A Jonathan Sacks gondolatait közreadó sorozatunkban a VÁJIGÁS hetiszakasz kapcsán abból az okfejtésből idézünk, amelyben a rabbi Júda történelmi és spirituális nagyságát méltatja.
„Júda nem más, mint »is tesuva«, azaz „bűnbánó ember«. Amint ezt felismerjük, megértjük nevének mély jelentőségét, amelynek gyökere, a »lehodot« ige két fő jelentéssel bír. Egyrészt azt jelenti, hogy »köszönet«. Ez vezette Leát, amikor Júdának nevet adott: »hálát adok az Örökkévalónak« (29:35). De azt is jelenti, hogy »beismerni, elismerni«. Ugyanabból a gyökből származik a bibliai »vidui«, azaz »vallomás« kifejezés, amely a tesuva folyamatának része, Maimonidész szerint pedig a kulcseleme. Júda azt jelenti, hogy »aki elismerte bűnét«. (...)
Józsefet a hagyomány következetesen »haCaddiknak«, »az igaznak« nevezi. Júda bűnbánó, ilyen értelemben a Tórában az első. József »Misné leMelech«, vagyis »második király«. Júda azonban Izrael királyainak atyja lett.
Ahol a bűnbánó Júda áll, oda még a tökéletesen igaz József sem tud elérni. Legyen bármilyen nagyszerű az ember a természetes jelleménél fogva, nála is nagyobb az, aki képes a fejlődésre és a változásra. Ez a bűnbánat ereje, ami Júdával kezdődött.”
A sorozat további részeit elolvashatják, ha az alábbi képre vagy a lenti címkék között Jonathan Sacks rabbi nevére kattintanak.
Forrás: Genezis – Minden kezdetek könyve. A T12 Tanház kiadása, 2024
