Vallás, Állam, Nemzetiség témában tartottak konferenciát a Rabbiképzőn

2024. Június 05. / 09:37


Vallás, Állam, Nemzetiség témában tartottak konferenciát a Rabbiképzőn

Vallás, állam és nemzetiség a modern zsidó eszmetörténetben és Herzl politikai gondolkodásában címen tartottak egynapos, angol nyelvű tudományos konferenciát az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen (OR-ZSE). A neológia szellemi fellegvárának épületében megrendezett esemény eszmetörténeti és kulturális aspektusból megkerülhetetlen témák és nézőpontok sokszínűségét tárta a hallgatóság elé, rávilágítva a zsidó értelmiség történetének és politikai gondolkodásának összetettségére és árnyalataira.

_DSF0220.jpg

A konferenciát dr. Grósz Andor, a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) elnöke nyitotta meg.

„Olyan időket élünk, amikor a vallás, az állam és a nemzet metszéspontjai ugyanolyan aktuálisak, mint bármikor korábban. A zsidó tapasztalat a gondolatok, a küzdelem és a túlélés gazdag szövetével mély betekintést nyújt ezekbe a kölcsönhatásokba. A felvilágosodástól Izrael Állam megalakulásáig a zsidó szellemi történelem egyedülálló optikát biztosít, amelyen keresztül feltárhatjuk a vallási és nemzeti identitások kialakulásának, tárgyalásának és átalakulásának tágabb kérdéseit a modern világban.”

Kifejtette, hogy egy komplex, bonyolult világban élünk, egy ellentmondásokkal teli időszakban. Az igazságok, amelyekben évekkel ezelőtt hittünk, saját ellentétükbe csapnak át.

– Ez a konferencia nem foglalkozik aktuálpolitikával – emelte ki beszédében a Mazsihisz-elnök. – De hozzájárulhat ahhoz, hogy a múlt feltárásával, legyen szó az ortodoxiáról a dualista Magyarországon, a szabadkőművesek befolyásáról, vagy a sajtó nyelvének szimbolizmusáról, nem beszélve Herzl Tivadar politikai meglátásairól, elősegítse jelenünk megértését. Éppen ezért, az előadások nemcsak a múltra reflektálnak, hanem a jelen és a jövő megvilágítására is törekszenek. Miközben az egyre inkább ellentmondásokkal terhes világban navigálunk, ahol az államiság, a nacionalizmus és a vallási identitás kérdései továbbra is heves vitákat és konfliktusokat váltanak ki, a zsidó szellemi hagyomány inspirációs forrásokat kínál. Érdemes tanulmányozni és megfogadni a tanulságokat.

Komoróczy Szonja vette át a szót, és köszöntötte a résztvevőket, előadókat. A konferenciát két szekcióra osztva hallgathattuk meg.

_DSF0156.jpg

Turán Tamás nyitotta meg az első szekciót Rabbinikus nézőpontok az ortodoxia belső feszültségeiről a dualista Magyarországon című előadásával.  A szakértő precízen és mélyrehatóan összeállított előadásában mutatta be, hogy a rabbinikus perspektívák hogyan lavíroztak a vallási ortodoxia fenntartásának kihívásai között egy olyan társadalmi-politikai környezetben, amelyet egyre inkább a modernitás és a nacionalizmus befolyásolt. Turán Tamás rávilágított arra, hogy az ortodox-neológ ellentétek párhuzamaként a másik oldalon is jelen voltak az ellentétes áramlatok, amik az ortodoxia és a haszidizmus közti feszültséget eredményezték.  Az irányzatok különböző törekvéseit az előadó szemléletes példákon keresztül mutatta be, így hallhattunk olyan történetet, amikor egy haszid rabbi egyénenként kezelve az embereket nem kényszerítette rá az egész közösségre a haszid rítust, hanem képes volt elfogadni azt, hogy a zsinagógában továbbra is askenáz módon fognak imádkozni.

A következőkben Magyarország és a Briith Bith: Szabadkőművesek és páholyok címen Johann Nicolai azt mutatta be, miért nem alapítottak páholyokat a szabadkőművesek Transzleithániában (az Osztrák-Magyar Monarchia magyarországi része), valamint röviden elmagyarázta az ilyen páholyok alakulását az utódállamokban a két világháború közötti időszakban. A független B’nai B’rith rend gyökere a német származású amerikai zsidókhoz nyúlik vissza, akik1843-ban a bevándorlók az eklektikus Lower East Side-on létrehozták saját Kis-Németországukat (Kleindeutschland). Habár előítéletektől viszonylag mentes környezetben tudtak élni, azonban hamar szembesültek olyan problémákkal, mint a szegénység, az erőszakos bandák jelenléte. Ezen problémák, továbbá az oktatás és az angol nyelv terjesztésének céljából hozták létre a Rendet. Más országokban is létrehozták a B’nai B’rith-et, úgy, mint Németország, Románia, Ausztria, Oszmán Birodalom. A romániai B’nai B’rith Németország után a második legnagyobb ilyen rend lett a Habsburg Monarchia területén. Ez a páholy is azt a célt szolgálta, hogy felkészítse a zsidó bevándorlókat az Egyesült Államokba való távozásuk előtt, elősegítse beilleszkedésüket.

A kassai Concordia-páholy döntő szerepet játszott a kárpátaljai zsidóság segélyezésében és a Szlovákiában egyre erősödő antiszemitizmussal szembeni harcban. B’nai B’rith jött létre továbbá Brassóban, Szatmárnémetiben, Marosvásárhelyen és Nagyváradon is.

A náci rezsim térnyerésével az európai zsidóság válsága egyre fokozódott, mígnem 1937-tól kezdve fokozatosan korlátok közé szorították a páholyokat. 1939 nyarára az összes páholyt erőszakkal bezárták, és minden vagyonukat elkobozták.

A két világháború közötti budapesti zsidó közösség önmagában is 200 ezres létszámot jelentett, valamint politikai és társadalmi feszültségek is indokolták volna legalább egy B’nai B’rith páholy létesítését Budapesten. Ez azonban nem történt meg, és hogy miért, az továbbra is rejtély.

Ezután következett Zima András és Glässer Norbert A magyarországi zsidó sajtó: Vallási és modern politikai szimbolika című előadása, melyben a vallási és a modern politikai szimbolika kapcsolatát vizsgálták az 1882 és 1944 közötti magyar zsidó sajtó tükrében. Az előadók a hagyományos zsidó értékek és a kialakuló modern politikai ideológiák közötti kölcsönhatást vizsgálták a zsidó újságok és folyóiratok hogyan navigáltak és tükrözték. Ez az időszak kulcsfontosságú volt annak megértéséhez, hogy a zsidó közösségek hogyan próbálták összeegyeztetni vallási identitásukat a modern államiság és állampolgárság követelményeivel. A neológ és ortodox középosztály tagjai a modern magyar nyelv és kultúra alapú nemzeti identitás kontextusában látták magukat.

A modernitás előtt az állam, illetve az uralkodó iránti hűség rituális megnyilvánulásának alapját vallási és egymásba fonódó hatalmi rítusok adták. Az új nemzeti ünnepi kultúra megjelent a zsinagóga kontextusában is (például az imakönyvekben található, az uralkodóért szóló ima), mindez pedig modernizálta a közösségi rítusokat is. A nemzeti kultuszt átültették a judaizmus nyelvére és vallási kontextusba ágyazták. Az előadásból megtudhattuk, hogy a modern nacionalizmus és politikai szimbólumok fontos elemei voltak a különböző zsidó sajtóorgánumoknak. Az újításokra nyitott zsidóság számára belépési pontokat jelentett a modernizálódó társadalomba a különböző nemzeti ideológiákkal való azonosulás.

Az izraelita sajtó magyar zsidó történelemszemléletét a nemzeti történelmi perspektívához igazították, erről hallhattunk izgalmas okfejtést az előadóktól.

A neológ lapokban az egyesülésről szóló vitákat általában a hazaszeretet, a nyelvi és kulturális elmagyarosodás és az integráció hatotta át. Az írások mindkét oldalon az uralkodó társadalmi diskurzushoz kapcsolódtak. Az ortodoxia a modern állampot a vallásról szóló törvény fényében ítélte meg, vagyis a királyság törvénye mindaddig kötelező érvényű, amíg nem irányul a zsidó közösség és judaizmus ellen.

A „magyar zsidó, mint a nemzet része” vezérmotívuma lett az Egyenlőségnek, majd a Magyar-Zsidó Szemlének. Itt az integráció gondolatát több történeti kommentárban felváltotta a honfoglalásig, vagy legalábbis Mátyás király uralkodásáig visszavezethető közös múlt, követve a dualizmus magyar nemesi historista történelemszemléletét.

Az ortodox újságírói elit a modern közép-európai nemzetállam és a judaizmus kapcsán gyakran visszatért a tradíciólánc premodern talmudi alapelveihez. A XIX. század második felében és a XX. század elején a modern nemzetfogalom és szimbolikus kísérőjelenségei megbékéltek a judaizmus hagyományos kereteivel.

A cionisták a magyar nemzettel való azonosulás neológ stratégiája helyett a Monarchia és a dinasztia iránti feltétlen hűséget választották. A neológhoz hasonlóan az uralkodónak és a dinasztiának tulajdonították a béke fenntartását a Monarchia népei és felekezetei között. A Habsburg-dinasztiát a nemzetek és vallások felett álló intézménynek tekintették, amely egyedül hivatott megőrizni a Birodalom egységét.

A két világháború között a Nagy Háború hőskultusza felértékelődött, és ez szorosan összefonódott a határrevízió kérdésével. A háborús hős-kultusz a nemzetért való közös küzdelmet és áldozatvállalást jelentette, amelyhez már a Nagy Háború propagandájában is kapcsolódott a nemzettel való egyesülés gondolata. Ez egyben bocsánatkérés is volt az antiszemita vádakért.

A felekezeti intézményi elit és a publicisták a magyar nemzeti éthosszal való azonosulást és annak apologetikus használatát elsősorban a polgári világra jellemző, a középosztályhoz való tartozás következményeként magyarázták. Ez a világ eltűnt a soával. Ebből az önmeghatározásból érthető, miért gondolták, hogy az antiszemitizmus nem lehet eredeti magyar gondolat. A szélsőjobboldali vádakat ugyanis az Egyenlőség nevű lap német eredetűnek tekintette, ami jól illeszkedett az újság szemléletéhez és a neológ zsidó toposzhoz, miszerint a zsidóellenesség idegen eredetű eszme a magyar nemzet történetében.

A háború előtt a különböző felekezeti és mozgalmi lapok betekintést engedtek a mozgalmak mögött álló középosztálybeli elit életébe, stratégiájába. A háború után a lapszerkesztők adaptálták a szélsőbaloldali marxista diskurzust, és támadni kezdték – mintegy osztályharcként meghatározni – a háború előtti középosztálybeli, főleg neológ diskurzust.

A soá után a sajtóban megjelenő szövegek sokkal erőteljesebben szólnak osztálykonfliktusokról. Szovjet típusú asszimiláció fogalma jelenik meg, és láthatjuk, hogy a zsidók célja immár az lett, hogy kulturális és nyelvi változások nélkül integrálódjanak a szocialista világba. Az Új Életben ezt a vonalat főleg Sós Endre írásai képviselték.

Petar S. Ćurčić Werner Sombart elméletének újbóli vizsgálata című izgalmas előadásában Werner Sombart német közgazdász, szociológus zsidókra, a modern államra és a kapitalizmusra vonatkozó elméletét tekintette át újra. A XX. század elején folyó kutatás azt vizsgálta, hogy a zsidók milyen hatással voltak a kapitalizmus kialakulására és elterjedésére. Sombart terjesztette elő azt a később erősen bírált elméletet, hogy a kapitalizmus a zsidó szellem és vallás terméke. Ez az újbóli vizsgálat új szempontokat és kritikai észrevételeket Sombart ellentmondásos elképzeléseihez, elősegítve a zsidó közösségek gazdasági és társadalmi szerepének mélyebb megértését a modern Európában.

Ezek után vitaindító néhány perc követketett, majd a szervezők egy finom, kóser ebéddel vendégelték meg az előadókat és a hallgatóságot.

A konferencia második felében több előadás is fókuszáltan elemezte Herzl Tivadar, a modern zsidó politikai gondolkodás központi alakjának gondolkodását. Ofir Haivry, a jeruzsálemi Herzl Intézet alelnöke és a washingtoni Edmund Burke alapítvány társalapítója Herzl nacionalizmus és társadalmi szerződés közötti álláspontját tárgyalta, elemezve a „Der Judenstaat” című alapvető művében megfogalmazott elképzelését a zsidó államról.

Ezt követően Novák Attila azt mutatta be, hogy Herzl gondolatai besorolhatók-e olyan konkrét ideológiákba, mint a liberalizmus vagy a konzervativizmus, vagy gondolatai túllépnek ezeken a kategóriákon.

_DSF0090.jpg

Balázs Gábor Herzl: Gyarmatosítás vagy elitizmus? című előadásában Herzl gondolkodásának témája kiterjedt azokra a vitákra is, amelyek arról folytak, hogy látásmódja kolonialistaként vagy elitistaként értelmezhető-e. Megvizsgáltuk Herzl írásait és tetteit az európai gyarmatosítás és az elitista tendenciák kontextusában, különböző értelmezéseket és kritikai értékeléseket kínálva.

A konferencia fénypontja volt az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem történelmi jelentőségű épületének megtekintése. A tárlatvezetésen a résztvevőknek lehetőségük nyílt felfedezni az intézmény építészeti és kulturális örökségét, mélyebb megértést szerezve annak történelmi jelentőségéről és a zsidó oktatásban és tudományosságban betöltött folyamatos szerepéről. Megtekintették az egyetem zsinagógáját és a könyvtárat is, ami összetett funkciót lát el. Muzeális gyűjteményként feladata a magyarországi zsidóság, a neológia örökségének megőrzése, egyetemi könyvtárként pedig biztosítja az oktatáshoz és kutatáshoz szükséges hátteret.

Az intézmény bejárása lehetőséget adott a kötetlenebb beszélgetésekre és kapcsolatépítésekre is. Ezután a konferenciát Daniel Statman, a Haifai Egyetem professzorának lenyűgöző, Mennyire korlátozza a közérdek a jogszabályokat? Izrael, mint tesztpélda című előadása zárta. Statman előadása a közérdek fogalmával foglalkozott. Izrael, mint esettanulmány segítségével a közérdek és a jogalkotás közötti feszültségeket és kapcsolódási pontokat vizsgálta egy mély vallási és kulturális pluralizmussal rendelkező demokratikus társadalomban.

_DSF0155.jpg

A prezentáció több kulcsfontosságú téma köré épült, mint például annak kifejtése, hogy a szabadság korlátozásai csak akkor elfogadhatóak erkölcsileg, ha a közérdekre támaszkodva minden érintett számára igazolhatóak. Ilyen indoklás nélkül korlátozásokat bevezetni tiszteletlenség. Az előadó érvelésében rámutatott, hogy a vallási alapú korlátozások nem tudnak megfelelni a közerkölcs követelményeinek, és ezért elfogadhatatlanok, ami a vallási kényszert erkölcsileg megkérdőjelezhetővé teszi. Ismertette a szekuláris indoklás elvét, miszerint nem szabad az emberi magatartást korlátozó törvények mellett kiállni megfelelő szekuláris indoklás nélkül, vagyis olyan indoklás nélkül, amely nem függ teológiai megfontolásoktól.

Statman példákat hozott izraeli törvényekből, mint például a páska-törvény, a sertéshús-törvény, a rabbinikus bíróságok illetékessége és a szombati munkára vonatkozó törvények, illusztrálva, hogy világi racionális indokok gyakran támogathatják a vallási indíttatásúnak vélt jogszabályokat.

Az ezt követő vita dinamikus volt, és a világi jogalkotás és a vallási értékek közötti egyensúly különböző nézőpontjait vonta be.

A „Vallás, állam és nemzetiség a modern zsidó értelmiség történetében és Herzl politikai gondolkodásában” című konferencia gazdag és intellektuálisan ösztönző esemény volt. Logikus tudományos vitáknak adott teret, és elősegítette a zsidó szellemtörténet és politikai gondolkodás sokrétűségének mélyebb megértését. A témák sokszínűsége és a bemutatott tudományok magas színvonala emlékezetessé tette az eseményt a résztvevők számára.

Zucker-Kertész Lilla beszámolója

Fotók: Ritter Doron

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
Jonathan Sacks rabbi korunk Kórách-jelenségéről
Zsidó világ
Hol kezdődik a magyar zsidó jövőkép?
2024. Június 28. / 11:57

Hol kezdődik a magyar zsidó jövőkép?