Zsófi története – „Egy igaz barátság kezdete”

2019. December 30. / 21:51


Zsófi története – „Egy igaz barátság kezdete”

A MAZSIHISZ 2019-ben iskolások és óvodások számára meghirdetett pályázatának díjazott pályaművei IV. rész.

Unyi Boglárka első helyezést elért: Zsófi története – „Egy igaz barátság kezdete” című meséjét olvashatják.

Kedves Naplóm!

Sajnos régen volt lehetőségem írni, mert olyan sok esemény történt velem, hogy egyszerűen nem volt időm, de most itt az idő, hogy minden elmeséljek neked.
Az egész ott kezdődött, hogy Emmával, a legjobb barátnőmmel felfigyeltünk Zsófira, aki eddig egy nagyon kedves életvidám lány volt, de mostanában nagyon visszahúzódó, szomorkás lett. Az is feltűnt, hogy mintha fogyott is volna, arca beesett és sápadt volt. Éreztük, valami megváltozott, valami nincs rendben Zsófival.
Odamentünk hozzá beszélgetni vele, és persze megtudni, nincs-e baj, de persze azt a választ kaptuk, hogy „nem, dehogy”. Minket ez a válasz nem győzött meg, ezért úgy döntöttünk Emmával, utána járunk a dolgoknak. Első beszélgetésünk után többször próbáltunk vele a szünetekben beszélni, de mindig kitérő választ kaptunk kérdéseinkre. Teltek a napok hetek és mivel nem változott a helyzet, sőt most már Zsófi iskolai jegyei is mintha romlani kezdtek volna, úgy döntöttünk lépnünk az ügy érdekében. Összedugtunk a fejünket és kitaláltuk, hogy egy nap követjük Zsófit hazafelé, hátha útközben vagy otthon rátalálunk a megoldás kulcsára.
Így is lett. Egy szerdai napon, mint két detektív, akik komoly „bűntény” felkutatásán dolgoznak, elkezdtünk Zsófit követni, aki mit sem sejtett arról, hogy két barátnője nyomában van. Útközben semmi szokatlan nem történt, aztán végül megérkeztünk ahhoz a bérházhoz, ahol Zsófi lakott. Itt viszont küldetésünk kis híján kudarcba fulladt, mert mire a házhoz értünk Zsófit elnyelte a hatalmas bérház. De szerencsénkre éppen arra jött egy idős néni, aki látva tétovaságunkat, megkérdezte, tud-e segíteni. Elmondtuk kik vagyunk, és miért vagyunk itt.
Az idős néni jól ismerte Zsófit és családját, így elmondta, hogy Zsófi szülei munkanélküliek és mostanában nagyon rosszul megy a soruk. Lehet, hogy még a házból is el kell költözniük, ha nem fizetik a lakbért.
Nagyon megérintett minket, amit hallottunk, szomorúan indultunk hazafelé. Persze mindketten azon gondolkodtunk, mitévők legyünk, hogyan segítsünk Zsófinak. Nagyon tanácstalanok voltunk, és úgy döntöttünk, egy felnőttel is meg kell osztani a tudásunkat, hátha ő tud tanácsot adni. De ki legyen az? Ekkor, szinte észrevétlenül megérkezünk kerületünk zsinagógájához. Emmával egymásra néztünk és tudtuk, megvan a megoldás.
Bementünk a zsinagógába és az egyik hátsó szobában meg is találtuk Emma édesapját, kerületünk rabbiját. Ő bölcs ember, biztosan tud segíteni nekünk. Emma apukája érdeklődően hallgatta a történteket. Láttuk rajta, meglepődött és őt is megérintették a hallottak. Ő azt tanácsolta, hogy minden nap egy kis micvével várjuk Zsófit az iskolában. Például megoszthatjuk vele uzsonnánkat, vagy segíthetünk neki az iskolai feladatokban.
Másnap már akcióba is lendültünk. A nagyszünetben eljött az uzsonna ideje, mindenki készülődött, csak Zsófi asztala volt üres. Emmával odaültünk mellé, és mindketten megkínáltuk egy-egy szendviccsel. Zsófi nagyon meglepődött, szégyenlősen utasította vissza a finomságokat, de végül is unszolásunkra elfogadta, és jóízűen elfogyasztotta azokat. Uzsonnázás közben beszélgetünk vele a közelgő osztálykirándulásról, megkérdeztük jön-e, de nemleges választ kaptunk, Láttuk a szemén, hogy nagyon szívesen jönne velünk, de mégis nemet mondott, sőt még valami butuska mesét is hozzátett valami külföldi utazásról. Emmával tudtuk, hogy ez nem igaz, és tudtuk – vagy legalábbis sejtettük – mi az igazi ok.
Aznapi sikerünket és az újabb problémát azonnal el akaratuk mesélni Emma papájának, így iskola után máris szaladtunk a zsinagógához. Emma édesapja örült a mai nap sikerének, de közben erősen gondolkodóba esett az újabb probléma hallatán. Nem szólt semmit, csak egy kis időt kért a megoldásra
A következő napok szinte eseménytelenül teltek, Emmával folytattuk kis „jótéteményeinket” Zsófi irányába. Hol egy alma, hol egy nyalóka, de minden nap valami kis aprósággal gondoskodtunk Zsófiról. Kezdtünk igen jól összebarátkozni, és közben sok mindent megtudtunk róla és szüleiről. De közben egyre közeledett az osztálykirándulás napja, és Emma papájától semmilyen hírt kaptunk megoldásról.
Aztán végül elérkezett a kirándulás előtti utolsó tanítási nap, amikor osztályfőnökünk kihirdette a szobabeosztást. Péter bácsi hangosan olvasta a szobatársakat „Márk Ervinnel és Bencével került egy szobába. A következő szoba Lilla, Rebeka és Júlia…” Már mindenki nevét hallottuk, csak a miénket nem. Ekkor Péter bácsi ránk nézett és azt mondta „az utolsó szoba Emma, Bogi és Zsófi” Mindenki nagyon meglepődött, de mindenki közül szerintem Zsófi volt leginkább meglepődve. Zsófi megkérdezte, hogy ez nem tévedés-e, hiszen ő nem jelentkezett a kirándulásra, de nem volt az. Lehetett látni Zsófi arcán a boldogságot, hogy velünk jöhet a kirándulásra.
Iskola utána a rabbihoz vettük az irányt, hogy elmeséljük a mai nap csodáját. Amikor elmeséltük neki a történteket, ő csak mosolygott. Ekkor tudtuk meg, hogy az első találkozásunkat követően Zsófi történetét megosztotta a közösséggel, és velük közösen egy cedáká gyűjtést csinált a lány számára, így történhetett meg, hogy Zsófi is ott lesz a kiránduláson. Emmával egymásra néztünk és átöleltük édesapját.
A nagy örömködés után Emma papájának volt még egy jó híre számunkra. Ezt úgy vezette be, hogy mondott nekünk egy bölcseletet a segítségről. Az úgy szólt, hogy az igazi segítség a bajt alapjaiban szünteti meg, ezért Zsófi szüleinek a pénzbeli segítségnyújtás nem oldja meg a problémát csak egy ideig ad nekik biztonságot. Az igazi segítség az lenne, ha Zsófi szülei ismét dolgozhatnának. Ezért a közösség nem csak pénzt ajánlott fel a családnak, hanem Zsófi szüleit álláshoz is jutathatta, így a család hamarosan is vissza tud rázódni a régi kerékvágásba. Azt gondolom, hogy ez volt a közösség igazi ajándéka Zsófi családja számára.
Tulajdonképpen itt ért véget Zsófi története, amely szerintem hármunk igaz barátságának kezdetét is jelenti… legalábbis én így gondolom, így szeretném.

Unyi Boglárka első helyezést elért, Zsófi története című meséje – felső tagozatos korcsoport „Rabbi, micve, cödoko…” című kategória.

A többi díjazott mese:

Jótett helyébe jót várj
Ábrahám és a micve
Az irigy kismackó

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek