08.01. 20:00, kimenete: 08.02. 21:11 
Kedves olvasóink, hittestvéreink! A
szombat szent ünnepe ma este 20 óra 00 perckor köszönt be, a királynő holnap
este 21 óra 11 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt a honlapunk, a Facebook-
és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a DVÁRIM hetiszakaszt
olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!
Mózes új otthont talál magának az útja végén: egy új
nemzedék reményét.
Mózes átlép élete utolsó szakaszába. Immár nem népe
vezetője többé, hanem tapasztalatait átadó öregember, aki immár a meséléssel,
emlékiratai, gazdag élete tanulságai elmondásával tud hozzájárulni Izrael
közösségének küldetéséhez. És látja értelmét tanítani, mert új nemzedék tűnik
fel, akik kijavítják majd apáik hibáit.
Amikor arról beszél Mózes, mi történt réges-rég a
kémekkel, hogyan tanúsították beszámolóikkal, mennyire nem hisznek, mennyire
idegen tőlük a szabadság bátorsága, még úgy beszél róluk, mint kívülállókról.
Magát nem számítja közéjük. Ti voltatok azok, mondja, akik elvettétek, tőlem
is, a reményt, hogy a küldetésünk lezárul, végre fogjuk majd hajtani. Mózes
mélyen hitt az Örökkévalóban, az Ő ígéretében.
És ezt a hitét nem tudta átadni
kortársainak, akik Egyiptomba vágytak, amikor nehézségekkel szembesültek.
Mózes
sokáig bízott a jövőben, a többiek féltek tőle. Közöttük, a nemzedékében, nem
volt otthon. Népe idegen maradt tőle. Osztozott sorsukban, védte őket,
felelősséget vállalt értük, de nem tartozott közéjük. Most már igazán őszinte
lehet, ha önmagáról kívülállóként beszél, igazat mond.
Akkor viszont, amikor közelebb ér a jelenhez, a
közelmúlt nagy győzelmeihez, már úgy beszél róluk, mint közös sikerekről, immár
azt mondja, „mi”, ahogy Raymond Scheindlin professzor, a zsidó irodalom
történetének nyugdíjas tanára észreveszi, meglehet, hogy azért, mert ezek már a
következő korosztály eredményei, azokéi, akikhez éppen beszél, akiknek szellemi
végrendeletét címzi.
Azzal, hogy Mózes, mint kortársai már majdhogynem
mindegyike, meghal, új fejezet kezdődik Izráel történetében.
A régiek életének
értelme, végső igazolása ők lesznek majd végül. Ők be fogják végezni azt, amit
a szüleik nem tudtak maguk megcsinálni. Mózes vigasza az, ami mindenki legszebb
végső vigasza lehet, hogy akik utána jönnek, majd túlszárnyalják őt és a
nemzedéktársait. Hogy nyugodtan bízhatja Józsuére azt, amit ő elkezdett. Hogy
ha maga Mózes nem lesz már jelen, a történet még magasztosabban fog
folytatódni.
És örül, hogy élete összefonódik talán az övékkel.
Az, ha fogékony
hallgatókat talál tanítóként, akik többet értenek annál, mint amit ő mond, a
legjobb szerep az élet utolsó szakaszára, megbékít a végességgel. Ezért kell
Mózest most boldognak elképzelnünk.
Békés szombatot kívánunk!
Vári György írása
