Szegény orosz zsidó bevándorlók gyermeke, aki a múlt század Amerikájának egyik emblematikus regényét írta meg: a virággyerekek ellenkultúrájának Bibliáját.
Joseph Heller 1974-ben
Tizennyolc éves volt, amikor Amerika belépett a második világháborúba, számos bevetésben vett részt a légierő kötelékében az olasz fronton, miután 19 évesen bevonult.
Reklámszövegíróként dolgozott 1953-ban, amikor megfogalmazódott-megszólalt benne A 22-es csapdájának első mondata. Az ihlet villámcsapásszerű volt, de évekig tartó, komoly munka követte. A könyv- a háború utáni Amerika meghatározó háborús regénye – csak 1961-ben jelent meg. Épp időben ahhoz, hogy a kezdeti sikertelenség után felkapja a fiatalok lázadása, a ’60-as évek nagy ellenkulturális hulláma a háború abszurditását bemutató dokumentumként. A 22-es csapdája, az életmű más darabjaival együtt a vietnámi háború elleni tiltakozás könyvévé is vált.
A könyv azt mutatja meg, hogyan válik a logika őrületté a háborús tébolyban: egy megkergült világ eszelősen vicces monotóniáját mutatja fel kritikusai szerint, amelyben már nem történhet semmi, mert minden és mindenki önmaga paródiájává, minden cselekvés üres szereppé vált. Egyik méltatója a Godot-ra várva szerzőjére utalva egyenesen „a zsidó Beckett”-nek nevezi Hellert.
Ez, az első regény lett Heller fő műve, bár későbbi írásaival is tisztes sikereket aratott. Amikor egy riporter szembesíti azzal, hogy soha többé nem tudott már annyira jót írni, mint A 22-es csapdája, érdeklődve kérdez vissza: „miért, ki más tudott”?
Magyarul is megjelent, Isten tudja című könyvében Dávid király meséli él az életét egyes szám első személyben: voltaképpen a történetekben gondolkozó bibliai kommentárirodalom, a midrások zsidó hagyományát folytatja a szöveg.
Pár éve lánya, Erica is kiadta apjáról szóló visszaemlékezéseit Itt aludt Yossarian címmel (Yossarian a 22-es csapdájának főszereplője), amely egy meglehetősen küzdelmes apa-lánya kapcsolattal szembesít.
A 22-es csapdája önálló fogalommá lett, Heller pedig eggyé az amerikai halhatatlanok közül. Azok közé az amerikai zsidó klasszikusok közé tartozott, akik – mint Saul Bellow, Isaac Bashevis Singer vagy Philip Roth – hozzásegítették Amerikát, hogy a világot és benne önmagát is jobban megérthesse.
