Ma 80 éve hunyt el Stefan Zweig író

A Jeremiás, a Ráhel perbe száll Istennel, a Nyugtalan szív vagy a Sakknovella című művek világhírű szerzője, Stefan Zweig író, költő, műfordító nyolcvan évvel ezelőtt ezen a napon, 1942. február 22-én halt meg Brazíliában. A humanista és pacifista író mindössze 60 éves volt, amikor elhunyt, ám így is jelentős  életművet hagyott ránk. 

Ha valakiről, akkor az 1881-ben Bécsben született Stefan Zweigről meg lehetne mintázni a „az igazi osztrák nagypolgár” modelljét: hiszen gazdag és művelt polgári családban született, a legjobb iskolákban és egyetemeken tanult, járatos volt a filozófiában és a germanisztikában, a bölcsészdoktori fokozatát is egy filozófiai értekezés megvédésével szerezte meg.

S igen, ez a tipikus osztrák nagypolgár egy morvaországi eredetű zsidó családból származott: a vagyonos zsidó kereskedőcsaládban született édesanyját Ida Brettauernek hívták, az édesapja pedig Moritz Zweig volt, egy olvasott és művelt, gazdag textilgyáros, aki mindent megadott fiának ahhoz, hogy tanulhasson.

E családi indíttatás alapján Stefan Zweig gondtalanul élhette volna egy gazdag úrifiú életét, hiszen fiatalon bejárta szinte az egész világot, híres művészekkel barátkozott össze, s lehetett volna belőle akár pénzember, gyáros vagy részvénytársasági vezérigazgató –  ám szerencséjére (és szerencsénkre) hihetetetlen irodalmi tehetséggel áldotta meg a sors. Sokféle műfajban írt, de leginkább a novellában és a történelmi esszékben volt otthon, hiszen elkötelezett humanista volt, minden politikai szélsőség ádáz ellenfele, a más nemzeteket fenyegető nacionalizmus és rasszizmus ellenes harc egyik szószólója. 

Olyan barátai voltak, mint Rainer Maria Rilke vagy Romain Rolland – nem csoda, hogy az első világháborúban síkra szállt a harcok mielőbbi befejezéséért. Ennek érdekében még újságírónak is felcsapott, hogy nézeteit minél szélesebb körben terjeszhesse: legyünk rá büszkék, hogy egy időben a Neue Freie Presse munkatársaként még a Magyarországon német nyelven szerkesztett Pester Lloydnak is dolgozott. A nagy háború után írta meg legnépszerűbb novelláit, az Ámok című elbeszélést, vagy az Érzések zűrzavarát, ma pedig legtöbbször a sokféle módon feldolgozott Sakknovella szerzőjeként kerül szóba a neve.

Fakadjon áldás emlékéből!