőskert gazdája. Övé a szőlő és övé a tövis. Csak Ő – értsd: az áruló – csak Ő irthat! Csak Ő irthat! Csak Ő gyomlálhat! Csak Ő tisztíthat! Csak Ő, senki más! Várj csak bűnös lélek, mert: „ …kik jogtalanságot cselekszenek, mint a fű csakhamar lekaszáltatnak, és mint a zöld pázsit gyorsan elhervadnak!” (3.Zsolt. 1-2.) Ugyan ki dönthet le földre engem? Mondta a besúgó nagyképűen! Mire rabbi Józsua: „Ha magasra, mint a sas, ha a csillagok közé rakod is fészkedet, onnan döntenek le, úgymond az Örökkévaló!” (Obadja 1/4.) A besúgó nevetve fordított hátat a Mesternek. Rabbi Józsua dühösen nézett utána, mire az ember megbotlott egy kőben, elesett és szörnyethalt…

Rabbi Józsua erre szomorúan azt mondta: „Lám! Isten akarata nélkül még kisujja sem görbül meg az embernek” (Talmud Chullin 7b.).