3. Semini 9–11,47

Mózes harmadik könyve
héber és angol nyelven itt olvasható

Lev 9,1 És történt a nyolcadik napon, Mózes szólította Áront és fiait és Izráel véneit.

Lev 9,2 És mondta Áronnak: Végy egy fiatal borjút vétekáldozatnak és egy kost égőáldozatnak, hibátlanokat, és áldozd az Örökkévaló színe előtt.

Lev 9,3 És szólj Izráel fiaihoz, mondván: Vegyetek egy kecskebakot vétekáldozatnak és egy borjút és egy juhot, egyéveseket, hibátlanokat égőáldozatnak;

Lev 9,4 és egy ökröt és egy kost békeáldozatnak, hogy áldozzátok az Örökkévaló színe előtt, és lisztáldozatot, olajjal keverve, mert ma megjelenik az örökkévaló nektek.

Lev 9,5 És odavitték azt, amit megparancsolt Mózes, a találkozás sátra elé; és közelebb jött az egész község és megállottak az Örökkévaló színe előtt.

Lev 9,6 És szólt Mózes: Ez az, amit megparancsolt az Örökkévaló, hogy cselekedjétek; és megjelenik nektek az Örökkévaló dicsősége.

Lev 9,7 És mondta Mózes Áronnak: Jöjj közelebb az oltárhoz és készítsd el vétekáldozatodat és égőáldozatodat, hogy engesztelést szerezz magadnak és a népnek; és készítsd el a nép áldozatát, hogy engesztelést szerezz számukra, amint megparancsolta az Örökkévaló.

Lev 9,8 Erre közelebb jött Áron az oltárhoz és levágta a vétekáldozat borjúját, amely az övé volt.

Lev 9,9 És odavitték hozzá Áron fiai a vért és ő bemártotta ujját a vérbe és tett belőle az oltár szarvaira; és a vért kiöntötte az oltár talapzatára,

Lev 9,10 de a zsírt, a veséket, a hártyát a májról a vétekáldozatból elfüstölögtette az oltáron, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek.

Lev 9,11 És a húst és a bőrt elégette a tűzben, a táboron kívül.

Lev 9,12 És levágta az égőáldozatot és Áron fiai odanyujtották néki a vért és ő elhintette az oltárra köröskörül.

Lev 9,13 És odanyujtották neki az égőáldozatot darabjai szerint és a fejet és elfüstölögtette az oltáron.

Lev 9,14 És megmosta a beleket és a lábszárakat és elfüstölögtette az égőáldozattal az oltáron.

Lev 9,15 És bemutatta a nép áldozatát és vette a vétekáldozat bakját, amely a népé volt, levágta és bemutatta vétekáldozatnak, mint az előbbit.

Lev 9,16 És bemutatta az égőáldozatot és elkészítette a törvény szerint.

Lev 9,17 És bemutatta a lisztáldozatot, megtöltötte tenyerét belőle és elfüstölögtette az oltáron, a reggeli égőáldozaton kívül.

Lev 9,18 És levágta az ökröt is meg a kost a nép számára való békeáldozatul; és Áron fiai odanyujtották neki a vért és ő elhintette az oltárra köröskörül;

Lev 9,19 és az ökör zsírját és a kosból a farkát és a betakaró hájat, a veséket és a májnak hártyáját.

Lev 9,20 És rátették a zsírt a szegyekre és elfüstölögtették a zsírt az oltáron.

Lev 9,21 És a szegyeket és a jobb combot lengette Áron lengetéssel az Örökkévaló színe előtt, amint megparancsolta Mózes.

Lev 9,22 És Áron fölemelte két kezét a nép felé és megáldotta őket és leszállt, elkészítvén a vétekáldozatot, az égőáldozatot és a békeáldozatot.

Lev 9,23 És bement Mózes és Áron a találkozás sátrába, és midőn kijöttek, megáldották a népet, és megjelent az Örökkévaló dicsősége az egész népnek.

Lev 9,24 És tűz jött ki az Örökkévaló színe elől és fölemésztette az oltáron az égőáldozatot és a zsírt; és látta az egész nép, ujjongtak és leborultak arcukra.

Lev 10,1 És Áron fiai, Nádáb és Ábíhu, vette mindegyik a maga serpenyőjét és tett bele tüzet, tett reá füstölőszert és bevitt az Örökkévaló színe elé idegen tüzet, amit nem parancsolt nekik.

Lev 10,2 És ekkor tűz jött ki az Örökkévaló színe elől és megemésztette őket és meghaltak az Örökkévaló színe előtt.

Lev 10,3 És mondta Mózes Áronnak: Ez az, amit szólt az Örökkévaló, mondván: a Hozzám közelállók által megszenteltetem és az egész nép előtt megdicsőíttetem. És Áron hallgatott.

Lev 10,4 És szólította Mózes Misáélt és Elcáfánt, Uzziélnek, Áron nagybátyjának fiait és mondta nekik: Jöjjetek közelebb, vigyétek el testvéreiteket a szentély elől a táboron kívülre.

Lev 10,5 Közelebb jöttek és elvitték őket köntöseikben a táboron kívülre, amint Mózes mondta.

Lev 10,6 És szólt Mózes Áronnak és Eleázárnak és Itámárnak, az ő fiainak: Fejeteket meg ne meztelenítsétek és ruhátokat meg ne szaggasátok, hogy meg ne haljatok és meg ne haragudjék az egész községre; de testvéreitek, egész Izráel háza, sirassák meg a tüzet, melyet kigyujtott az Örökkévaló.

Lev 10,7 És a találkozás sátrának bejáratából ki ne menjetek, nehogy meghaljatok, mert rajtatok van az Örökkévaló felkenésének olaja. És cselekedtek Mózes szava szerint.

Lev 10,8 És szólt az Örökkévaló Áronhoz, mondván:Lev 10,9Bort és részegítő italt ne igyál se te, se fiaid veled, midőn bementek a találkozás sátrába, hogy meg ne haljatok; örök törvény legyen ez nemzedékeiteken át,

Lev 10,10 és hogy különbséget tegyetek a szent és a nem szent között, a tisztátalan és a tiszta között;

Lev 10,11 és hogy tanítsátok Izráel fiait mindazokra a törvényekre, melyeket mondott nekik az Örökkévaló Mózes által.

Lev 10,12 És szólt Mózes Áronhoz és Eleázárhoz és Itámárhoz, az ő megmaradt fiaihoz: Vegyétek a lisztáldozatot, ami megmaradt az Örökkévaló tűzáldozataiból és egyétek meg azt kovásztalanul az oltár mellett, mert legszentebb ez.

Lev 10,13 Egyétek meg szent helyen, mert a te részed és fiaid része ez az Örökkévaló tűzáldozataiból, mert ezt parancsolták nekem.

Lev 10,14 És a lengetés szegyét és az adomány combját egyétek meg tiszta helyen, te és fiaid és leányaid is veled; mert részedül és fiaid részéül adattak Izráel fiainak békeáldozataiból.

Lev 10,15 Az adomány combját és a lengetés szegyét a zsír tűzáldozataival együtt hozzák el, hogy lengessék lengetéssel az Örökkévaló színe előtt és legyen ez neked és fiaidnak te veled örök részül, amint megparancsolta az Örökkévaló.

Lev 10,16 A vétekáldozat bakját keresve kereste Mózes és íme elégették és megharagudott Eleázárra és Itámárra, Áron megmaradt fiaira, mondván:

Lev 10,17 Miért nem ettétek meg a vétekáldozatot szent helyen, tudva, hogy legszentebb az; hisz azt adta nektek, hogy viseljétek a község bűnét és engesztelést szerezzetek neki az Örökkévaló színe előtt.

Lev 10,18 Íme, nem vitték be vérét a szentélybe; meg kellett volna ennetek azt a szentélyben, amint megparancsoltam.

Lev 10,19 És szólt Áron Mózesnek: Íme, ma mutatták be vétekáldozatukat és égőáldozatukat az Örökkévaló színe előtt és ott értek engem ilyesmik; ha én eszem ma a vétekáldozatból, vajjon jónak tetszett volna-e ez az Örökkévaló szemében?

Lev 10,20 Hallotta ezt Mózes és jónak tetszett szemében.

Lev 11,1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz, mondván nekik:

Lev 11,2 Szóljatok Izráel fiaihoz, mondván: Ezek azok az állatok, amelyeket ehettek minden barom közül, amely a földön van.

Lev 11,3 Mindazt, ami hasadt patájú, aminek kettéhasítottak a patái, ami kérődző a barmok között, azt ehetitek.

Lev 11,4 De ne egyétek a kérődzők és a hasadt patájúak közül ezeket: a tevét, mert kérődző ugyan, de patája nem hasadt, tisztátalan az nektek.

Lev 11,5 És a hegyi nyulat, mert kérődző ugyan, de patája nincs meghasadva, tisztátalan az nektek.

Lev 11,6 És a nyulat, mert kérődző ugyan, de patája nem hasított, tisztátalan az nektek.

Lev 11,7 És a sertést, mert hasadt patájú ugyan és kettéhasított a patája, de nem kérődzik, tisztátalan az nektek.

Lev 11,8 Húsukból ne egyetek és dögüket ne érintsétek, tisztátalanok azok nektek.

Lev 11,9 Ezeket ehetitek mindabból, ami a vízben van: mindazt, aminek úszószárnya van és pikkelye a vízben, a tengerekben és a folyókban, azokat ehetitek.

Lev 11,10 De mindazt, aminek nincs úszószárnya és pikkelye a tengerekben és folyókban, a vizek minden csúszó-mászója közül és minden élő állat közül, mely a vízben van, undokság az nektek.

Lev 11,11 Undokság legyen az nektek; húsukból ne egyetek és dögüket útáljátok.

Lev 11,12 Mindaz, aminek nincs úszószárnya és pikkelye a vízben, undokság az nektek.

Lev 11,13 És ezeket útáljátok a madarak közül, nem ehetők azok, undokságok: a sas, az ölyv és a keselyű;

Lev 11,14 a kánya és a sólyom faja szerint;

Lev 11,15 minden holló faja szerint;Lev 11,16a strucc-madár, a fecske, a sirály, a karvaly faja szerint;

Lev 11,17 a kuvik, a búvár és a bagoly,Lev 11,18a hattyú, a pelikán és a héja;

Lev 11,19 a gólya, a gém faja szerint, a banka és a denevér.

Lev 11,20 Minden szárnyas csúszó-mászó, amely négy lábon jár, undokság az nektek.

Lev 11,21 De ezeket ehetitek mindazon szárnyas csúszó-mászók közül, amelyek négy lábon járnak, amelyeknek szökőszáraik vannak a lábuk fölött, hogy szökdécseljenek velük a földön;

Lev 11,22 ezeket ehetitek közülük: a sáskát faja szerint, a szoleámot faja szerint, a chargólt faja szerint és a chágábot faja szerint.

Lev 11,23 De minden szárnyas csúszó-mászó, amelynek négy lába van, undokság az nektek.

Lev 11,24 Ezek által tisztátalanokká lesztek; bárki megérinti dögüket, tisztátalan legyen estig,

Lev 11,25 és bárki viszi dögüket, mossa meg ruháit és tisztátalan legyen estig.

Lev 11,26 Minden barom, amely hasadt patájú, de nem kettéhasadt és nem kérődző tisztátalan az nektek, bárki érinti azt, tisztátalan legyen.

Lev 11,27 És mindaz, ami talpán jár, a négy lábon járó állatok közül, tisztátalan az nektek; bárki megérinti dögüket, tisztátalan legyen estig;

Lev 11,28 és aki viszi dögüket, mossa meg ruháit és tisztátalan legyen estig. Tisztátalanok azok nektek.

Lev 11,29 És ezek a tisztátalanok nektek a csúszó-mászók között, amelyek a földön mozognak: a menyét, az egér, a gyík faja szerint;

Lev 11,30 a cickány, a tűzgyík, a csillaggyík, a csiga és a kaméleón.

Lev 11,31 Ezek a tisztátalanok nektek minden csúszó-mászó közül; bárki megérinti őket holtuk után, tisztátalan legyen estig.

Lev 11,32 És mindaz, amire hull valami közülök holtuk után, tisztátalan legyen: akár faedény vagy ruha vagy bőr vagy zsák, bármely edény, amivel munkát végeznek, vízbe tétessék és tisztátalan legyen estig, azután tiszta.

Lev 11,33 És minden cserépedény, amelybe azokból valami beleesik, minden, ami benne van, tisztátalan legyen, az edényt pedig törjétek el.

Lev 11,34 Minden étel benne, ami ennivaló, amire víz kerül, tisztátalan legyen, és minden ital, amely innivaló, bármilyen edényben, tisztátalan legyen.

Lev 11,35 És mindaz, amire dögükből valami hull, tisztátalan legyen; a kemencét, a tűzhelyet döntsétek le, tisztátalanok azok, és tisztátalanok legyenek nektek.

Lev 11,36 Azonban a forrás és a kút, amelyben víz gyűl össze, tiszta marad, de aki érinti dögüket, tisztátalan legyen.

Lev 11,37 És ha dögükből hull valami a vetőmagra, amely vetni való, az tiszta.

Lev 11,38 De ha vizet tesznek a magra és hull reá a dögükből, tisztátalan az nektek.

Lev 11,39 És ha elhull valamely barom, amely nektek eledelül szolgál, aki megérinti dögét, tisztátalan legyen estig.

Lev 11,40 És aki eszik dögéből, mossa meg ruháit és tisztátalan legyen estig és, aki viszi dögét, mossa meg ruháit és tisztátalan legyen estig.

Lev 11,41 És minden csúszó-mászó, amely mozog a földön, undokság az, nem ehető.

Lev 11,42 Mindazt, ami hasán jár és mindazt, ami négy lábon jár, mind a soklábúakat, minden csúszó-mászót, amely mozog a földön, ne egyétek meg, mert undokságok azok.

Lev 11,43 Ne tegyétek lelketeket undokká semmiféle csúszó-mászó által és meg ne tisztátalanítsátok magatokat általuk, nehogy tisztátalanok legyetek általuk.

Lev 11,44 Mert én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, szenteljétek tehát meg magatokat, hogy szentek legyetek, mert szent vagyok Én; meg ne tisztátalanítsátok lelketeket semmi csúszó-mászó által, amely mászik a földön.

Lev 11,45 Mert én vagyok az Örökkévaló, aki fölhozott benneteket Egyiptom országából, hogy legyek a ti Istenetek; legyetek tehát szentek, mert szent vagyok én.

Lev 11,46 Ez a törvény a baromról, a madárról és minden élő lényről, amely mozog a vízben és minden lényről, amely csúszik-mászik a földön;

Lev 11,47 hogy különbséget tegyetek a tisztátalan és a tiszta között, az állat között, amelyet szabad enni és az állat között, melyet nem szabad enni.

***

MAGYARÁZATOK A HETISZAKASZHOZ

A Tórát nem előnyökért, nem presztízsért tartjuk meg

A jó rabbi, a jó közösségi vezető nem a saját jámborságát teszi a kirakatba, hanem másokat segít közel kerülni a Tórához. Áron fiai idegen tüzet visznek az Örökkévaló elé és szegények meghalnak miatta. Az Örökkévaló tüze elemészti őket. 

Mi lehet az idegen tűz és miért hal meg az, aki ezt viszi az Örökkévaló elé?

A magyarázat annyi csak, hogy a Jóisten a hozzá közel állókon – alighanem a papjain keresztül, mint Áron fiai – szentelődik meg Izrael népe számára. Azok, akik idegen tüzet visznek, nem az Örökkévalót szolgálják, hanem azt demonstrálják, milyen jó emberek és jó zsidók ők, a vallásosságukból bemutatót tartanak, ami szolgálat helyetti ténykedés és teljesen elfogadhatatlan.

A Tórát nem előnyökért, társadalmi állásért, presztízsért tartjuk meg, nem azt csináljuk, ami vallásosabbnak mutat minket mások előtt, hanem azt, ami közelebb viszi a többieket a Tórához. A vallásosságunk nem önmagunkról, hanem a híveinkről szól és a Jóistenről.

A versenyző vallásosság az, amit problémásnak talál a hetiszakasz: idegen tűznek, nem Isten kedvéért bemutatott áldozatnak. Ha a vallási közösségi vezető a tekintélyét abból nyeri, hogy vallásosságával, tudásával dominálni szeretné a közösségét, ha a tekintélyével szeretné legimitálni hatalmát, ha hatalomra játszik és nem közösségépítésre, nem a Tóra szellemében jár el.

Vallási vezetőnek lenni nem one-man-show, nem hatalmi játszma, nem mások nyomasztása vallásosságunk közösségi demonstrálásával. Nem státusszimbólum. Aki akar tőle bármit, aki használni akarja, az nem érti és elronthatja. 

Erre figyelmeztet Áron gyermekeinek szomorú története. 

Forrás: Mazsihisz.hu

***

Radnóti Zoltán: El akarod választani a benned élő élményeket?

A Tóra nagyon egyszerűen kezeli az ember teremtését: „férfinak és nőnek teremtette őket”. És ha szeretnénk a tórai könyveknek „nemet” adni, akkor az első könyv a kapcsolódások könyve, ősapák és ősanyák szerelme. Noé és József. Káin és Ábel. Ez talán nőies attribútum...

Mózes harmadik könyve – a törvények könyve, szabályok, rendeletek, utasítások könyve – jóval férfiasabb attribútum. Olyan katonás.

Éppen ezért nem meglepő, hogy a Tóratanulás, a hagyományos zsidó oktatás (amit a férfi rabbik alakítottak ki) a Mózes 3. könyvével kezdődik! Eléggé bináris gondolkodás, de mégis működik: „ha valami rossz, akkor alkalmazod a szabályt és valószínűleg megoldod”.

A hetiszakaszban az áldozati rendről olvasunk (héberül: korbán). Ez eléggé unalmas olvasmány, de az alapelv érvényes: ha valami probléma van Isten és ember között, akkor találok egy módot, hogy kijavítsam a hibát: közeledek Őhozzá (héberül: mekárev). És végül felfedezem, hogy ezáltal egy látszólag mechanikus kapcsolat: lelki kötődéssé válik.

Pedig „csak” egy fekete-fehér szabály és mégis különleges érzelmeket generálhat.

Szombaton olvassuk fel a kóser állatokról szóló részt. Eléggé egyszerű: tehenet ehetsz, disznót nem. Pontyot ehetsz, angolnát nem. De mégis jóval több! Kivel ülsz le enni és kivel nem? Hová tartozol?

Ez a törvény brutálisan mászik bele az ember privát szférájába. És akkor felmerül a jogos kérdés: elérem Istent azzal, hogy én kósert eszem? Vagy ennél jóval több kell? Természetesen Istent csak lelkileg lehet elérni, és a legtöbb embernek szükség van segítségre, térképre – részletekre. Szóval ezek vannak leírva a hetiszakaszban!

Elérni Istent – ez felelőséggel jár. Ez jóval több, mint a törvények puszta követése. És jóval több, mint az egyszerű lelki kapcsolódás Istenhez. Ez a kettő találkozása. 

Térjünk vissza a teremtésre! A kapcsolat, ami lehet a teremtett ember és az Örökkévaló között: csodás élmény. Viszont a vándorló zsidók élete, azaz Mózes harmadik könyve ad ötleteket és bepillantást az ősi időkből, hogy hogyan lehet kialakítani, természetessé tenni és fenntartani ezt a kapcsolatot. Ugyanakkor tudnunk kell: ezeket a kapcsolatokat – csupán a megörökölt hatalmuknál fogva – nem szabad könnyedén, garantáltnak venni. A rabbik előírták, hogy minden reggel ugyanolyan lelkesedéssel köszönd meg az életet, a sajt életedet (modé áni ima és a reggeli áldások). 

„Férfinak és nőnek teremtette őket.” A modern pszichológia már egyértelműen alátámasztja, hogy csakis a bennünk megbújó nő és férfi az, ami képessé tesz bennünket a valós kötődés kialakítására az Örökkévalóval, és elérjük ezt a lelki kapcsolatot (kapcsolódást, közelséget), ami viszont csak a Tórai szabályok által lehetséges.

Azaz két feladatunk maradt: naponta kb. 10 percet foglalkozzunk a Tórával és másik 10 percet a bennünk élő isteni darabbal, a saját lelkünkkel. Hajrá!

Forrás: Radnóti Zoltán főrabbi (Bét Sálom) hírlevelei

***

Szerdócz Ervin: A niszán hónap ünneplése

„Ez a hónap nektek a hónapok kezdete, első nektek az év hónapjai közt.” (II.M. 12:2)

„Ez a hónap...”, niszán, a csodák hónapja! „A hónapok kezdete... ” Ilyen értelemben a viszonylagos és az esetleges jövő „rendje” szerint az új lehetőségek kezdete!

A Tóra parancsát követve ősszel, tisri hónap elsejétől a zsidó hagyomány spirituális Újévet tart! Tisri a megtisztulás, megtérés, a kegyelem hónapja: „mert ezen a napon engesztelést szerez nektek, hogy megtisztítson benneteket össze bűnötöktől; akkor lesztek tiszták az Örökkévaló előtt!” (III.M. 16/30) A vétkes engesztelést nyer Istentől, és megtisztul az által, hogy rendezi másokon ejtett sérelmeket és megbocsát embertársainak, akik rajta ejtettek sérelmeket!

Niszán hónap egészen más! 

A „hónapok kezdete”, „áviv” a spirituális tavasz, a megújulás és az új elfogadása kezdetének hónapja. A „niszán” név szerepel Eszter könyvében (3/7), mint a gonosz sorvetés feletti győzelem kezdete! 

A „niszán” szerepel Nehemjá könyvében is. A próféta ebben a hónapban kap engedélyt Artahsasztá királytól, hogy visszatérjen Jeruzsálembe: „atyáim sírjainak városába, hogy felépítsem!” (Nehemia2/1-5). Niszán ilyen értelemben a megszabadulás, a szabadság csodájának hónapja: „Niszánban váltattak meg Egyiptomból, és a jövőbeni teljes megváltás (geulá selémá) is Niszánban lesz”. (Talmud Ros Hásáná11.)

Niszán hónappal kapcsolatosan mondta Rés Lakis  rabbi: „nincs hatalma a Gyehenna tüzének Izrael vétkesei felett”. Úgy vélte, hogy ha az oltáron – amely mindössze nagyon vékony (egy dénárnyi) arannyal volt bevonva – nem fogott a tűz, akkor Izrael vétkeseire mennyivel inkább igaz ez, hiszen telve vannak teljesített micvákkal (parancsokkal), mint a gránátalma magokkal” (Hágigá 27a).

Niszán hónap Isten megszólításának és pozitív válaszának hónapja: „És kiáltottunk (imádkoztunk) az Örökkévalóhoz, őseink Istenéhez, és az Örökkévaló hallgatott hangunkra, látta nyomorúságunkat, vesződségünket és szorongatásunkat” (5Mózes 26:6).

Niszán hónapban a „kiáltás” (ima) különleges jelentőséggel bír!

Izrael népe Egyiptomban a „szolgaság házában” (II.M. 20/2) senkire és semmire sem számíthatott, csak Istenükre. Az önmagát istennek tartó Fáraó, a hatalom szimbóluma és képviselője, megkérdőjelezte Isten létét: „ki az Örökkévaló, hogy hallgassak a hangjára?” (2Mózes 5:2). Ekkor történt: „És kiáltottunk (imádkoztunk) az Örökkévalóhoz…” Isten válasza: „Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezetlek Egyiptom országából, a rabszolgaság házából”.

Őseink, felemenőink hosszú sora tapasztalta már a reménytelenségbe taszítottság érzését, de az abból való megváltásét, szabadulásét is. Niszán hónap nem egyszerűen a fizikai szabadulást jelenti, hanem az Isten iránti alázat újjászületését is.

Niszán hozza el a fizikai és lelki megújulás megvalósulását.

Forrás: Mazsihisz.hu