Harsányi László:
Zsidó művészek a viharban (53. rész) – Földes Lenke

2021. Március 11. / 16:37


Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (53. rész) – Földes Lenke

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Az 1896-ban született Sonnenfeld Lenkét 1912-ben, tehát 16 éves korában vette feleségül Földes István újpesti ügyvéd. Az igazán ifjú asszony így azután Földes Lenke néven vált később nagyszerű, bár itthon kevéssé ismert szobrászművészé.

2020-ban a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár egy néhány perces filmet készített a művésznőről. Érdemes – rendhagyó módon – először ezt megnézni és ezután elolvasni azt a néhány színesítő megjegyzést, amelyekkel Földes Lenke életműve talán jobban megismerhető.

Az első sajtóhír a Világ című lapban jelent meg 1919 decemberében. A lap a Téli tárlatról beszámolva egy kis mondatot szentelt Földesnek: „A fiatalok közül Földes Lenke leányfeje jó.”

1920-ban a házaspár emigrált, mivel Földes István a Tanácsköztársaság alatt Pest vármegye direktóriumának vezetője volt. Bécsbe mentek. 1925-ben Földes amnesztiát kapott, és ahogyan erről a Szózat beszámolt: „a zsidó sajtó leplezetlen ujjongással közli, hogy az igazságügyminisztérium megszüntette az eljárást dr. Földes István volt fővárosi ügyvéd ellen”.

Földes lenke Önarckép MILEV 36122.jpg

Földes Lenke az 1920-as évek elején így a bécsi Anton Hanak (az iparművészeti iskola igazgatója) műtermében dolgozott. Itthoni kiállításon is jelen volt, de az igazi művészeti áttörést Párizs jelentette számára. Itt Antoin Bourdelle, a kor jelentős szobrászművésze fedezte fel. Találkozásukról így emlékezett 1966-ban, a Magyar Nemzetben megjelent interjúban:

„Bourdelle egyik előadását hallgattam, hogy majd a végén megvárjam és megkérdezzem, fölvesz-e tanítványának, úgy reszkettem, mint addig soha. Amikor Bourdelle befejezte előadását, melyben a néger művészetről is beszélt, de menydörgött a fiatalok ellen, akik nem hajlandók megtanulni a mesterséget és azt hiszik, hogy ’nem tudni’ elég a ’primitívséghez’ – méh jobban megijedtem. Ott álltam táskámban két kis szoborral. Az Anyaság volt nálam és egy másik kis guggoló nőalakot ábrázolt.

– Bourdelle-t körülvették fiatal tanítványai, alig mertem a közelébe menni. Vártam és kínomban kivettem a táskámból egyik kis figurámat. És Bourdelle tekintete hirtelen megakadt rajta. Megkérdezte: maga kicsoda? Honnan jött? Megmondtam. Azt is, hogy tanulni szeretnék tőle. Rámförmedt: mit akar maga tanulni?

Szégyenkezve, kétségbeesetten álltam. Ilyen tehetségtelennek tart? És akkor Bourdelle rátettre a kezét a vállamra: Nincs magának már mit tanulnia!

1925-től kezdve rendszeresen szerepelt a Salon des Tuilleries és a Salon des Indépendents kiállításain. 1930-as párizsi gyűjteményes kiállítása alkalmával Maurice Raynal, a neves műkritikus előadást is tartott művészetéről. A kiállításnak nagy sikere és nemzetközi sajtóvisszhangja volt. Sikeréről itthon hosszabb cikkben számolt be a Literatura 1931 májusában. A Musée de Luxembourg megvásárolta az Anyaság című márványszobrát.

Földes Lenke Anyaság Művészet_1971-7_p17.jpg

Itthon a KUT csoportkiállításain szerepelt egy-egy művével, és a Szépművészeti Múzeum vásárolt tőle. Megmintázta Vázsonyi Vilmos szobrát a Lipótvárosi Demokrata Kör számára. A szobor felavatásáról majdnem az egész magyar sajtó beszámolt.

Földes Lenke MILEV 35298-szoboravatás.jpg

Művészetének jelentőségét valójában csak kevesen ismerték fel. Kassák Lajos és Rabinovszky Máriusz írt kisebb cikkeket róla. A Magyar Grafika 1926 márciusában így írt róla:

„Földes Lenke szobrász igen különböző kvalitású, néha túlságosan akart, a korai gótika tömbszerű összefoglalását utánzó, de néha meglepően finoman átérzett és szobrászilag logikusan átgondolt kisplasztikát állít ki.”

Az OMIKE Művészakció első kiállításán, 1939-ben vett részt hat szobrával.

Földes Lenke Női fej.jpg

1945-ben jelent meg egy kis album Révész Béla, Kárpáti Aurél és mások írásaival, szobrai harminc reprodukciójával. Részt vett a szocialista művészek gyűjteményes kiállításán. 1946-ban kiállítása volt az Ernst Múzeumban. „Nagy művészi és emberi élmény!” – fogalmazott ismertetésében A Reggel. Gyűjteményes tárlatára 1959-ben került sor.

Az Új Élet így adott hírt haláláról 1986 augusztusában: „Hosszú és súlyos szenvedés után, Londonban elhunyt dr. Földes Istvánné Sonnenfeld Lenke szobrászművész.”

Földes Lenke Anya gyermekkel Magyar Művészet 1930.jpg

Képek:

1) Önarckép (nr.53), 1926. Gipsz MILEV
2) Anyaság. Művészet 1971. 7. 17
3) Vázsonyi Szobrának avatása. A képen ülők balról jobbra: Pakots József, Földes Lenke, dr. Gál Jenő. 1927. január MILEV F96.315 (címlapképünk
4) Női fej (nr. 10) 1936 Kő MILEV
5) Anya gyermekkel Magyar Művészet 1930

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek