Elul hónapja: a megtérés és kegyelem ideje

Az Elul hónapja különleges időszak a zsidó naptárban, egy ét rácon, vagyis a bűnbánat és megtérés időszaka, amikor közelebb kerülhetünk az Örökkévalóhoz. Érdemes tanulmányozni, mi történt a múltban ebben az időszakban, hogy jobban megérthessük Elul üzenetét.

Izrael népe nagy csodákat élt át Egyiptomban: Isten megjelent a Pészáh éjszakáján, majd később a Vörös-tengernél. A zsidók eljutottak a Szináj-hegyhez, ahol újabb csodák és kinyilatkoztatások érték őket.

Azonban nem sokkal később megbuktak a bálványimádás bűnében, az aranyborjú készítésekor. Amikor Mózes késlekedett a kőtáblák visszahozatalával, a nép beteljesületlennek látta a próféciát. Láttak egy víziót is Mózes haláláról az égben, és feltételezték, hogy meghalt. Ekkor a vezető nélkül maradás valóságával szembesülve, megalkották az aranyborjút. Ez rendkívül nehéz próbatételnek bizonyult: az a nemzedék, amely követte Mózest a pusztába, nagyon magas szellemi szinten állt. Ők képezték a zsidó nép alapját. Ha még ők is elbuktam ezen a kihíváson, az valóban nehéz lehetett.

Miért tette őket próbára az Örökkévaló? Úgy tűnik, mintha csapdát állított volna: a Sátán lehetőséget kapott, hogy félrevezesse a népet azza, hogy elhiteti: Mózes meghalt. A csodák Egyiptomban és a Vörös-tengernél ajándékok voltak. Ajándékok, melyeket a zsidók még nem érdemeltek meg teljesen.

Az erőfeszítés nélkül kapott ajándékokat könnyen el lehet veszíteni; nem olyan értékes, mint amit mi magunk szereztünk meg.

Amikor Isten átadta Mózesnek az első kőtáblákat, azok örökre a zsidó népnek szánta. Ha a nép nem bukott volna el az aranyborjú miatt, a Messiás eljöhetett volna. A zsidó népnek magas szellemi szintre kellett emelkednie, és más nemzeteket is magukhoz kellett volna emelniük. Azonban a Tóra átadása előtt Amálék megtámadta a zsidókat, és „lehűtötte a fürdő vizét”, nemcsak a zsidók, hanem a többi nemzet számára is. Emiatt nem érkezhetett még el a Messiás. 

A Shem MiShmuel (híres haszid kommentár) magyarázata szerint a zsidó nép készen állt a belépésre Erec Jiszráelbe, de a többi nemzet nem volt méltó rá. Ez talán igazságtalannak tűnhet, mintha a többi nemzet miatt szenvedtünk volna, de valójában lehetőséget adott arra, hogy újra Isten szentségét vigyük a világba.

Az Örökkévaló nagyon nehéz próbatételt adott a zsidóknak. Ha túljutottak volna rajta, küldetésük teljesülése után minden kapott ajándék megérdemeltté változott volna.Azonban az ehhez szükséges erőfeszítés szinte emberi képességek felett állt. A bölcsek (Chazál) szerint a pusztai nemzedéknek új utat kellett kijelölnie a tesuvához minden generáció számára. Amikor megbuktak, majd megtértek, létrehozták ezzel a tesuvá esszenciáját. Minden büntetésben, amit Isten a zsidókra hoz, megtalálható az aranyborjú bűnének nyoma: amit akkor nem teljesítettek, azt a későbbi generációk fejezik be. A bukásuk eredményeként mi is részesei vagyunk az Örökkévaló által felállított kihívások leküzdésének.

A Sefas Emes nevű hászid kommentárgyűjtemény szerint Isten mindig nagyobb mértékben ad jót, mint nehézséget. Ha részesei vagyunk a nehéz következményeknek, lehetőségünk van a tesuvára is. Az Elul hónapjától Jom Kippurig tartó 40 nap megfelel a pusztai vándorlás 40 napjának, amikor a zsidók megtértek és visszatértek Istenhez. Ez az időszak lehetőséget ad, hogy a szellemi erőt, amelyet elődeink kovácsoltak a tesuvában, felhasználjuk, és újraépítsük kapcsolatunkat az Örökkévalóval.

Leah Kohn rebecen előadása (naaleh.com) alapján fordítva: Zucker-Kertész Lilla