Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (50. rész) – Kellér Dezső

2021. Február 20. / 19:25


Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (50. rész) – Kellér Dezső

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

1940. április 14-én már a negyedik vidám-est sorozat bemutatására került sor a Goldmark-teremben. A konferanszié Kellér Dezső volt, követve a korábban már itt is szerepet vállaló testvérét, Andort.

Keller Dezső-fiatal-oszmi.jpg

Az ekkor 35 éves, íróként, publicistaként és néhány éve már sikeres konferansziéként is nevet szerző Kellér mögött több évtizedes színházi kapcsolat állt. A 20-as évek elején kezdett kuplékat, tréfákat, dalszövegeket írni kabarék számára. Az első sikerről az Egyenlőség számolt 1922-ben, amikor egy jótékony célú kabaré résztvevőjeként említette Kellér Dezsőt.

1926-ban jelent meg a Színházi Életben az első négysoros, a színházi élethez kapcsolódó versecskéje, amely egy hosszú ideig tartó sorozat kezdete volt. Ezek a versecskék nem kerülnek ugyan be a magyar irodalom aranykönyvébe, de kétségtelen szórakoztatóak voltak. Egy példa a Színházi Élet 1926/24. számából:

Ezt nem csak én mondom, kérem,
Hanem rajtam kívül sokan mások,
Hogy a bemutatott vígoperák
Egészen komoly alkotások.

Ezen kívül persze hosszabb, szellemes cikkek is jelentek meg tőle, amelyek mind-mind kapcsolódtak a színház világához. Az 1920-as évektől rengeteget dolgozott, számtalan színházi, zenés darab szövegírója, kabaré-tréfák szerzője volt.

Az igazi kibontakozást mégis az 1930-as évek jelentették. Filmforgatókönyveket, operettlibrettókat és több mint kétszáz kabaréjelenetet írt, filmes betétdalok szerzője volt. Népszerű magyar nóták (stb.) egész sora fűződött a nevéhez.

Kellér Dezső Színházi Élet 1937. 3. 41.jpg

Bár már többször lépett színpadra rövid szövegekkel, 1933-tól új szerepkörben is feltűnik: konferálni kezdett. A Pesti Napló írt erről márciusi cikkében a Teréz körúti Színpad Hurrá Technorácia! című revüt bemutatva: „Kellér Dezső sok egészséges saját humorral szolgált, csak elfogadottságát kell leküzdenie”. Nem volt ez még állandó szerepe, erre utalt az Esti Kurir 1938 júliusában, amikor úgy fogalmazott, hogy a Pódium-kabaré Békeffi István szerepét átvéve „új konferansziét avat”.

Az OMIKE Művészakcióban az 1940-es első fellépést követően hosszabb szünet következett, majd 1943 nyarán tért vissza, amikor a műsorismertető lap szerint Harmath Imre Békebeli Béke című operettjénél konferált. Talán munkaszolgálatos volt 1941/42-ben, de bizonyosan az volt 1943/44-ben. A korábbi tevékenysége ide is elkísérte, zenés előadást szervezett Mátészalkán, a munkaszolgálatosoknak Legény a talpfán címmel.

kellér-dezső-mateszalka1944.2.jpg

De munkássága köszönt vissza - ahogyan erről a Pesti Izé 1947 júliusában, majd később Kalmár Tibor a Nagy nevettetők című könyvében beszámolt -, hogy találkozott munkaszolgálatosként egy korábbi „hallgatójával”:

„Kellér Dezső az egyik munkaszolgálatban éppen lapátolt, ásott és talicskázott, amikor egy stréber bajtársa elárulta az erősen fasiszta és zsidógyűlölő szolgálatvezető őrmesternek, hogy ki is az a Kellér Dezső? Elmesélte, hogy ez a Kellér írta a szép magyar dalokat. Például azt is, hogy ’Nem tudom az életemet hol rontottam én el…’ A szolgálatvezető fel-alá járt, nézegette-méregette Kellér Dezsőt. Megállt előtte. – Aztán igaz az, hogy maga írta azt a dalt, hogy ’Paplak mellett lakik a Katika’? – Alázatosan jelentem őrmester úr, én írtam.– Igaz, hogy maga írta a ’Nem tudom az életemet hol rontottam én el…’ című dalt is? – Igenis őrmester úr. – És azt is, hogy ’Szeretem a kertet, mely a házad előtt virul’? – Azt is őrmester úr. A szolgálatvezető elégedetlenül csóválta a fejét: – Hát nem akadt arra keresztény ember?”

1945 májusában, az első között nyitó Pódium színpadán, mint konferanszié tért vissza a szélesebb nyilvánosság elé. 1950–51-ben ismét a Kamara Varieté tagja volt. Ez időszakban többször is nézeteltérése támadt a korabeli hivatalos művészetpolitikával szabad hangú, nyílt jelenetei, konferanszai miatt. 1951 szeptemberétől 12 éven át a Vidám Színpadon,1964-től a Tháliában, 1979-től a Kis Színpadon dolgozott kabaréírói és konferansziéi minőségben. Ezek az évtizedek tették felejthetetlen konferansziévé. De se szeri se száma az ekkor irt kabaré-tréfáinak. Hét könyvet írt a kabaréról, illetve saját életéről.

Keller Dezso OSZMI Archivum.jpg

1986 szeptemberében hunyt el.

Képek:

1) Fiatalkori portré OSZMI archívum
2) Színházi Élet 1937. 3.
3) Munkaszolgálatosok kabaréja Mátészalkán. Kellér Dezső konferál. 1944. Magyar Színháztörténet 1920-1949 című kötetből. Magyar Könyvklub, 2005. 644. oldal.
4) Kellér Dezső konferál, OSZMI archívum

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek