A Márczius Tizenötödike mindig a magyar zsidók mellett állt

Két héttel a világosi fegyverletétel előtt Szemere miniszter Szegeden elismerte, hogy a zsidók többet tettek a hazáért, mint bármely más népréteg, s az országgyűlés elfogadta a zsidók egyenjogúságát – írtuk az 1848. március 15-ét köszöntő cikkünkben. Most következzék pár tanulságos cikk a radikális pesti ifjúság Márczius Tizenötödike című lapjából, amely az első pesti zsidóellenes zavargásról azt írta: szeretnénk e napot e város történetéből kitörleni.

A radikális pesti ifjúság, Petőfi és a vele azonos véleményen álló forradalmárok kezdettől fogva meggyőződéssel képviselték és hirdették a magyarországi zsidó emancipáció ügyét. E csoportosulás rövid életű lapja, a Márczius Tizenötödike üdvözölt minden vívmányt, amely a zsidóság egyenjogúsítása érdekében született, és elítélt minden olyan cselekményt, amely a zsidóság ellen izgatott. Alig több mint egy hónappal a dicsőséges március 15-i forradalom után a pesti utcákon sajnos már zsidóellenes tüntetés zajlott, amelynek során a karhatalmat is be kellett vetni. 

Lássunk néhány eseményt a korabeli sajtó tükrében! Idézetek következnek a Márczius Tizenötödike című lapból. 

1848. március 24.

Az országyűlésen a mózesvallású magyarok ügye a legszerencsésben oldatott meg. Az előbbi tövényhozás igen hibázott akkor, midőn az emancipatio ügyében a dolgot először politicai jogok megadásával akarta megkezdeni. Ma minden máskép van. 

A követek táblája a zsidók ügyében a socialis térre lépett át. A siker bizonyos. E téren egy lépés sebesebben visz a czélhoz, mint amazon hosszú évek gyakorlata. A törvény a keresztény és zsidók között a házasságot megengedi. Kell-e ennél több első lépésre? Egész századok balhiedelme omlik össze e rövid kifejezésben. 

Jő utána ugyan egy kis reminiscentia a régi időkre, hogy tudniillik a gyermekek mindenesetre a keresztény szülő vallását kövessék; meglehet, hogy ezért az újabb engedély némileg a proselitismus színét is viseli, de ne legyen az ember mindig, s mindenben olly túl szigorú. 

1848. április 19. 

Ma reggel nyolcz órakor a Museum udvarán népgyűlés volt.  Gyűlés után a tömeg a városháza elébe tódult, s kívánta, hogy a zsidók közül azok, kik a  nemzetőrség sorai közzé be vannak írva, azonnal lefegyverkeztessenek, s egyátalában a zsidók közül mindazok, kik 1848-tól kezdve a törvényszéktől büntetve voltak, a városból kifizettessenek. Szomorú kórjelek. Nem tudjuk, ha azok, kik e jelenetekben zászlóvivők: ott voltak-e, midőn a szó a politicai jogok kivívásáról hangzék. 

1848. április 20.

Tegnap egész napon át a város a legszomorúbb jelenetek tanúja volt.  Mi szégyen volna, ha valaki azt találná gondolni, hogy ismét azon lelkes nép küzdött, melly márcziusban a haza figyelmét magára vonta.  Mi lenne belőlünk, mint számíhatnánk a művelt külföld rokonszenvére?  Már vettünk magunknak egyszer alkalmat azon tárgyban, melly tegnap itt a várost egészen lázas állapotba ejtette, véleményünket kimondani.  

Illy jelenetek, minők a tegnapiak, megszennyezik e derék és jeles várost. Szeretnénk e napot e város történetéből kitörleni.  Soha olly zavar, annyi félreértés, mint tegnap. Az ifjúságnak, a szabadelvű pártnak s mindennek, ami politicai színt viselt, vissza kellett vonulni. A személyes bátorság a legkomolyabban veszélyeztetve volt. 

Az utczák, különösen az országút, a pesti boulevard telve volt minden felé csoportokkal.  A városban egész tömegekben hallatott e lázasztó kiáltás: le a zsidókkal. Nem kell többé zsidó. Szándékuk volt a zsidókat a városból via facti kiűzni.  A legmélyebb szomorúsággal kell kijelentenünk, hogy e minden emberiséget levetkezett izgatás még a fegyveres polgárság egy része között is el volt terjedve.  

Délután három órakor a fegyveres őrsereg a vészdobok zajával kiállítatott.  Öt órakor népgyülés volt, melly egészen más elemekből, mint amelly eddig Pesten az ügyek élén állott, volt összeszerkesztve.  Veszélyes symptomok mutatkoztak. A vagyon- és személybátorság mindinkább compromittálva kezdett lenni.  

Este hét órakor támadásra került a sor. A tömegek az utczán jövőmenőket megtámadák. Éspedig minden kitűzött elvek nélkül.Megtámadták a zsidókat, megtámadták, kik az izgatók ellen nyilatkoztak, sőt, megtámadták a zsidó ellenségeket is.  Úgy látszott, a felizgatott tömegnek mindegy volt, csak zavar legyen, csak tér nyíljék rendetlenségek elkövetésére.  Okai ezen zavaroknak külön neműek. Itt minden összejött a politicai elveken kivül. Pedig amint dicsőséges egy politicai mozgalom, olly megbélyegző az, bármi más érdekben történjék.  

Nincs elég erős szavunk a tegnapi napot characterizálni. Tán egy alkalmas időben visszatérendünk rá, akkor tudniillik, ha e tegnapi nap, mint reméljük, feledésbe megyen, és szavaink nem fognának ingerlő alakban tűnni fel.  Csak egyet jegyzőnk meg. A pesti polgárok – kik, ha a kitörésben részt nem is vettek, sőt, később, midőn azt látták, hogy a dolog veszélyes, annak elnyomására maguk is sokat tettek – jegyezzék meg, hogy a tömeg, melly ma a zsidók kiűzetése ürügyét felvéve, a vagyon ellen emelkedett fel, nem nagyon hajlandó azt megkülönböztetn, hogy ezen vagyon birtokosa meg van-e keresztelve vagy nincs. 

Az ifjúság egész napon csak nézője volt a dolgoknak, sőt, azt hisszük, hogy azok, kik reggel a házbér iránt indítványoskodtak, azon jeleneteket, hova a mozgalom elfajult, előidézni korán sem akarták.  Az utczák tekintetéről, azon komor és ünnepietlen zavargásokról, a zajról, tolongásról, csak annak lehet fogalma, ki ott volt.  Az alsóbb osztályú nép botokkal, késekkel és baltákkal volt fegyverezve.

Halálhír nincsen. Hanem sebesültek számosan vannak.