Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (104. rész) – Zátony Kálmán

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Zátony Kálmán színész 1886. március 3-án született Budapesten. A sajtóban 1905-től adtak hírt – az akkor még Színészeti Akadémia hallgató Zátony Kálmán – jól sikerült szerepléseiről. A Színiakadémiát 1907-ben végezte el, és Krecsányi Ignác társulatához szerződött. Először Temesváron játszott. Egyik bemutatkozását így értékelte a Pesti Hírlap 1907 májusában:

„Zátony Kálmán pedig a színészakadémiáról való, akinek ízlésességen, amellyel az összjátékba beilleszkedni igyekezett, továbbá természetességre való törekvésén örömmel tapasztaltuk, hogy nem hiába hangzott el az a sok figyelmeztetés, amikbe, mint növendéknek része volt.”

Következett Pozsony, Miskolc, Szeged egy-egy évadnyi szerződésekkel, majd 1912 őszén a Vígszínház.

1914 nyarán – még a háború kitörése előtt – angol fogságba került. A furcsa helyzetről szabadulása után, 1915 márciusában így számolt be a Világ című újságban:

„Tulajdonképpen nem tartozom a Polnay [az angolok által lefoglalt hajó – H. L.] személyzetéhez. Egy budapesti színház tagja vagyok s nyári szabadságomat akartam a tengeren eltölteni. Így szállottam Fiúméban a hajóra. Augusztus 6-án a Biskaya-öbölben egy angol cirkáló feltartóztatott utunkban s Falmouthba kísért. Ott vesztegelt a hajónk egy hétig. A hajóról távoznunk tilos volt. Augusztus 12-én, tehát az angol-német-osztrák-magyar háború kitörése napján reggel a Polnay árbocára felhúzták az angol lobogót s hadihajók kíséretében Londonba szállítottak bennünket. Ott egy írást tettek elénk azzal a megjegyzéssel, írjuk alá, hogy a háború tartalma alatt Anglia és az entente ellen nem harcolunk. Én fölesküdött zászlós létemre, negyed magammal az aláírás teljesítésétől vonakodtam s így hadifogságba vetettek és német tisztekkel együtt Dryffringbe, lord Dembi elhagyatott kastélyába kerültem.

[…]

Így múltak a napjaink karácsony estéig, midőn tudomásomra adták, hogy tekintettel arra, hogy még a háború kitörése előtt fogtak el, ami a törvény paragrafusai szerint jogtalan, szabadságomat visszakaptam.”

1915-ben már a fronton volt, ahol megsebesült. A Pesti Hírlap 1916 szeptemberében írt róla: „Zátony Kálmán hadnagy, a Vígszínház tehetséges fiatal tagja, ez év augusztus 5-én Bukovinában orosz fogságba került. Ebből 1920-ban szabadult. Krasznojarszkban a fogság alatt társulatot hozott létre Földényi Lászlóval közösen, magyar hadifoglyokból.

1920-1924. között a Vígszínházban, illetve a Fővárosi Operettszínházban játszott, közben rövid ideig Berlinben filmezett. 1925-től, mivel a Vígszínházban nem kapott jelentősebb szerepeket, a Magyar Színházba szerződött, majd újból a Vígszínház következett. 1930-tól nem volt szerződése, a Víg- a Pesti Színházban, az Új Színházban kapott egy-egy szerepet. Szívesen meghívta szerepelni operettekhez a Városi Színház, a Fővárosi Operettszínház, a Király Színház, a Royal Színház.

1938 végén ott volt a Színészkamarába felvett művészek között, ahonnan csak 1943 októberében törölték. Szerződést a Vígszínházban csak apró szerepekre kapott, még 1939 első hónapjáig. Ide kívánkozik az az apróhirdetés is, amely 1938 decemberében jelent meg a Pesti Hírlapban: „Praktikus angolt tanítok. Zátony Kálmán, II. Csalogány utca 4b.” 1940-41 folyamán még szerepelt a Pesti Színházban és a Fővárosi Operettszínházban is.

Az OMIKE Művészakció előadásain az első pillanattól, tehát 1939 novemberétől részt vett. Ő játszotta többször is a fáraót Pap Károly Mózesében, utoljára 1944. február 28-án. A két időpont között több, mint száz alkalommal lépett színpadra a Goldmark-teremben.

1945-től 1949-ig ismét a Vígszínház tagja volt. (Érdekes, hogy 1949-ben egy darab néma szereplőjeként kapott nívódíjat a Vígszínházban.) 1951-ben a Fővárosi Vígszínházban és a Fővárosi Operettszínházban kapott feladatot. Jellem – majd epizódszerepeket alakított.

1954-ben feleségével együtt kiköltözött Londonba, ott lakó lányához. Ott hunyt el 1957. november 6-án.

Képek:

1.) Portré. OSZMI fotótár.
2.) Színházi Élet, 1916. 29. és Érdekes újság 1918. 4.
3.) Színházi Élet, 1931. 42.
4.) Színházi Élet, 1935. 14.
5.) Színház, 1946.