1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.
Radnai Erzsi operaénekesnő egyes adatok szerint 1900-ban, esetleg 1901-ben, vagy ahogyan a sírkövén (feltehetően tévesen) áll: 1910-ben született Budapesten.
A művésznő a Képes Családi Lapok 1941. 32. számában így vallott az indulásáról:
„(...) megvallom őszintén, én nem is akartam énekesnő lenni. Zongoratanárnőnek készültem. Amikor tanultam, akkor adták Budapesten a »Leányvásár« című operettet. Én sem tudtam szabadulni az operett zenéjének varázsa alól. Megvettem a kottáját és otthon csak úgy, a magam szórakozására énekeltem. Mint minden szülő a gyermekétől, az én édesapám is el volt ragadtatva a hangomtól. Kézen fogott és elvitt a Zeneakadémiára. A próbaéneklés várakozáson felül sikerült.”
A Pesti Napló 1922 márciusában beszámolt a Zeneakadémia növendékhangversenyéről. Ebben kiemelte Radnai Erzsi fellépését, „csengő finom mezzoszopránját, Glück »Orpheus«-ának nagyáriájában”. A fiatal énekesnő 1923. június 22-én debütált az Operának a Városi Színházban tartott Trubadúr előadásában Azucena szerepében. Ekkor a Nemzeti Újság így írt róla: „A művésznőnek sötét színezetű, tömör és nemesen telt hangja különösen az alsóbb regiszterekben hat sok drámai erővel’’.
1923. szeptember 1-jétől volt az Operaház tagja. A megnyíló Városi Színházban még az Operaház énekeseként lépett fel Sába királynőjeként, majd Carmenként. Az utóbbiról így tudósított a Budapesti Hírlap 1925-ben: „A címszerepben Radnai Erzsébet, az Operaház fiatal énekesnője aratott őszinte sikert, kellemes meleg mezzoszopránjával és ösztönös zenei ízlésével.”
Még abban az esztendőben megszűnt a szerződése az Operaházzal. Utoljára 1925. június 14-én szerepelt a „Farsangi lakodalom”-ban. Átszerződött a Városi Színházba. Viszonylag sokszor vendégszerepelt Budapesten és vidéken is. Az újságokban a kritikák kedvezőek voltak. Jó példa rá a Somogyi Újság 1926. február 12-i számában megjelent tudósítás, amely egy kaposvári vendégszereplésről szólt:
„Radnai Erzsi egy nagy ígéret. Ha nem hangzana furcsán, azt mondanánk, hogy robosztus hanganyaga van, amely azonban még iskolázásra szorul.”
Siker volt 1926 szeptemberében a Városi Színház Aida bemutatója is, amelyben Radnai Erzsi Amneris szerepét énekelte, vagy a miskolci vendégszereplése a Carmenben. Következett 1927 tavaszán a Lohengrin, benne Ortrudot énekelte. Ezekben az években az operai szerepléseken túl szinte minden hónapban fellépett nótaesteken, zenei rendezvényeken is (közöttük a zsidó szervezetek rendezvényein). További szerepeket kapott a Városi Színház operabemutatóiban (pl.: Pillangókisasszony, Parasztbecsület, Mignon.) 1929 júniusában itt énekelte először a Fideliót.
1929. május 29-én a Ferencvárosban kötött házasságot Sós Ernővel (1897–1963), a Warner-gépgyár igazgatójával.
Az 1930-as években is minden évben jutott egy-egy újonnan bemutatott operában szerephez.
A második zsidótörvény életbelépése előtti utolsó „rendes” fellépése egy állatkerti hangversenysorozat Parasztbecsület előadáson volt.
1939-től csupán az OMIKE Művészakció keretében engedték szerepelni. A Művészakció első hangverseny előadásaiban már lehetőséget kapott. 1940 januárjában az első – még hangverseny szerűen és a Hollán utcai teremben előadott – operában, a Nabuccoban énekelte Abigél szerepét. A folytatásban, 1943-ig – a hangversenyesteken túl – játszik az Aidában, mint Amneris, a Fidelioban, mint Leonóra, majd jönnek a többi régebbi operaszerepek a Trubadúr, a Sába királynője.
A Képes Családi Lapok már idézett 1941-es interjújában így fogalmazott:
„Két esztendeje az OMIKE művészakció estjein igyekszem tudásom legjavával elfeledtetni a közönséggel mindazt, amit magam is szívesen felejtenék.”
1943 januárját követően eltűnt a neve az újságok, folyóiratok lapjairól. Egyszer – talán nem névazonosság – feltűnik egy 1945 decemberében, az Orvosok Lapjában megjelent hírben, amely szerint egy szakszervezeti rendezvényen „Medgyasszay Vilma, Radnai Erzsi, orvosi vonósnégyes és mások szórakoztatták az orvosokat, egészségügyi alkalmazottakat”.
A Kozma utcai izraelita temetőben található egy sír, amelyen ez áll: Sós Ernőné Radnai Erzsébet 1910-1983.
Képek:
1.) Sába királynője, Színházi Élet 1924. 01
2.) Az Aidában, Színházi Élet 1926. 41
3.) Fidelióként, Színházi Élet 1929. 02
4.) Színházi Élet 1928. 08.
5.) Rádióélet 1930. 36.