Harsányi László: Zsidó művészek a viharban 169. rész – Gordon György grafikusművész

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Gordon (Glück) György grafikusművész

1924. június 13-án született Budapesten, egy ügyvéd fiaként.

Az OMIKE Művészakció utolsó kiállításán, amely 1944 februárjában nyílt meg, a kiállító nyolcvanhárom művész között két képpel – egy akvarellel és egy olajfestménnyel – szerepelt az akkor húsz éves Glück Görgy.

Művészeti képzése budapesti magániskolákban kezdődött. Neve is ily módon jelent meg először újságban, a Népszava számolt be 1942 júliusában, a „festő és szobrászképző” kiállításáról, amely Örkény-Strasser István műtermében nyílt meg. A Glückről szóló következő szóló hírek is ebbe a körbe sorolhatók. 1943 márciusában szerepelt a MIEFHOE (Magyar Izraelita Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Országos Egyesülete) által rendezett kiállításon, majd három hónappal később a Tavaszi Szalon tárlatán.

Itt véget is értek a korábbi információim és elmaradt volna ez a beszámoló, ha nem kapok egy csodálatos segítséget. Bak Árpád a Leedsi Egyetem (Anglia) doktori programjának hallgatója hívta fel a figyelmemet arra, hogy Gordon György Angliában élt festőművész azonos azzal a művésszel, aki Glück György néven 1956-ig itthon élt és itthon alkotott. Mivel sok forrásra is felhívta a figyelmemet, már nem volt nehéz pálya további szakaszáról is megírni a beszámolómat.

1944-ben a német csapatok bejövetele után, Glück György Budapesten bujkált. Ezt követően, 1945-ben, ahogy ezt az Új Művészet 1992. májusi számában Matits Ferenccel beszélgetve Gordon elmondta, feleségével Edinger Mártával (művésznevén: EDMA) Bukarestben telepedtek le. Eközben lehetősége volt fél évig Nagybányán is dolgoznia. 1947-ben tértek vissza mindketten Budapestre.

1948 nyarán – mint ahogy erről a Szabad Művészet júliusban beszámolt – az Óbudai Kultúrnapok keretében kiállítást rendeztek. A kiállítók között ott volt Gordon György is. Ez volt az első újsághír a háború után, amikor ezen a néven szerepelt a nyilvánosság előtt. A névváltoztatás a család döntése lehetett, erre utal egy korábbi, 1946-os budapesti telefonkönyv, amely édesapja nevét mindkét változatban – Glück/Gordon – közölte.

1948 és 1953 között Gordon a Képzőművészeti Akadémián tanult Kmetty János, Berény Róbert és Barcsay Jenő avantgárd művészektől. 1950-től illusztrációi jelentek meg az Irodalmi Újságban és a Szabad Ifjúságban. A jelentősebb képzőművészeti kiállításokon „szocreál” képekkel tűnt fel (1953: A mecsekszabolcsi sortűz, 1954: Ipari tanuló fellépés előtt).

1956 elején még részt vett a fiatal művészek gyűjteményes kiállításán.

Édesanyja hirtelen halála, házasságának kudarca Edinger Mártával és az 1956-os magyarországi felkelés „élményei” után Gordon hatéves lányával, Annával az Egyesült Államokba vándorolt ki. Érkezésük után azzal gyanúsították, hogy kommunista, kihallgatták, internálótáborba küldték, végül pedig visszatoloncolták Európába. A következő öt évben Gordon Salzburgban dolgozott.

1961-ben feleségül vette Marianne Mozest, a Királyi Zeneakadémia hallgatóját, aki szintén magyar származású volt.

1964-ben a pár Wakefieldbe, Angliába költözött, ahol Gordon több mint 20 évig tanárként dolgozott a Művészeti Főiskolán. 

1972-ben vette át a festészeti-tanszék irányítását; tehetséges és közkedvelt tanárként korosztályok számára adott inspirációt. Az 1960-as évek közepétől a 70-es évek közepéig absztrakt képeket készített, amelyeket magyar élményei (is) ihlettek, és markáns önarcképeket festett, amelyeket számos kiállításon mutattak be. Közülük az elsőt a Wakefield Városi Művészeti Galériában állították ki 1966-ban, ezt két évvel később újabb kiállítás követett Doncasterben.

Az 1980-as évek közepétől Gordon figyelme a tájképekre, csendéletekre és enteriőrökre helyeződött át, emellett számos portrét készített neves európai művészekről és írókról, köztük Soutine-ról, Karinthy Ferencről és Franz Kafkáról. 1978-tól kiállításai nyíltak Angliában és Magyarországon is.

György Gordon 2005. május 5-én hunyt el az angliai Wakefieldben. 

Munkái megtalálhatók az Egyesült Királyság közgyűjteményeiben, többek között a Hepworth Wakefield Nemzeti Portrégalériában, Londonban valamint a Leedsi Egyetemen a Stanley & Audrey Burton Galériában.

Képek:

A képek – a 2. és a 4. kép kivételével – George T. Noszlopy: György Gordon című kötetében találhatók. (Smith Settle Limited, 1989, Yorkshire Artists)

 1.) Gordon György 1942.
 2.) Szabad Ifjúsag_1953. 4.
 3.) A mecsekszabolcsi sortűz, 1953. olaj, vászon
 4.) Új Művészet 1992.
 5.) Önarckép, szénrajz, 1960.
 6.) Gyász III. 1983-84, olaj, vászon
 7.) Étkezés, Dr Z. M.,1988. olaj, vászon
 8.) Önarckép nagyított visszatükrözéssel 1987-88. olaj, vászon