Mózes első könyve
HÉBER és ANGOL nyelven itt olvasható
Gen 12,1 Az Örökkévaló így szólott Ábrámhoz: „Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából abba az országba, amelyet mutatok neked.
Gen 12,2 És nagy néppé teszlek téged, megáldalak és naggyá teszem nevedet, és te légy áldássá.
Gen 12,3 Megáldom, aki téged áld és megátkozom, aki téged átkoz, és benned legyen áldott a föld minden nemzetsége.”
Gen 12,4 És elment Ábrám, amint az Örökkévaló mondotta neki, és vele ment Lót. Ábrám pedig hetvenöt esztendős volt, mikor Háránból kivándorolt.
Gen 12,5 És vette Ábrám a feleségét, Szárajt és Lótot, testvére fiát és minden vagyonukat, amit szereztek és a lelkeket, amelyeket Háránban szereztek, és elindultak, hogy Kanaán országába menjenek s eljutottak Kanaán országába.
Gen 12,6 Áthaladt Ábrám az országon Sekem helységig, Móre terebintusáig; és a kanaánita akkor az országban volt.
Gen 12,7 És megjelent az Örökkévaló Ábrámnak és így szólott: „A te magzatodnak adom ezt az országot.” És oltárt épített ő ott az Örökkévalónak, aki megjelent neki.
Gen 12,8 És onnan tovább ment a hegységbe Bét-Éltől, keletre és felütötte sátrát; Bét-Él volt nyugatra, Áj keletre; ott oltárt épített az Örökkévalónak és szólította az Örökkévaló nevét.
Gen 12,9 És Ábrám tovább haladt, folyvást dél felé.
Gen 12,10 Éhség volt az országban és Ábrám lement Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert súlyos volt az éhség az országban.
Gen 12,11 És történt, hogy amidőn közelébe ért Egyiptomnak, így szólott feleségéhez, Szárajhoz: „Tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy.
Gen 12,12 És megtörténik, hogy amidőn majd meglátnak téged az egyiptomiak, azt fogják mondani: ‘Ez az ő felesége’ – és engem megölnek, téged pedig életben hagynak.
Gen 12,13 Mondd, kérlek, hogy húgom vagy, hogy ne érjen baj miattad és életben maradjon lelkem miattad.”
Gen 12,14 És történt, hogy midőn Ábrám Egyiptomba ért, látták az egyiptomiak az asszonyt, hogy igen szép.
Gen 12,15 És látták őt Fáraó nagyjai és eldícsérték őt Fáraónak; erre elvitték az asszonyt Fáraó házába.
Gen 12,16 És Ábrámmal jót tett ő miatta és voltak neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálói, nőstényszamarai és tevéi.
Gen 12,17 És az Örökkévaló nagy csapásokkal sújtotta Fáraót meg házát, Száraj, Ábrám felesége miatt.
Gen 12,18 És Fáraó elhivatta Ábrámot és így szólott hozzá: „Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg, hogy a feleséged?
Gen 12,19 Miért mondtad: 'Ő a húgom!’ – és én elvettem magamnak feleségül; most pedig itt a feleséged, vedd és menj!”
Gen 12,20 És Fáraó melléje rendelt embereket, ezek elkísérték őt és feleségét és mindenét, amije volt.
Gen 13,1 Ezután Ábrám fölment Egyiptomból, ő és felesége és vele mindene, amije volt, és Lót is délnek.
Gen 13,2 És Ábrám igen gazdag volt jószágban, ezüstben és aranyban.
Gen 13,3 És ment utazva déltől egészen Bét-Élig, addig a helyig, ahol sátra kezdetben volt, Bét-Él és Áj között;
Gen 13,4 az oltár helyéig, amelyet ott első ízben emelt. És szólította ott Ábrám az Örökkévaló nevét.
Gen 13,5 De Lótnak is, aki Ábrámmal vándorolt, volt nyája, marhái és sátrai.
Gen 13,6 És az ország nem bírta el őket, hogy együtt lakhattak volna, mert nagy volt vagyonuk és nem tudtak együtt lakni.
Gen 13,7 És cívódás volt Ábrám jószágának pásztorai és Lót jószágának pásztorai közt; a kanaánita és perizita akkor az országban lakott.
Gen 13,8 És Ábrám így szólt Lóthoz: „Ne legyen, kérlek, viszály köztem és közted, pásztoraim és pásztoraid között, hisz testvérek vagyunk.
Gen 13,9 Nincs-e előtted az egész ország? Válj el, kérlek, tőlem; ha te balra mégy, én megyek jobbra, ha te jobbra mégy, én megyek balra.”
Gen 13,10 Erre Lót felemelte szemeit és látta, hogy a Jordán egész síksága csupa bővízű föld, mielőtt az Örökkévaló elpusztította Szodomát és Gomorát; olyan volt mint az Örökkévaló kertje, mint Egyiptom országa, Cóár felé.
Gen 13,11 Lót tehát a Jordán egész síkságát választotta magának; és Lót keletre vonult és ők elvált egymástól.
Gen 13,12 Ábrám letelepedett Kanaán országában, Lót pedig a síkság városaiban telepedett le és elvitte sátrait egész Szodomáig.
Gen 13,13 Csakhogy Szodoma népe igen gonosz volt és nagyon vétkezett az Örökkévaló ellen.
Gen 13,14 És az Örökkévaló szólt Ábrámhoz, miután Lót elvált tőle: „Emeld fel szemed és nézz le arról a helyről, ahol vagy, északra és délre, keletre és nyugatra,
Gen 13,15 mert az egész országot, amelyet látsz, neked adom és magzataidnak örökre.
Gen 13,16 Magzataidat pedig oly számossá teszem, mint a föld pora, ha valaki megszámlálhatja a föld porát, akkor magzataidat is meg lehet számlálni.
Gen 13,17 Kelj fel, járd be az országot hosszában és széltében, mert neked akarom adni.
Gen 13,18 És Ábrám elvitte sátrait és eljutott és letelepedett Mamré terebintusai mellé, amelyek Hebronban vannak és ott oltárt épített az Örökkévalónak.
Gen 14,1 Történt Ámráfel, Sineár királyának, Arjók, Ellászár királyának, Kedorláómer, Élám királyának és Tideál, Gójim királyának napjaiban,
Gen 14,2 hogy ezek háborút viseltek Bera, Szodoma királya, Birsa, Gomora királya, Sineáb, Ádma királya, Seméber, Cebójim királya és Belá vagyis Cóár királya ellen.
Gen 14,3 Mindnyájan egyesültek Sziddim völgyében; ez a Sós-tenger.
Gen 14,4 Tizenkét évig szolgálták Kedorláómert és a tizenharmadik évben fellázadtak ellene.
Gen 14,5 A tizennegyedik évben pedig eljött Kedorláómer és a királyok, akik vele tartottak és megverték a refáitákat Asterót-Karnájimban, a zuzitákat Hámban, az émitákat Sávé-Kirjatájimban
Gen 14,6 és a hóritákat Széir hegységükben egészen Él-Páránig, amely a vadon mellett van.
Gen 14,7 Visszatérvén elérkeztek Én-Mispátba vagyis Kádésbe és megverték az amálékiták egész területét, valamint az emóritákat, akik Hacecón-Támárban laktak.
Gen 14,8 Ekkor kivonult ellenük Szodoma királya, Gomora királya, Ádma királya, Cebójim királya, Belá vagyis Cóár királya és csatarendbe állottak ellenük a Sziddim völgyében:
Gen 14,9 Kedorláómer, Élám királya, Tideál, Gójim királya, Amráfel, Sineár királya, Arjók, Ellászár királya ellen, négy király öt ellen.
Gen 14,10 Sziddim völgye tele volt gyantagödörrel és mikor Szodoma és Gomora királyai menekültek, beleestek ezekbe, a többiek pedig a hegységbe menekültek.
Gen 14,11 Elvették Szodoma és Gomora minden vagyonát és minden eleségét és elmentek.
Gen 14,12 Elvitték Lótot, Ábrám testvérének fiát és vagyonát, aki Szodomában lakott és elmentek.
Gen 14,13 És jött egy menekült és jelentette ezt Ábrámnak, a hébernek; ő ugyanis az emórita Mamrének, Eskól és Ánér testvérének terebintusainál lakott, akik Ábrám szövetségesei voltak.
Gen 14,14 És midőn Ábrám meghallotta, hogy testvére fogságba jutott, felfegyverezte begyakorolt embereit, akik házában születtek, háromszáztizennyolcat és üldözte azokat Dánig.
Gen 14,15 Fölosztva embereit támadt rájuk éjjel, ő és szolgái, megverte és üldözte őket Hóbáig, amely Damaszkusztól balra esik.
Gen 14,16 És visszahozta az egész vagyont, Lótot, a testvérét és vagyonát is viszahozta és az asszonyokat és a népet is.
Gen 14,17 Miután Kedorláómert és a vele volt királyokat megverte és visszatért, kiment elébe Szodoma királya Sávé völgyébe, vagyis a király völgyébe.
Gen 14,18 És Malkicedek, Sálém királya kenyeret és bort vitt elébe, ő ugyanis a legfelsőbb Isten papja volt.
Gen 14,19 S megáldotta őt, mondván: „Áldott legyen Ábrám a legfelsőbb Istentől, aki az eget és földet teremtette.
Gen 14,20 S áldott legyen a legfelsőbb Isten, aki elleneidet kezedbe szolgáltatta.” Ő pedig mindenből tizedet adott neki.
Gen 14,21 Szodoma királya pedig így szólt Ábrámhoz: „Add nekem az embereket és a vagyont tartsd meg magadnak.”
Gen 14,22 És Ábrám szólt Szodoma királyához: „Felemeltem kezemet az Örökkévalóhoz, a legfelsőbb Istenhez, az ég és föld teremtőjéhez:
Gen 14,23 hogy nem veszek el egy szál fonalat, sem egy sarukötőt, semmit sem abból, ami a tied, hogy ne mondhasd: ‘én tettem gazdaggá Ábrámot’.
Gen 14,24 Csakis azt, amit a legények megettek és azon férfiak osztályrészét, akik velem mentek: Ánér, Eskól és Mamré vegyék ki osztályrészüket.”
Gen 15,1 Ezen dolgok után szólott az Örökkévaló igéje Ábrámhoz látomásban, mondván: „Ne félj Ábrám, én pajzsod vagyok, a te jutalmad igen nagy lesz.”
Gen 15,2 És szólt Ábrám: „Uram, Örökkévaló, mit adhatsz nekem, aki gyermektelenül élek és az én házam birtokosa a damaszkuszi Eliezer lesz.”
Gen 15,3 És szólt Ábrám: „Íme nekem nem adtál magzatot és szolgám, aki házamban született, lesz az örökösöm.”
Gen 15,4 És íme az Örökkévaló igéje szólott hozzá, mondván: „Nem ez az ember lesz az örökösöd, hanem az lesz örökösöd, aki testedből származik.”
Gen 15,5 És kivezette a szabadba és szólott: „Tekints fel az égre és számláld meg a csillagokat, vajon meg tudod-e őket számlálni.” És szólott hozzá: „Ilyenek lesznek a te magzataid!”.
Gen 15,6 És hitt az Örökkévalóban és betudta azt neki igazságul.
Gen 15,7 És így szólt hozzá: „Én vagyok az Örökkévaló, aki kivezettelek Ur-Kaszdimból, hogy neked adjam ezt az országot örökségül.”
Gen 15,8 És ő felelt: „Uram, Örökkévaló, miből tudom meg, hogy az enyém lesz örökségül?”
Gen 15,9 És ő mondta neki: „Végy egy három éves üszőt, egy három éves kecskét és egy három éves kost, egy gerlicét és egy galambfiókát.”
Gen 15,10 És ő vette mindezeket, középen kettévágta őket és mindegyik darabot a másik mellé tette; a madarakat azonban nem vágta ketté.
Gen 15,11A ragadozó madarak leszálltak a hullákra, de Ábrám elriasztota őket.
Gen 15,12 S midőn a nap leszállóban volt, mély álom borult Ábrámra és íme nagy sötétség rémülete szállt reá.
Gen 15,13 És mondta Ábrámnak: „Tudd meg, hogy idegen lesz a te magzatod olyan országban, amely nem az övék, szolgákká teszik és sanyargatják őket négyszáz évig.
Gen 15,14 De a népet, amelyet szolgálni fognak, megbüntetem és ezután nagy vagyonnal fognak kivonulni.
Gen 15,15 Te pedig megtérsz atyáidhoz békében, eltemettetel jó öregségben.
Gen 15,16 És a negyedik nemzedék visszatér ide, mert nem teljes még az emoriták bűne.”
Gen 15,17 Mikor a nap leszállt és sötétség lett, íme, kemencefüst és tűzláng vonult át a darabok közt.
Gen 15,18 Ezen a napon szövetséget kötött az Örökkévaló Ábrámmal, mondván: „Magzatodnak adtam ezt az országot, Egyiptom folyójától a nagy folyóig, az Eufrátesz folyóig.
Gen 15,19 A kénitát, a kenizitát és a kadmónitát;
Gen 15,20 a hittitát, a perizitát és a refaitákat;
Gen 15,21 az emóritát, a kanaánitát, a girgásitát és a jebuzitát.
Gen 16,1 Száraj, Ábrám felesége nem szült neki gyermeket; és volt neki egy egyiptomi szolgálója, akit Hágárnak hívtak.
Gen 16,2 És szólt Száraj Ábrámhoz: „Íme, az Örökkévaló megtagadta tőlem a szülést, közeledj, kérlek, szolgálómhoz, talán tőle kapok gyermeket.” És Ábrám hallgatott Száraj szavára.
Gen 16,3 Száraj, Ábrám felesége vette szolgálóját, az egyiptomi Hágárt, tíz év múltán, hogy Ábrám Kanaánban lakott és odaadta férjének, Ábrámnak feleségül.
Gen 16,4 És ő bement Hágárhoz, aki viselős lett, és mikor látta, hogy viselős, úrnőjét megvetette.
Gen 16,5 És Száraj mondta Ábrámnak: „Te vagy oka sérelmemnek. Én adtam szolgálómat a te öledbe, most pedig, hogy látja, hogy viselős, megvet engem; ítéljen az Örökkévaló köztem és közted.”
Gen 16,6 De Ábrám így szólt Szárajnak: „Íme, szolgálód a kezedben van, tégy vele, amit jónak látsz.” És Száraj keményen bánt vele, úgyhogy megszökött tőle.
Gen 16,7 És az Örökkévaló angyala ott találta őt a forrásnál a pusztában, a forrásnál, amely a Surba vezető úton van;
Gen 16,8 és így szólt: „Hágár, Száraj szolgálója, honnan jössz és hová mégy?” Ő így felelt: „Száraj úrnőm elől szököm.”
Gen 16,9 És mondta neki az Örökkévaló angyala: „Térj vissza úrnődhöz és alázkodj meg keze alatt!”
Gen 16,10 És mondta neki az Örökkévaló angyala: „Nagyon megsokasítom magzatodat, hogy nem lehet megszámlálni sokasága miatt.”
Gen 16,11 És mondta neki az Örökkévaló angyala: „Íme, viselős vagy és fiút fogsz szülni, add neki az Ismáél nevet, mert az Örökkévaló meghallgatta a te nyomorúságodat.
Gen 16,12 És ő olyan lesz az emberek között, mint a vadszamár, keze mindenki ellen lesz és mindenki keze őellene lesz; és valamennyi testvérével szemben lakik.”
Gen 16,13 És szólította az Örökkévaló nevét, aki szólt hozzá: „Te vagy a látó Isten!” Mert azt mondta: „Vajon láttam-e itt is őt, aki engem látott.”
Gen 16,14 Ezért nevezeték a kutat az élő látás kútjának; ez Kádés és Bered közt van.
Gen 16,15 És szült Hágár Ábrámnak fiút, Ábrám pedig nevezte fiát, akit Hágár szült, Ismáélnek.
Gen 16,16 Ábrám nyolcvanhat éves volt, mikor Hágár Ábrámnak Ismáélt szülte.
Gen 17,1 Mikor Ábrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent az Örökkévaló Ábrámnak és szólott hozzá: „Én vagyok a mindenható Isten, járj előttem és légy tökéletes,
Gen 17,2 hogy szövetséget kössek veled és hogy igen nagyon megsokasítsalak.”
Gen 17,3 Ábrám leborult arcára, és Isten szólt hozzá, mondván:
Gen 17,4 „Íme én szövetséget kötök veled és te népek sokaságának atyjává leszel.
Gen 17,5 Ne nevezzenek többé Ábrámnak hanem legyen neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává tettelek.
Gen 17,6 Nagyon megszaporítalak és népek származnak tőled, királyok származnak tőled.
Gen 17,7 És szövetséget kötök köztem és közted és magzataid között, akik utánad következnek, nemzedékeken keresztül örök szövetségül, hogy Isten legyek számodra és magzatait számára, akik utánad lesznek.
Gen 17,8 És adom neked és magzatodnak, akik utánad lesznek, lakóhelyül az országot, Kanaán egész országát, örök birtokul és én leszek az Istenük.
Gen 17,9 Ezután mondta Isten Ábrahámnak: „Te pedig tartsd meg szövetségemet, te és magzataid, akik utánad lesznek, nemzedékeiken keresztül.
Gen 17,10 Ez az én szövetségem veled és magzataiddal, akik utánad lesznek, melyet meg kell tartanotok: Körül kell metélni minden fiút köztetek.
Gen 17,11 Metéljétek körül előbőrötök húsát és ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek.
Gen 17,12 Nyolc napos korában metéljetek körül minden fiút, nemzedékeiteken keresztül, azt, aki a házban született és a pénzen vettet is, bármely idegent, aki nem magzataid közül való.
Gen 17,13 Metéltessék körül házadnak szülöttje és akit pénzeden vettél és szövetségem legyen testeteken örök szövetségül.
Gen 17,14 A körülmetéletlen férfi pedig, aki nincs körülmetélve előbőre húsán, annak lelke irtassék ki népéből, mert megszegte szövetségemet.”
Gen 17,15 És mondta Isten Ábrahámnak: „Száraj feleségedet ne nevezd Szárajnak, hanem Sára legyen a neve.
Gen 17,16 És megáldom őt és azonfelül adok neked ő tőle fiút; megáldom őt, hogy nemzetek anyja legyen, népek királyai származzanak tőle.”
Gen 17,17 Ekkor Ábrahám arcára borult és nevetett és mondta magában: Vajon száz éves embernek születhetik-e gyermeke, és Sára kilencven éves korában szülhet-e?
Gen 17,18 És szólt Ábrahám Istenhez: „Bár Ismáél élne előtted!”
Gen 17,19 Isten pedig mondta: „De bizony, Sára feleséged szül neked fiút és nevezd azt Izsáknak, és szövetséget kötök vele örök szövetségül magzatai számára.
Gen 17,20 Ismáél felől pedig meghallgattalak, íme, megáldottam őt, megszaporítom és megsokasítom őt igen nagyon; tizenkét fejedelmet fog nemzeni és nagy nemzetté teszem őt.
Gen 17,21 De szövetségemet Izsákkal kötöm meg, akit Sára fog neked szülni ezidőtájt a jövő esztendőben.”
Gen 17,22 Befejezvén, amit mondani akart, Isten felszállt Ábrahám mellől.
Gen 17,23 És vette Ábrahám a fiát, Ismáélt, és háza minden szülöttjét és mindenkit, akit pénzen vett, minden férfit Ábrahám háznépe közül és körülmetélte előbőrük húsát ugyanaznap, amelyen Isten beszélt vele.
Gen 17,24 Ábrahám pedig kilencvenkilenc éves volt, mikor körülmetéltetett előbőre húsa.
Gen 17,25F ia, Ismáél pedig tizenhárom éves volt, mikor körülmetélték előbőre húsát.
Gen 17,26 Ugyanaznap metéltetett körül Ábrahám és fia, Ismáél.
Gen 17,27 És házának minden embere, a házban született, vagy idegentől pénzen vett, vele együtt metéltetett körül.
* * *
MAGYARÁZATOK A HETISZAKASZHOZ
ÁBRAHÁM, MINT NEM ZSIDÓ NŐ ÉS A KÖZELGŐ MEGVÁLTÁS
Mit jelent hébernek, „ivrinek” lenni? Hogyan lett egy özvegyen maradt moábita lány Izrael megváltójának ősanyja? Ki volt a női Ábrahám?
A Teremtés, Isten ambiciózus megaprojektje, eddig folyamatos kudarcok és újrakezdések színtere volt. Először jött a kiűzetés az Édenkertből, aztán Káin testvérgyilkossága, végül az özönvíz és a Bábel tornya szomorú történetei. Isten új tervet eszel ki, a csodafegyver neve: Ábrahám.
„Eredj ki a Te földedből és a te rokonságod közül, és a Te atyádnak házából a Földre, amelyet mutatok Neked… és áldás leszel és benned lel majd áldást a Föld minden családja”- ezekkel a mondatokkal szólítja őt el a Seregek Istene. Lépj ki abból, ami csak adottság számodra, légy idegenné egy idegen földön, hogy végül önmagaddá lehess. Lépj ki az ismeretlenbe és hívd meg magadhoz a jövőt. Lekh lekhá, ez a hetiszakasz címe. Menj menve vagy, egy másik lehetséges fordításban, menj el Önmagadhoz, hogy családok és népek feje lehess majd, aki áldást hoz az emberi nemre.
Ezt a történetet ismerjük, ez a zsidó nép küldetésnyilatkozata. Van még azonban egy másik, ezzel párhuzamos történet is a Bibliában.
Az a történet egy izraeli családról szól egy olyan bizonytalan, átmeneti korszakban, amelyben mi is élünk, amikor még nem volt központi hatalom Izraelben, csak alkalmi vezetők, a bírák és ez a történet, ahogy a Biblia mondja, „a bírák bíráskodásának idején” játszódott. Mint olyan sokszor, akkor is aszály és éhínség pusztított az Ábrahámnak megígért földön és egy zsidó család a Moáb szomszédos mezejére költözött, kivándorolt. Ott, idegen földön, a zsidókkal feszült viszonyban lévő moábiták között meghalt a családfő, majd a két fia is, akik moábi lányokkal nősültek. Ott maradt 3, egymáshoz immár alig tartozó asszony, Naómi (a neve vigaszt jelent), az édesanya és a két lány Orpa és Rúth. Naómi úgy döntött, nem köti már őt semmi Moábhoz és hazaindult Izraelbe, a menyei követték. Végül, a határon egyikük visszafordult, másikuk, Rúth azonban nem tágított Naomi mellől. „Ahová Te mész, oda követlek én is, a Te néped az én népem, a te Istened az én Istenem”-így tett hitet a moábita lány Naómi és az ő Istene mellett.
Idegenként, özvegyként, egyedülálló nőként, jövedelem nélkül érkezett Izrael földjére és a szegényeknek félretett árpát szedegette az aratók után, amíg a föld tulajdonosa, Naómi távoli rokona meg nem szólította, vigasztalni nem kezdte. Rúth szólt, hogy nem érdemli ő ezt meg, ő csak egy idegen, nem zsidó nő. A tulajdonos, Boáz azonban így felelt neki: „Elmondtak nekem mindent, amit tettél az anyósoddal férjed halála után, hogy elhagytad a Te atyádat és anyádat és a Te születésed földjét és eljöttél ahhoz a néphez, amelyet nem ismertél azelőtt”.
Ráismerünk Boáz idézetére: ezt Isten mondta Ábrahámnak, hagyd el szüleidet és szülőföldedet, a bizalom és a hűség lovagjaként, kövess engem az ismeretlenbe. Boáz azt mondja valójában Naóminak, hogy „nem vagy idegen, megismerlek, Te vagy a női Ábrahám, hiszen Ábrahám is betérő volt, ő sem született zsidónak”.
Ezzel a Tóra-idézetbe csomagolt vallomással kezdődik Naómi és Boáz szerelme, amelyből egy Obéd, vagyis „szolgáló” nevű gyermek származik, az ő gyereke lesz Jisáj, az övé pedig Dávid király, akinek házából a Messiás is származik. A moábita Rúth, az idegen, nem zsidó nő lett a Messiás ősanyja.
Minden nemzedékben van egy Ábrahám - tanítja egy helyen a zsidó Tóra-kommentár, a Midrás. Néha zsidó, néha nem, néha nő, néha pedig férfi. De az biztos, hogy Ábrahám léptei nem haltak el a történelemben, csak most már nem a múlt, hanem a jövő felől közelítenek, immár a érkező Messiás léptei.
Jöjjön el minél előbb, még a mi napjainkban,
Jó szombatot!
Forrás: Mazsihisz.hu
Homonna (Zemplén) ortodox zsinagógája, amit 1930-ban, Bárkány Jenő építész tervezett. 1977-ben rombolták le
.png)
Kassa város neológ zsinagógájának kupolája. A zsinagógát 1925-1927-ben építették fel Kozma László építész tervei alapján
RADNÓTI ZOLTÁN FŐRABBI: SZERESSÜK EGYMÁST
EGYFORMASÁGUNKBAN ÉS KÜLÖNBÖZŐSÉGÜNKBEN IS!
Amikor a fentebbi képeket megláttam, azt, hogy eleink – kb. 15 évvel a holokauszt előtt – milyen csodálatos és modern imaházakat építettek, lett légyen ortodox vagy neológ a közösség, arra gondoltam, virágoztak az emberek...
Mennyire bíztak a jövőben, a szépségben és igényesen végzett Istentiszteletben, pedig már nyögték a zsidótörvények borzalmait és a megkülönböztetés fájdalmát. Virágoztak az emberek… Reméltek.
Az ember nagyon ritkán virágzik, ám ha igen, akkor csodálatosak vagyunk, szállunk, kacagunk, lelkünk úgy érzi: az egész világot képes befogadni. Magunkkal rántjuk a többi embert is – a közös jó felé.
Ábrám-Ábrahám történetét olvasva azt szoktam magamban kívánni a gyermekeimnek és a berátaimnak, hogy becsüljék meg a virág virágzását és az ember virágzását is. Meglátjuk-e a szirmok tucatjai között a különbséget?Szerintem nem. Pedig mind másfajta. Ők tudják magukról.
Ábrahám is más volt. És mégis megszerette a világ, mert titkon érezték, hogy igazat mesél a láthatatlan és szerető Istenről. A Szentírás különböző szereplői – Ádám, Noé, Ábrahám, Izsák, Jákob, József, Sára, Rebekka, Ráhel, Mózes, Józsué, Gideon, Dávid, Salamon, a bölcs Nátán, Ézsaiás, Eszter és Mordeháj és még sorolhatnánk – mind más volt. Másért küzdött.
Nem a génállomány kötötte őket össze, hanam az, hogy hittek a Tóra szavában, és abban, hogy a lelkük ott járt valamikor a Szináj hegy lábánál. Mi is hasonlóképpen szeressük egymást egyformaságunkban és különbözőségünkben is, mint ahogy szeretjük ezeket az ősöket, hősöket!
– Ábrahám lelkeket csinált – írja a Tóra. Ti is vigyázzatok embertársaitok lelkére, legalább úgy, ahogyan egy érzékeny virágszálra vigyáztok. És akkor ők is vigyázni fognak rátok… Az emberek és a virágok is. És a sok-sok különböző ős emléke mind szeretettel kísér titeket.
Akik a fentebb látható zsinagógákat építették, és fájdalmas könnyeikkel tapasztották össze a téglákat, hitték azt, hogy azok a zsidó hősök otthon fogják érezni magukat a szép épületekben. Legyünk zsidók igényesen, szépen és méltó alázattal! Csak így lehet túlélni.
Forrás: Radnóti Zoltán főrabbi (Bét Sálom) hírlevelei
* * *
SZERDÓCZ ERVIN FŐRABBI: MIÉRT NEM MONDTA MEG ISTEN
ÁVRÁMNAK, HOGY HOVA KELL MENNIE?
„Menj el az országodból, szülőföldedről és atyád házából abba az országba, amelyet mutatok neked.” ( I.M.12/1.)
Ki volt Ábrahám , az első misztikus Ősapa?
Eredetileg Ávrám volt a neve, később Isten változtatta meg nevét Ábrahámra (I.M.17/4). A Talmud így ír róla: „eredetileg Arám földjének volt kiemelkedő alakja („atyja”)”. Az Ávrám név az „Áv Árám” (Arám atyja ) szavak rövidített változata, majd az Örökkévaló megáldotta őt, és kapta az Ávráhám nevet, amelynek jelentése: „Áv Hámon”: A tömegek atyja (Bráhot 13a).
Ábrahám, (akkor még Ávrám néven) Isten parancsára elhagyta szülőföldjét és idegen földre vándorolt. Søren Kierkegaard dán filozófus szerint Ábrahám „küldetésének” teleológiai okai voltak: vagyis az Ősapa története bizonyos cél elérése érdekében történt.
Milyen „teleológiai oka” lehetett Ábrahám helyváltoztatásának a biztonságot jelentő szülőföldről az ismeretlen és bizonytalan „idegenbe”?
A Talmudból kiderül, hogy Ábrahámnak az Ur-Kászdimban töltött évei alatt több nehézséggel kellett megküzdenie, melyek közül az egyiket Noé unokája, Nimród okozta, akiről ezt olvassuk: „Kús nemzette Nimródot, ő kezdett el hőssé lenni a földön. Hős vadász volt az Örökkévaló színe előtt… (I.M.10/8-9).
„Így szólt Nimród Ábrahámhoz: Te vagy Ábrahám, Teráh fia? Ábrahám igennel válaszolt. Nimród azt mondta neki: én vagyok minden teremtmény ura, és az emberek mind alattvalóim – miért nem félsz engem? Isten akkor értelmet adott Ábrahámnak, és így szólt Nimródhoz: ha te vagy minden teremtmény ura, és minden rejtett dolgok tudója, mondd meg, hogy mi van a szívemben és mit teszek a jövőben!”
„Nimród azonnal hívatta Teráhot, Ábrahám apját és így szólt hozzá: mi legyen az ítélete Ábrahám fiadnak, aki kétségbe vonta isteni mivoltomat? Elégetés. Erre tüzes kemencébe vetették, ahonnan Gábriel angyal közbelépésére menekült meg, hogy teljesítse Teremtője akaratát. Isten így bocsátotta útjára: „feléd száll fiatalságod harmatja” (110.Zsol.3), miként a harmat áldás a világnak, ugyanúgy te is áldássá leszel”. De ehhez el kellett hagynod a szülőföldedet (Pszáhim 118).
Vajon miért nem mondta meg Isten Ávrámnak, hogy hova kell mennie?
Jákob Jisrael Kanievsky rabbi (1899-1985, Bei Brak-Izrael), a következőképpen magyarázta: „Isteni küldetés teljesítésekor az embert tiszta szándék kell, hogy vezesse. Ha Ábrahám tudta volna útjának célját, tudnia kellett volna azt is, hogy majd milyen nehézségekkel jár küldetése. Eltökéltsége meginoghatott volna, hogy kizárólag Isten akaratának teljesítése vezesse. A végső cél ismeretében talán türelmetlenné vált volna, mert útja mielőbbi folytatásának vágya lebegett volna a szeme előtt". S mint a rabbi írja:
„Ábrahám példája arra tanít bennünket, hogy életünk egyes állomásai, helyzetei elsősorban nem azért fontosak, mert azokon keresztül jutunk el valahova, hanem azért, mert az egyes megállókban tanúsított viselkedésünk határozza meg, hogy végül hova jutunk”.
Jakob ben Wold Kranz rabbit, a dubnói Magidot (1741-1804) a mesés haszid példázatai tették híressé. Egyszer megkérdezték tőle a hívei:
– Mi volt Ábrahám „trükkje”, hogy Isten utasítására azonnal „kilőtte nyilait”, és azok mindig a célpont közepébe találtak?
– Isten utasítására Ábrahám valóban azonnal kilőtte nyilait. Amikor azok célba találtak, Ábrahám ment és „megrajzolta” a célpontot! – válaszolta a rabbi!
– Nem volt szemfényvesztés ez? – kérdezték hívei.
– Hogyan juthat ilyen eszetekbe? – csodálkozott a rabbi. – Olyan istenfélő ember kezébe, mint amilyen Ábrahám volt, Isten adta az íjat. Ő utasította, hogy lője ki a nyilakat. Ábrahám ezután ment és „megrajzolta a célpontot”. Ezzel azt igazolta, hogy az akarat fontosabb, mint a cél!
Ha az ember életében megvan a jóindulat, az alázatos szellem és a szerény lélek, mint Ábrahámban – aki azt tartotta szem előtt, hogy „ne törd magad magas rang után, ne vágyódj kitüntetésekre, a cselekedetedre helyezd a hangsúlyt” –, akkor az Örökkévaló megadja a munka bérét" (Ávot).
A Talmudban ez áll: „Változtasd meg helyed és megváltozik a szerencséd”.
Igen ám, de a Talmud nem mondja, hogy jóra vagy rosszra változik az meg… Ábrahám mégis azonnal elindult, amikor Isten azt mondta: „menj”! Ábrahám Isten kérésére repült, mint a nyíl. Nem tudta, hova jut el! Nem látta a célt!
Ő csak ment, és Isten volt az, aki utólag megrajzolta, megvilágosította előtte célja igazi értelmét! Megváltoztatta helyét és megváltozott szerencséje! Mert két dolog nem az embertől függ! E kettő a sors kezében van, amit Isten irányít! E kettő: az egészség és a szerencse!
Az élet hosszú út, amin haladunk nap mint nap! Tulajdonképpen minden nap el kéne mondanunk az „úti imát”:
Legyen az az akaratod, Örök Istenünk, őseink Istene, hogy békében indulhassunk útra, békességben vezérelj bennünket, mutass nekünk utat, támogass békességgel, és engedd, hogy békében, életben és örömben érjünk célhoz! Ámen!
Forrás: Mazsihisz.hu
