„Minden kő, minden név, minden jelöletlen sír egy-egy megszakított élet"

Szeptember 21-én tartotta a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) az elhurcolt, mártírhalált halt hittestvéreink emlékére szervezett megemlékezést. Az eseményt Mester Tamás, a BZSH elnöke nyitotta meg, beszédet mondott Maya Kadosh, Izrael állam magyarországi nagykövete, Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség, civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára és Kardos Péter főrabbi. A sófárt Dr. Verő Tamás főrabbi fújta meg. Orbán Izsák, a Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola diákja Kertész Imre Sorstalanság című regényéből idézett. Énekelt a Scheiber Salom kórusa Klein Judit énekesnő karvezetésével, a kántori teendőket pedig Zucker Immánuel főkántor látta el.

„Miért hagytátok magatokat ellenállás nélkül a gázkamrába terelni?” – idézett egy 1952-ben, a frissen megalakult Izrael állam egyetlen magyar nyelvű folyóiratából beszéde kezdetén Mester Tamás. A nyitó mondatra visszautalva a BZSH elnöke kiemelte, hogy az ehhez hasonló zsidó önvádak markánsan jelen vannak napjainkban is közösségeinkben.

Mester Tamás, a BZSH elnöke

Vajon most 2025 őszén a történelemi emlékezeten túl van-e bármi egyéb jelentősége ezeknek a gondolatoknak? – tette fel a kérdést. Talán fájóbban, mint valaha.

„Jó két hét múlva lesz a második évfordulója, hogy a Hamasz terrorszervezet vadállati kegyetlenséggel rontott rá a zsidó államra, és mészárolt le válogatás nélkül több ezer embert. Túszok százait hurcolta magával. Még mindig majd ötven, a Hamasz fogságában szenvedő hittestvérünkről nem tudunk semmit.”

Ez a tragédia meglátása szerint nem csupán emlékeztető, hanem figyelmeztető jelzés is, mivel az egység, a szolidaritás és az összetartás hiánya mindig gyengíti a zsidó népet, bárhol is éljen a világban. „A különböző élethelyzetek, a kulturális különbségek és az eltérő politikai állásfoglalások nem vezethetnek oda, hogy elfeledjük: a diaszpóra és Izrael zsidósága egy közösséghez tartozik. Együtt alkotjuk az oszthatatlan zsidó népet, amelynek ereje és jövője éppen ebben a közösségben rejlik. Ezért üzenem a ma élő nemzedéknek, hogy emlékezzünk mártírjainkra, merítsünk erőt hőseinkből, és ne engedjük, hogy a megosztottság bármikor is szakadékot üssön közénk.”

Mester Tamás, a BZSH elnöke

Hangsúlyozta, a mi felelősségünk, hogy örök tanulságként vigyük tovább, „Izrael és a diaszpóra egymás nélkül nem teljes. Együtt őrzik, és viszik tovább a zsidó nép örök küldetését. Mint ahogy mártírjaink örök emlékezete is maradjon fenn az idők végezetéig.” Beszéde végén egészségben és örömökben gazdag újesztendőt kívánt mindenkinek.

Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség, civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára úgy fogalmazott: „több mint 80 év telt el azóta, hogy hazánkban megtörtént az, ami a 20. század Európájában elképzelhetetlennek tűnt. Mindössze néhány hét alatt több százezer honfitársunkat gettósították, deportálták, majd meggyilkolták. Ami más országokban évek alatt ment végbe, az Magyarországon néhány hónap alatt. Örök lenyomat ez a történelmünkön, amelyet nem szabad elfelejteni.”

Szalay-Bobrovniczky Vince

„Emlékeznünk kell az ártatlanokra, akik mártírokká váltak, akiknek a halála után a világ már soha nem lehetett ugyanolyan, mint azelőtt.”

„A magyar állam akkor nem védte meg a polgárait, sőt aktívan részt vett a deportálásukban, ami a biztos halált jelentette. Ilyen soha többé nem fordulhat elő. A magyar kormány a nemzet szerves részeként tekint a hazai zsidó közösségekre, amelyeknek garantálja a biztonságát. Büszkék vagyunk az eddig közösen elért eredményekre, azonban nem dőlhetünk hátra, figyelemmel kell kísérnünk az egyre erősödő antiszemita jelenségeket, hogy Magyarországon esélyük se legyen teret nyerni. Tartozunk ezzel minden mártírnak, minden túlélőnek, minden magyar embernek, minden magyar zsidónak” – zárta beszédét a helyettes államtitkár.

Maya Kadosh, Izrael állam magyarországi nagykövete elmondta: „ezen a szent helyen állva nem csak az elképzelhetetlen szenvedésekre emlékezünk, hanem a zsidó szellem ellenállóképességére is."

Maya Kadosh, Izrael állam magyarországi nagykövete

„Minden kő, minden név, minden jelöletlen sír egy-egy megszakított élet, amely szétszakított családok, egy életerős közösség brutális elhallgattatásának a történetét meséli el.”

Hozzátette: „az emlékezés nem a múlt cselekedete, hanem a jövő iránti kötelezettség. Emlékezünk, hogy hangot adjunk azoknak, akiket elhallgattattak. Emlékezünk, hogy tiszteljük méltóságukat, és emlékezünk, hogy ilyen borzalmak soha többé ne történjenek meg sem a népünkkel, sem senki mással. Izrael állam a holokauszt hamvaiból született, biztosítva, hogy a zsidó nép soha többé ne legyen védtelen. Izrael nem csak a zsidó nép hazája, hanem kollektív emlékezetünk őrzője is.”

„Ma, amikor Európában, és azon túl is az antiszemitizmus aggasztó újjáéledésével szembesülünk, az emlékezés kötelessége sürgetőbb mint valaha. A zsidók iránti gyűlölet nem ért véget 1945-ben, ezért ez folyamatos éberséget, bátorságot és egységet kíván. Mély tiszteletemet szeretném kifejezni a magyarországi zsidó közösségnek, amely méltósággal őrzi az emlékeket, és továbbra is a zsidó élet világítótornyaként szolgál itt Magyarországon.”

Maya Kadosh, Izrael állam magyarországi nagykövete

A hallgatóságot arra kérte, kötelezzük el magunkat ma arra, hogy a mártírokat ne csak szavakkal, hanem tetteinkkel is tiszteljük. Azáltal, hogy határozottan fellépünk az antiszemitizmus ellen, támogatjuk a zsidó életet, bárhol is virágzik, és biztosítjuk, hogy a múlt hangjai továbbra is visszhangozzanak az emberiség lelkiismeretében.

Kardos Péter, főrabbi beszédében évtizedek tapasztalatát összegezte: „azt gondoljuk, hogy a jó, az jár nekünk, a rossz az Istentől van. Konkrét példákat említve: a holokauszt után ott van a máig megválaszolatlan kérdés: hol volt Isten, aki ezt megengedte? A kérdés azóta magyarázva lett, megmagyarázva azonban nem.” Meglátása szerint amikor megválaszolhatatlan kérdést kapunk, akkor lép be a hit. „A jó az jár nekünk, a rossznál Istent keressük, kérdezzük, netán vádoljuk.”

Kardos Péter főrabbi

„Talán sikerül egy életének a kilencvenedik évében járó rabbinak néhány percre elgondolkodtatnia benneteket. Változnak az idők? De mennyire.” Amikor a rabbi az imakönyvet keresi, mások a telefonjukból imádkoznak. „Ugyanakkor: semmi új nincs a nap alatt. Salamon király mondása nagyon is aktuális. Emlékezzünk 2023. október 7-re. A több mint ezer legyilkolt emberre, akik táncolni mentek, gyermekek, asszonyok, túszok. A holokauszt óta nem öltek meg annyi ártatlan embert egyszerre, mint azon a napon. A prédikátort igazolta az a nap is. Nincs semmi új a nap alatt.”

Kardos Péter főrabbi

Beszéde végén elénekelt egy dalt, amelynek címe tartalmát tekintve „Egy túsz éneke” is lehetne. A holnap következő esztendőváltás alkalmából pedig arra kérte a résztvevőket, fogadják tőle a bibliai áldást.

A magasztos ünnepség végén Orbán Izsák, a Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola 10. osztályos diákjának magával ragadó előadásában hallgathatta meg a közönség Kertész Imre Sorstalanság című regényének egy részletét.

Orbán Izsák, a Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola diákja