04.19. 19:21, kimenete: 04.20. 20:30 
A húsz fontos budapesti épület, amelyet magyar zsidó építész tervezett sorozatunk negyedik részét olvashatják, amelyben többek között bemutatjuk a Fővárosi Állatkert főbejárat és az Elefántházat, a Ma Manó házat, a Corvin mozit és a Hungária fürdőt. A sorozat első része ide, a második része ide, a harmadik része pedig ide kattintva olvasható el.
Neuschloss Kornél: Fővárosi Állatkert (Főbejárat és Elefántház)
Neuschloss Kornél (1864-1935), aki építész, bölcsészdoktor és archeológus is volt egy személyben, legfőbb építészeti tevékenysége a Fővárosi Állatkerthez köthető. Ő az első építési szakasz (1909-1912) építészeti ellenőre, továbbá a Főbejárat és az Elefánt-ház tervezője.
Az intézmény – amelyet 1866-ban alapították, de a 20. század elejére csődbe jutott – első bejárata is díszes volt, de annak csak az alapjait használják fel az átépítéskor (1909-1912).
Az újjáépült állatkert melybe egyébként Neuschloss mellett a fiatal Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervez épületeket, Főkapuja ma a hely szimbóluma. A bejárat egy központi kaputoronyból áll, amelyet négy-négy műkőből öntött kőelefánt és köztük ülő indiai idomárjaik tartanak, ehhez két negyedköríves oldalszárny és ezek végén egy-egy irodaként és jegypénztárként működő épület áll.
A kaputornyot az Elefántház-hoz hasonlóan Zsolnay kerámiával borított, cikkelyes álkupola fedi, amelynek középső részén jegesmedvék, legtetején pedig mandrillok figyelnek a világ minden égtája felé. A szobrok Maugsch Gyula alkotásai. Nagyon szép a kovácsoltvas kapu, illetve a trópusi hangulatú, a kapuív mentén végigfutó mozaik is.
Az Elefántház az állatkert tán legismertebb műemlék épülete. Eredetileg a Vastagbőrűek Háza nevet viseli és szecessziós stílusban épül 1912-ben. A háromhajós épületen belül a legnagyobb belmagasságú főhajó a látogatótér, az oldalhajókban élnek az állatok. A tetőt dongaboltozat tartja, amit egy félköríves hevederív két részre oszt. A boltívek közti pilléreket a boltvállaknál tizenkét ágú csillag díszíti. A hajók végén két kupola látható: az északkeleti, minaret melletti részen a kisebb, amely a négy díszes sarokív miatt tizenkétszögalapúnak tűnik, illetve az épület másik végén a nagyobb, amely csegelyesen kapcsolódik a falakhoz.
A keleties hatást erősíti a 31 méter magas minaret, melynek felső szintjére 91 lépcső vezetett. A belső teret növényornamentika és stilizált állatábrázolások díszítik.
A tornyot 1915-ben az I. világháborús szövetséges Oszmán Birodalom kérésére lebontják, mivel a török diplomácia nemtetszését fejezi ki az ellen, hogy egy muszlim szimbólum egy állatházat díszítsen.
Az épület a II. világháborút különösebb sérülések nélkül vészeli át, azonban állapota a 20. század utolsó évtizedére olyannyira leromlik, hogy felújítása elkerülhetetlenné vált. A minaret is újjáépül, így az épület nem csak eredeti alakját nyeri vissza, hanem még egy kilátóval is gazdagodik az állatkert. (A felújítást 2000-ben Europa Nostra-díjjal honorálják.)
Az Elefántház legismertebb lakói az ázsiai elefántok, de élnek itt nílusi vízilovak is. A bikaistállóban pedig az elefántok evolúciós szempontból legközelebbi rokonai, a szirtiborzok lakják. A ház Zsiráfház felőli oldalán marabuk kaptak helyet. Az Elefántház lakói még a sarkantyús teknősök.
Barát Béla és Novák Ede: Georgia bérpalota
A modern bérházépítészet hazai úttörőjének számító Barát Béla (1888-1945) - Novák Ede (1888-1951) építészpáros az 1930-as évek közepére az Astoriánál álló Georgia bérpalota (VII. Rákóczi út 4., 1935), azaz eredetileg a Mezőgazdasági Ipar Rt. Nyugdíjpénztára bérházának megalkotásával felér pályája csúcsára.
Az épület, amit egyszerűen „órás háznak” nevez a pesti köznyelv a homlokzatán lévő nagy órája miatt, homlokzati tagolását pár évvel később Hültl Dezső (a sarki MTA bérháznál) is átveszi (a két épület egynek is tetszik). Novákékat a Magyar Építőművészek Szövetsége Mester-díjjal jutalmazza művükért.
A Georgia bérpalota előéletéhez tartozik, hogy helyén eredetileg az 1818-ban alapított Fehér Hattyú fogadó áll. Glück Károly vendéglős megveszi az ingatlant és kávéházzal bővíti ki 1839-ben. A reformer Teleki László Központi Ellenzéki Köre itt szerveződik.
A ház tulajdonosa 1871-ben Langheinrich Frigyes lesz, a Fehér Hattyú üzemeltetetését pedig Weingruber Ármin veszi át, ahol megfordul Kossuth, Podmaniczky Frigyes és Déryné, sőt a tiszaeszlári vérvád „vádlottja” Scharf Móric, aki apjával Scharf József templomszolgával együtt itt szállásolnak el. Miután kiderül a lakhelyük, a ház hátsó kapuján kell kiszökniük, hogy a felbőszült tömeg ne lincselje meg őket.
Weingruber Ármin felesége szállodává fejleszti a fogadót, amelynek vendége a festő Menyánszky László is. Weingruberék időközben átteszik székhelyüket a körútra.
A Fehér Hattyú szálloda Rém Róbert tulajdonába megy át, aki 1900-ban öregségére hivatkozva túl is ad a házon. Az új vevő Wolf József, aki fényképészeti stúdiókat is kialakít a szálloda tetőterében és ahol Babits Mihály is sokszor örökítteti meg magát.
A fogadó megszűnése után az épületbe a Lustig Divatáruház költözik, az egykori szállodát megveszi a Mezőgazdasági Ipar Rt. Nyugdíjpénztára, hogy a telken 1935-re felépíthesse ötemeletes modern lakóházát Baráték tervei alapján. Ez a modern hazai bérházépítészet egyik első darabja. A tagolt tömegű, sima travertin burkolatos épület második emeletének magasságában vörösrézből domborított szoboralak, a Termékenység allegóriája áll, Abonyi Grandtner György műve, melyet Jungfer Gyula műhelye készít el. A kovácsoltvas munkák Bieber Károly keze nyomát dicsérik.
A divatáruház kereskedősegédje 1913-ig Salamon Béla, aki később a pesti kabaré legendás alakjává válik. A bérházban lakik 1925-től pár évig az építész Molnár Farkas illetve Zágoni István, Az Újság lapírója.
Nay Rezső és Strausz Ödön: Mai Manó-ház
Az eklektika sikeres párosa Nay Rezső (1862-1916) és sógora, Strausz Ödön (1858-1920) szakmai együttműködése 1892-től datálódik.
Közösen tervezett házaik legfontosabb fővárosi darabja egy különleges, francia reneszánsz hatásokat mutató, ma már műemléknek számító műteremház a Nagymező utca 20-ban, Mann József építői közreműködésével. 1893-ban a kor jeles fotográfusa, a főként gyerekképekkel sikeres Mai Manó egy háromemeletes ház építését kérvényezi a helyi hatóságnál. A ház egy év múlva már áll.
Az épület története igencsak változatosan alakul az idők során: Mai Manó halála után Weiss Hugó üzemelteti a műtermet 1931-ig, majd itt működik az Arizóna mulató. 1944-ben az akkori tulajdonosokat, Rozsnyai Sándor zeneszerzőt és feleségét Rozsnyai Micit – Miss Arizónát – a nyilasok elhurcolják és meggyilkolják. A háború után Básti Lajos Irodalmi Varietéja működik itt, majd az állam lesz a tulajdonos. A Thália Stúdió lakhelye lesz, majd az Autóklub székháza és manapság pedig a Magyar Fotográfusok Házának és a Mai Manó Galériának ad otthont.
A főhomlokzatot Zsolnay-kerámia borítja. A földszinti portálok felett helyezkednek el az első tulajdonos mesterségére utaló fényképezőgépeket tartó puttók. A második emeleten allegorikus nőalakok kaptak helyet, a negyedik szintet sgraffito díszíti. A földszint az üzlethelyiségek, az első emelet a tulajdonos lakásának, a második a műterem helye. A harmadik emeletre szintén a család számára kialakított (teraszos) szobák kapnak helyet, a tetőtérben irodák, laborok, műhelyek helyezkednek el.
Bauer Emil: Corvin mozi
Bauer Emil (1883-1956) építészi életművének legfontosabb darabjai, az ország talán legszebb filmszínháza és egyben legérdekesebb hangulatú helye, a Corvin mozi és a Corvin köz.
"Babonás és csoda tündéri palota, mely sorsokat remekbe mintáz, az álmainknak várfoka: a színház… " E szavakkal köszönti Kosztolányi Dezső 1922. november 21-én az 1200 férőhelyes Corvin Mozgóképszínházat, melynek ünnepi megnyitóján megjelenik Horthy Miklós kormányzó és József főherceg is.
A Mozgóképfejlesztő Rt. 1920-ban pályázatot hirdet mozgóképszínház tervezésére a volt Gschwindt-féle szeszgyár és gyógyfürdő telkére a József körút-Üllői út sarkán. A nyertes Vágó László egy 1500 személyes hatalmas méretű filmszínházat tervez, azonban ennek magas költségei miatt inkább Bauer Emil kisebb, 1217 főt befogadó moziját építik fel 1922-ben. Az egész telektömbre is a beépítési tervet Bauer Emil készítette el a Magyar Általános Ingatlanbank részére. A József körútra, Üllői útra, Kisfaludy utcára, Práter utcára és a patkó alakú Corvin közre néző épületeket mindenestül megtervezi, egységes neobarokk homlokzattal. Az engedélyezési terveket azonban nem egyedül készíti, a hat épület közül egyet Rainer Károly, egyet pedig Vágó László tervez, hűen követve a beépítési terv előírásait.
A mozi alapítói között van a Magyar Város és Községfejlesztési Bank, az Uránia Mozgóképszínház Rt., a Corvin Filmgyár, illetve a Mozgóképotthon Rt. Az 1920-as évek végén szerelik fel a mozit beszélő és hangosfilm leadó készülékkel, ám az első nyereséges év így is csak 1938-ban érkezett el.
A II. világháború idején számos tulajdonos váltja egymást, míg végül 1955-ben a Szovjetunió visszaadja a Corvin Filmszínházat, amely így állami tulajdonba kerül.
Az 1956-os forradalom idején az épület és környéke súlyos harcok színtere. A mozi megrongálódik és ki is gyullad. Renoválását 1957-re fejezik be és az ország első szélesvásznú mozija lesz. A nézők először a Háború és békét láthatják a felújított épületben.
Az 1960-as években elsőként a Corvin mozit alakítják át, hogy 70 mm-es filmek vetítésére is alkalmas legyen. 1996-ban Töreky Dezső és Rajk László tervei alapján újjáépítik. Azóta is hat teremmel üzemel, közel 1500 fő befogadására alkalmas.
A Corvin köz három neobarokk épülete (VIII. Corvin köz 2., 4/a-b és 5.) is Bauer nevéhez köthető. Mindegyik esetben a Perl testvérek (Perl Jenő, Ödön, László és Dezső), akik rőfös árú és fehérnemű kereskedéssel foglalkoznak, a megrendelők. (A Corvin köz további épületeit Rainer Károly és Vágó László tervezi.)
Ágoston Emil: Hungária fürdő
Ágoston Emil (1876-1921) nevéhez az Astoria szálló – melyet Hikisch Rezsővel együtt alkot – mellett egy fürdő épület is fűződik.
1907-ben készül el ugyanis tervei alapján a VII. Dohány utca 44-ben a Hungária Úszócsarnok és Gőzfürdő. A ma már műemléki védelem alatt álló épület homlokzata egyetlen nagy nyílásra komponált, sima kőburkolatos, szobordíszes szecessziós-premodern alkotás. A főhomlokzatot és a medenceteret Zsolnay-kerámiával, bronz falikarokkal és korlátokkal, faragásokkal díszítik, kiképzése Budapest legszebb fürdőivel, a Gellérttel és a Széchenyivel vetekedik. A megszokott fürdőhelyiségek mellett egy úszóversenyek lebonyolítására is alkalmas, oszlopos úszócsarnok is helyet kap az épületben. Az uszoda üvegkupolája mechanikusan mozgatható, amelyet szép idő esetén széttolnak, hogy a vendégek a szabad ég alatt is fürdőzhessenek.
Az 1920-as években a Hungária fürdő az Ingatlanbank tulajdonába kerül. A fürdő Nyár utcai szárnyában megnyitják a Continental szállót, a Klauzál utca felőli népfürdőt lebontják és helyére 1929-ben Vágó László tervei alapján art deco stílusú, hatemeletes bérházat emelnek a Dohány utca 46-ban. A megmaradó épületrészben Kamara Mozgó néven filmszínházat nyitnak. Itt tartja előadásait a Bányász (később Honvéd) Színház, a Fővárosi Nagy Varieté, legvégül a Tarka Színpad 1963-ig. 1965-től a szomszédos Continental szálló használja az egyre romló állapotú egykori Hungária fürdő néhány helyiségét, de miután 1970-ben a szálló bezárja kapuit, a fürdőépület is egyre elhagyatottabb lett.
2004 nyarán a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elrendeli a zsidónegyed területén lévő veszélyeztetett épületek, így a Hungária fürdő ideiglenes védettségét, 2005-ben pedig műemlékké nyilvánítják az épület megmaradt részét.
2008-ban elbontják a régi szálloda még megmaradt romjait és a helyére új épületet emel a Zara szállodalánc. A Hungária fürdő kapuzatát és belső íves csarnokát – amely a Hotel főbejárataként és aulájaként funkcionál – eredeti állapotában felújítják. A négycsillagos Continental Hotel Zara 2010-ben nyílik meg.
+Ráadás
Barát Béla, Böhm Henrik, Hajós Alfréd, Hegedűs Ármin, Kozma Lajos, Ligeti Pál, Novák Ede, Quittner Ervin, Róth Zsigmond, Tauszig Béla, Vágó László, Wellisch Andor: a Napraforgó utca házai.
A II. Napraforgó utcai kísérleti mintatelep (1931) a magyar Bauhaus kiemelkedő emléke.
A lakótelep előzménye az, hogy az 1920-as években a Magyar Mérnök- és Építész Egylet egy lakásankétján néhányan felvetik, hogy egy stuttgarti példa (Werkbund lakótelep) alapján egyszerre több tucat, egymáshoz jól illeszkedő villát kellene építeni. A kísérlet arról szól, hogy lehet-e száz négyszögöles telekre különálló, kertes családi házakat tervezni. Az elhangzott ötletet ifj. Masirevich György, Kaffka Péter, Kozma Lajos és Vágó László karolja fel, és megnyerik kivitelezőnek a Fejér és Dános céget.
A lakótelep helyét Pasaréten, az Ördögárok melletti beépítetlen szakaszon jelölik ki. Az egy utcából álló, 22 családi ház tervezői között a modernebb szellemben dolgozó építészek mellett, részt vesznek a „neo” stílusok képviselőinek idősebb alkotói is.
„Általában a földszinten kapott helyet a nappali és ebédlő a konyhával, a belső lépcsőn elérhető emeleten pedig a kettő vagy három hálószoba fürdővel. Ezt a sémát a tervezők rendkívül változatos elrendezésben, a legkülönbözőbb épületformákkal, anyaghasználattal és architektúrával valósítják meg, illusztrálandó a korszerű kislakásban rejlő lehetőségeket.” (1)
A 22 alkotóból 12 zsidó származású. Az utcában tervezett házaikat mutatják be a következő fotók.
Gottdank TIbor
1 Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. Budapest, 1995.
Vágó László: Napraforgó utca 1.
Kozma Lajos: Napraforgó utca 5.
Kozma Lajos: Napraforgó utca 6-8.
Wellisch Andor: Napraforgó utca 7.
Vágó László: Napraforgó utca 11.
Quittner Ervin: Napraforgó utca 12.
Böhm Henrik és Hegedűs Ármin: Napraforgó utca 14.
Ligeti Pál (Molnár Farkassal): Napraforgó utca 15.
Hajós Alfréd: Napraforgó utca 17.
Barát Béla és Novák Ede: Napraforgó utca 22.
