Mi a leggyakrabban ismétlődő fogalom a Szentély fejezeteiben és miért? Milyen tárgyakhoz kapcsolódik és milyen rendszert alkotnak? Hogyan helyes megemlékeznünk Ámálék támadásáról és hogyan tudjuk a kapcsolódó micvákat teljesíteni? Ezekre a kérdésekre keres magyarázatot Szántó-Várnagy Binjomin, a Bét Jehuda körzet rabbija az Orti.hu oldalon megjelenő Omek magazin e heti számában.
A Tóra a világ teremtésével kezdődik. Ezek a hetekben azonban egy új teremtésről olvashatunk: a szentség teremtéséről.
A múlt héten megkaptuk a Szentély építésének parancsát, az eszközeit, és ezen a héten a kohénok öltözékét is.
Egy kifejezés, ami feltűnően gyakran jelenik meg ezekben az olvasmányokban: támid, melynek jelentése: állandó, örök.
Több különböző téma kapcsán is áll: a színkenyér [lechem pánim] (25:30), a menóra lángjai [nér támid] (27:20), a napi kétszeri rendszeres áldozat [korbán támid] (29:38), és más, a főpap öltözetével kapcsolatos helyeken.
A Szentély felépülése után a Szentélybeli szolgálatról, áldozatokról fogunk tanulni Mózes 3. könyvében, és ott olvashatunk az oltár állandó tüzéről is [és támid] (6:6), melynek állandóan készenlétben kell állnia, még akkor is, amikor éppen nem mutatnak be semmilyen áldozatot. Rási a menóra lángjainak meggyújtása kapcsán megmagyarázza, hogy nem mind arany, ami fénylik. Egyáltalán nem minden állandó, amire a Tóra a támid szót használja:
„Az, hogy minden este meggyújtották, már támidnak nevezhető. Ugyanúgy, ahogyan a mindennapi áldozatot is így nevezzük, pedig az is napról napra történt. […] De a színkenyér kapcsán említett támid szombattól szombatig tartott.” (27:20)
Mindebből azt tanuljuk, hogy kétféle támid létezik, és a Tóra mindkettőt ugyanazzal a szóval illeti. Az egyik valóban állandó, szünet nélküli. Ilyen a színkenyér, valamint a később szereplő állandó tűz [és támid], ami az oltáron égett. A másik azonban magyarul inkább a rendszeres szónak felel meg. Ilyen a menóra lángja és a mindennapi áldozat.
Mit szimbolizál ez a kétféle állandóság: a valóságos és a rendszeres? A választ olvassák el Binjomin rabbi írásában az Omek magazin legfrissebb számában.
