– Az étkezési tilalmak értelmezéséhez ne keressünk racionális magyarázatokat. Teljesítéseit kizárólag Isten parancsának elfogadásaként tartsuk meg – tanítja a Smini hetiszakasszal kapcsolatos írásában Szerdócz Ervin főrabbi.
Mózes III. könyvének Smini hetiszakasza – többek között – a kóser étkezés alapját jelentő tiszta és tisztátalan állatok felsorolásával foglalkozik. „Vajon miért érdekelheti Istent, hogy kóser módon vágja le barmát és úgy eszi, vagy csak simán levágja és úgy fogyasztja el az ember?” – teszi fel a költői kérdést a Midrás Vájikrá rábbá. Érdekelheti Istent, hogy tiszta ételeket eszünk vagy elhullott állatokat? „…ha bölcs lettél, magadnak lettél bölcs” – mondta Salamon király (Péld.9:12).
„Isten útja tökéletes, az Örökkévaló szava világosan tiszta, védőpajzs Ő mindazoknak, akik benne bíznak!” – állítja a zsoltár (18/31). Hogyan kell ezt értelmezni? A parancsok (micvák) kizárólag azért vannak, hogy érdemekhez juttassák és megtisztítsák az embereket.
Rabbi Chaim Ozér Grodzenski (1863-1940) a XX. század első felében Vilnuszban tevékenykedett. Nagy tekintélyű rabbi volt, ezért a „diaszpóra tanítója" címmel szólították meg. Egy alkalommal együtt étkezett rabbi Jiszráél Meir HáKohennel, akit hívei Cháfec Cháimnak neveztek a 34. zsoltár 13. sora alapján. Jiszráél Meir rabbi, aki egész tevékenysége alatt a rossznyelvűség (lóson horó) ellen harcolt, felemelte hangját a rossznyelvűség tilalmát áthágók ellen és próbálta rávenni a jelenlevőket, hogy jelentsék ki, aki a „rossz beszéd” vétkébe esik, olyan mintha disznóhúst fogyasztana. Erre Chaim Ozér rabbi azt mondta vendégének:
– Ha elterjed annak híre Izrael közösségeiben, hogy a lóson hárá a disznóhús fogyasztásával megegyező nagyságú bűn, annak az lesz a következménye, hogy nem a rossznyelvűségre fognak nagyobb bűnként tekinteni, hanem a disznóhús evés tilalma veszíti el jelentőségét.
Jichak Arama, spanyol rabbi és kommentátor (1420-1494) az Akedat Jichák (Izsák megkötözése) című fő művében írta: „tudnunk kell, hogy ellentétben azzal, amit egyes tudósok írnak (pl. Rámbán), a Tóra nem egészségügyi okból tiltott bizonyos ételeket. Ha így volna, akkor a Tóra egy orvosi könyv szintjére süllyedne. Ezen felül, ha ezek az ételek káros anyagokat tartalmaznának, akkor azokat más anyagokkal lehetne ellensúlyozni, így a tilalmak érvényüket veszítenék, és ezáltal megcsúfolnánk az egész Tórát. Azt sem látjuk, hogy azok a pogányok, akik számunkra tiltott állatokat esznek, rövidebb életet élnek, mint mi”.
Valójában az étkezési tilalmakat csak akkor tartjuk meg a maguk teljességében, ha nem egyszerűen eltekintünk bizonyos dolgok fogyasztásától, hanem tudatában vagyunk, hogy nem valamilyen racionálisnak vélt okból és kizárólag Isten parancsának elfogadása miatt teszünk így.
Dr. Schőner Alfréd, a OR-ZSE egyetem volt rektora mesélte a következő történetet.
Fiatalkorában Csengersimában laktak szüleivel eléggé szerény anyagi körülmények között. A család számára problémát jelentett a sábeszi étkezéshez a kóser húst előteremteni. Történt egyszer, hogy édesanyja tyúkot vásárolt Szombatra és elküldte fiát a metszőhöz, hogy az vágja le és szokás szerint vizsgálja meg, hogy alkalmas-e fogyasztásra. Ez meg is történt, majd a metsző kijelentette, hogy a tyúk nem kóser, húsa nem fogyasztható. Látva azonban a kisfiú elkeseredését, elküldte a rabbihoz, vizsgálja meg ő is, és akkor majd kiderül, kóser-e a tyúk. A rabbi kezébe vette a levágott tyúkot, vizsgálta innen, vizsgálta onnan, de Ő is úgy tartotta, hogy az tréfli, azaz nem kóser. A kisfiú, ismerve szülei nehéz anyagi helyzetét, fogta a tyúkot és könnyes szemmel távozni készült. A rabbi, látva a gyerek szomorúságát, visszahívta:
– Add csak ide, fiam! Hadd nézzem meg jobban!
Újból kezébe vette a levágott tyúkot, vizsgálta innen, vizsgálta onnan és egyszer felderült az arca:
– Nézze meg az ember! Tévedtem! Fogd, gyermekem és vidd haza édesanyádhoz! Fogyasszátok egészséggel! Gut Sábesz! Jó Szombatot kívánok neked és szüleidnek!
