„Az igazak halála engesztelést hoz a generációjukra"

„…és meghalt ott Mirjám és eltemették ott… És nem volt víz a közösség számára…!” (IV.M. 20/1-2) Mirjámnak, Áron és Mózes nővérének élettörténete bizonyíték arra, hogy minél több jótékonyságot gyakorol egy nő,  Isten áldása annál nagyobb lesz családján – tanítja írásában Szerdócz Ervin rabbi.

Rabbi Joszé ben Jehuda fia mondta: Az egyiptomi kivonulást követően a zsidó népet három kiválóság tartotta össze: Mózes, Áron és Mirjám. Isten hármójukkal három ajándékot adott népének. Mirjámmal adta a kutat, melyből ittak negyven éves pusztai vándorlásuk során. Áronnal adta a felhőt, mely Isten jenlenlétének bizonyitéka. Mózessel pedig Isten a mannát adta, ami a nép negyvenéves vándorlása alatt táplálékul szolgált. (Talmud Taanit 9a.)

Mirjámot, Mózes nővérét, forrás kísérte, melynek hűsítő vize oltotta a nép szomját a vándorlás évtizedeiben. Halála után a kút eltűnt. Erre bölcseink az alábbi mondatból következtettek: 

„Ott meghalt Mirjám és eltemették ott. És nem volt vize a közösségnek” (u.o.20/1-2).

A szolgálattevő angyalok megkérdezték Istent: Világ Ura! Miért büntetted halállal az első embert, Ádámot? Kértem, hogy ne egyen a fáról, mégis megszegte, válaszolta Isten. Erre azt mondták: Mózes és Áron betartották a Tórát, mégis meghaltak. Isten erre azt mondta:

„…mindenkire egy sors vár: az igazra éppúgy, mint a gonoszra, a jóra ugyanúgy, mint a rosszra…” (Kohelet 9:2).

A zsidóságban az a szokás alakult ki, hogy amikor meghalt a zsidó közösség egyik tagja, akkor a házban levő vizet kiöntötték az utcára.

A talmud Bölcsei kifogásolták, hogy Izrael fiai nem gyászolták méltóképpen Mirjámot. Áront halála után harminc napig siratták, ahogyan Mózest is. Mirjám halálakor az őt megillető gyászról semmi nem olvasható a Tórában, pedig negyven éven át kútja vizet biztosított a pusztai vándorlóknak. Ezért Isten a víz megvonásával figyelmeztette népét Mirjám érdemeire.

Mirjám halálának története a Tóra szövegében közvetlenül a „vörös tehén” törvénye után következik. Bölcseink ebből arra következtettek, hogy az igazak halála engesztelést hoz a generációjukra, miként a vörös tehén hamuja által megtisztultak a bűnös emberek. A pusztában vándorló nép minél többet merített Mirjám kútjából, annál több víz volt benne. Érdemei hatással voltak a következő generációk nőtagjaira. Minél több jótékonyságot gyakorol egy nő, családján annál nagyobb Isten áldása. 

„Ahogyan az áldozatok, úgy a jámbor istenfélők halála engesztelést, bűnbocsánatot hoz.”  „Mirjám halála után kútja tovább kísérte a zsidó népet, de ekkor már Mózes és Áron érdemei miatt.” (Talmud Taanit 9a)

„Ujjongjanak az igazak az Örökkévalóban, az egyenesekhez illő a dicsérő ének.” (33.Zsolt/1)

Még valami! „A Gemara kérdezi: Áron és Mózes „az Úr szája” (értsd: csókja) által haltak meg. Mirjámmal kapcsolatban miért nincs írva: „Az Úr szája” által? Rabbi Elazar azt mondta: Mirjám is csókkal halt meg. Ezért van írva, hogy „OTT”. Nem illendő csók általi halált említeni egy nővel kapcsolatosan!” Bava Batra 17a:4