Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (53. rész) – Földes Lenke

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Az 1896-ban született Sonnenfeld Lenkét 1912-ben, tehát 16 éves korában vette feleségül Földes István újpesti ügyvéd. Az igazán ifjú asszony így azután Földes Lenke néven vált később nagyszerű, bár itthon kevéssé ismert szobrászművészé.

2020-ban a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár egy néhány perces filmet készített a művésznőről. Érdemes – rendhagyó módon – először ezt megnézni és ezután elolvasni azt a néhány színesítő megjegyzést, amelyekkel Földes Lenke életműve talán jobban megismerhető.

Az első sajtóhír a Világ című lapban jelent meg 1919 decemberében. A lap a Téli tárlatról beszámolva egy kis mondatot szentelt Földesnek: „A fiatalok közül Földes Lenke leányfeje jó.”

1920-ban a házaspár emigrált, mivel Földes István a Tanácsköztársaság alatt Pest vármegye direktóriumának vezetője volt. Bécsbe mentek. 1925-ben Földes amnesztiát kapott, és ahogyan erről a Szózat beszámolt: „a zsidó sajtó leplezetlen ujjongással közli, hogy az igazságügyminisztérium megszüntette az eljárást dr. Földes István volt fővárosi ügyvéd ellen”.

Földes Lenke az 1920-as évek elején így a bécsi Anton Hanak (az iparművészeti iskola igazgatója) műtermében dolgozott. Itthoni kiállításon is jelen volt, de az igazi művészeti áttörést Párizs jelentette számára. Itt Antoin Bourdelle, a kor jelentős szobrászművésze fedezte fel. Találkozásukról így emlékezett 1966-ban, a Magyar Nemzetben megjelent interjúban:

„Bourdelle egyik előadását hallgattam, hogy majd a végén megvárjam és megkérdezzem, fölvesz-e tanítványának, úgy reszkettem, mint addig soha. Amikor Bourdelle befejezte előadását, melyben a néger művészetről is beszélt, de menydörgött a fiatalok ellen, akik nem hajlandók megtanulni a mesterséget és azt hiszik, hogy ’nem tudni’ elég a ’primitívséghez’ – méh jobban megijedtem. Ott álltam táskámban két kis szoborral. Az Anyaság volt nálam és egy másik kis guggoló nőalakot ábrázolt.

– Bourdelle-t körülvették fiatal tanítványai, alig mertem a közelébe menni. Vártam és kínomban kivettem a táskámból egyik kis figurámat. És Bourdelle tekintete hirtelen megakadt rajta. Megkérdezte: maga kicsoda? Honnan jött? Megmondtam. Azt is, hogy tanulni szeretnék tőle. Rámförmedt: mit akar maga tanulni?

Szégyenkezve, kétségbeesetten álltam. Ilyen tehetségtelennek tart? És akkor Bourdelle rátettre a kezét a vállamra: Nincs magának már mit tanulnia!”

1925-től kezdve rendszeresen szerepelt a Salon des Tuilleries és a Salon des Indépendents kiállításain. 1930-as párizsi gyűjteményes kiállítása alkalmával Maurice Raynal, a neves műkritikus előadást is tartott művészetéről. A kiállításnak nagy sikere és nemzetközi sajtóvisszhangja volt. Sikeréről itthon hosszabb cikkben számolt be a Literatura 1931 májusában. A Musée de Luxembourg megvásárolta az Anyaság című márványszobrát.

Itthon a KUT csoportkiállításain szerepelt egy-egy művével, és a Szépművészeti Múzeum vásárolt tőle. Megmintázta Vázsonyi Vilmos szobrát a Lipótvárosi Demokrata Kör számára. A szobor felavatásáról majdnem az egész magyar sajtó beszámolt.

Művészetének jelentőségét valójában csak kevesen ismerték fel. Kassák Lajos és Rabinovszky Máriusz írt kisebb cikkeket róla. A Magyar Grafika 1926 márciusában így írt róla:

„Földes Lenke szobrász igen különböző kvalitású, néha túlságosan akart, a korai gótika tömbszerű összefoglalását utánzó, de néha meglepően finoman átérzett és szobrászilag logikusan átgondolt kisplasztikát állít ki.”

Az OMIKE Művészakció első kiállításán, 1939-ben vett részt hat szobrával.

1945-ben jelent meg egy kis album Révész Béla, Kárpáti Aurél és mások írásaival, szobrai harminc reprodukciójával. Részt vett a szocialista művészek gyűjteményes kiállításán. 1946-ban kiállítása volt az Ernst Múzeumban. „Nagy művészi és emberi élmény!” – fogalmazott ismertetésében A Reggel. Gyűjteményes tárlatára 1959-ben került sor.

Az Új Élet így adott hírt haláláról 1986 augusztusában: „Hosszú és súlyos szenvedés után, Londonban elhunyt dr. Földes Istvánné Sonnenfeld Lenke szobrászművész.”

Képek:

1) Önarckép (nr.53), 1926. Gipsz MILEV
2) Anyaság. Művészet 1971. 7. 17
3) Vázsonyi Szobrának avatása. A képen ülők balról jobbra: Pakots József, Földes Lenke, dr. Gál Jenő. 1927. január MILEV F96.315 (címlapképünk) 
4) Női fej (nr. 10) 1936 Kő MILEV
5) Anya gyermekkel Magyar Művészet 1930