A húsz fontos budapesti épület, amelyet magyar zsidó építész tervezett sorozatunk harmadik részét olvashatják, amelyben többek között bemutatjuk az egykori Pesti Izraelita Hitközség Főgimnázium épületét, a Dunapark házat és az Igazságügyi Palotát. A sorozat első része ide, a második része pedig ide kattintva olvasható el.
Lajta Béla: A Pesti Izraelita Hitközség Főgimnáziuma (ma: ELTE Radnóti Miklós Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium)
A Pesti Zsidó Gimnázium, a mai ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola (XIV. Cházár András utca 10.) tervezése Lajta Béla (1873-1920) rövid időszakot átölelő életművének utolsó szakaszára esik.
1892 és 1895 között három alapítvány is létesül egy általános zsidó középiskola felállítása érdekében, amelyben az alapítványtevők a zsidó elit növekvő vallási közömbösségének és ezzel járó identitásvesztésének az ellenszerét remélik megtalálni. A vázlattervek kidolgozására az iskolaépítészetben egyaránt jártas Lajta Bélát és Hegedüs Ármint kérik fel, a megbízást Lajta nyeri.
A világháború kitörése után leáll az elkezdett építkezés – a következő évtizedben a ház az ekkorra elért, szerkezetkész, de burkolatok nélküli állapotában várja a teljesen csak 1931-re, Hegedüs Ármin és Böhm Henrik módosított tervei szerint megvalósuló befejezést.
A kilencosztályos gimnázium hároméves szakaszokra bontott oktatásának megfelelően az egyes szinteken három-három osztály tantermei kapnak helyet.
„Lajta az iskolát nem zárt tömbként, hanem egy nyitott udvart három oldalról körülfogó, funkcionálisan elkülönülő szárnyakkal tervezte meg. A Bálint utcai szárny tartalmazza a tanárit és felette zsinagógát, az Abonyi utcai a tantermeket, az udvari a könyvtárat, a szaktantermeket és a tornatermet. Minden egyes tanteremhez külön osztályfőnöki szoba csatlakozott. Az 1914-es terveken a főbejárat tömbje kívül és belül is radikálisan módosul: a főhomlokzat hatásos központi motívumot nyert, a bejárat mögött monumentális földszinti előtér kapott helyet. A kevéssé kiérlelt első tervváltozattal szemben ezeken harmonikusan elegyednek az archaizáló és az egészen újszerű, történeti előképeket nélkülöző formai megoldások.” (1)
Kármán Géza Aladár és Ullmann Gyula: az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetsége (korábban: bérházak)
Kármán Géza Aladár (1871-1939) és Ullmann Gyula (1872-1926) sok gyönyörű, nyugati szecessziós mintákat követő pesti bérházakat terveznek. Legszebb műveik Budapest szívében, a Szabadság tér keleti oldalán látható ötemeletes házak (V. Szabadság tér 10, 11 és 12.), melyek egyben szecessziós vonást is kölcsönöznek az egyébként erősen eklektikus térnek.
Ez esetben is – ahogy a Szent István körútra, a Vígszínház mellé tervezett Weiss-házak esetében – egy épület-triászt terveznek. Ám itt a megrendelők különböző személyek. Ha úgy tekintünk a három házra, mint egy egységes építészeti alkotásra, akkor a középső épület akár egy jelképes courd’ honneurnek (2) is felfogható, miután annak középső tengelyében az első és negyedik emeleti erkélyeket visszaléptették. Ez az ötemeletes, öttengelyes homlokzat részleteiben is a legkimunkáltabb a három közül. A ház homlokzati architektúráját a kor építészei elragadtatással fogadják, részleteit a legjelentősebb német és osztrák mintagyűjtemények közlik. A vakolt homlokzat mesteri kidolgozása, a vas és bronzdíszek kombinációja igazi elegáns szecessziós hangulatot nyújtanak. A ház tetején, annak elkészültekor (ma már nem található), egy hatalmas glóbusz is áll Hermész-portrékkal, hasonlót Lechner Földtani Intézetének tetőszerkezetén láthatunk.
A két szélső épület elnyújtott U alaprajzú, téglalap alakú belső udvarral rendelkezik. Az épületek hasonlóságot mutatnak Otto Wagner bécsi, Wienzeile utca 38. alatti házával, mivel a 10-es és a 12-es is egy középtengelyre szervezett, szimmetrikus épülettömb, a 11-es erkélyeinek hátfalait pedig sávosan színes kerámialapokkal burkolják.
1901-re mind a három épület áll. A 12. szám alattiba (a legnagyobba) a Kereskedelmi Csarnok Rt. költözik, a középsőt Ullmann Gyula feleségével együtt birtokolja, míg a 10-es szám alatti ház Kanitz Ignác és fia cég tulajdonába kerül. Ma mindhárom épület az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségéhez tartozik.
Hofstätter Béla - Domány Ferenc: Dunapark-ház
A Szent István park és környéke parcellázási, rendezési tervét 1933-ban fogadja el a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. Ebben az egyes telkeket körülépítő, zárt udvaros beépítésnél korszerűbb, keretes beépítést írnak elő. Az építési előírásokban meghatározzák a területen létesülő házak homlokzati rendszerét is, így a Szent István park és környéke (az egykori parkettagyár területe) 1930-as években épülő épületei az akkor már elfogadott modern stílust képviselik. (A házak itt 25 méter magasak, mind hatemeletes. 1928-ban kezdik tervezni, majd építeni a házakat, 33.000 négyzetméteren.).
Ezek közül is a legjelentősebb a sorozatban már szereplő Hofstätter Béla (1891-1944) - Domány Ferenc (1899-1939) építészpáros modernista luxusbérháza, ahol az átlagosnál nagyobb szobaszámú, 4 szoba hallos lakások is épülnek, a felső szinteken széles teraszt, illetve tetőkertet alakítanak ki. A házak közös terei is az átlagos színvonal felett állnak, a lépcsőkhöz és liftekhez tágas előcsarnok vezet, falait ruskicai márvány borítja, berendezési tárgyait nemes anyagokból, egyedi terv alapján készítik. A kivitelezést Mann József cége végzi.
A lépcsőházat úgy tervezik, hogy már belépéskor megragadó legyen. A lakók kényelmét két lift, gyermekkocsi tároló, házfelügyelő szolgálja, társadalmi és anyagi helyzetüket pedig olyan luxust sugalló részletek is hangsúlyozzák, mint a beltéri szökőkút, összefüggő tetőkert és speciális szellőzőrendszer, amely a lakásokba friss dunai levegőt szív.
A ház három bejáratát eredetileg a Duna part felől írják elő, mégis a Pozsonyira kerülnek, amivel praktikusabb lesz a ház megközelítése. A piaci alapú vállalkozás sikerét az egykori középosztály elvárásainak maximális kielégítése hozza. Az épület földszintje a máig működő Dunapark Kávéháznak ad helyet.
A Nyugat-alapító és mecénás báró Hatvany Lajos – akinek családjáé volt többek között az építtető Alföldi Cukorgyár is – 1951 körül költözik a Pozsonyi út 40-be, a Dunapark-ház középső lépcsőházának ötödik emeleti luxuslakásába, amelyben ezt megelőzően Kéthly Anna is lakik, és ahol gyakori vendégek a kor olyan írónagyságai, mint Heltai Jenő, Szép Ernő, Devecseri Gábor vagy Karinthy Ferenc. A fáma úgy tartja, hogy a kultúra és a művészetek nagy mentorának elég volt egy hízelgő levelet írni, hogy pénztárcájába nyúljon és nagyvonalú kölcsönökkel segítse a nélkülözni kénytelen írókat.
A Dunapark-házban lakik Hatvany Lajoson kívül Heltai Jenő, a Nemzeti Színház színésze és egyben igazgatója Major Tamás, a történész Litván György, a zenetudós Szabolcsi Bence és az építészpárosból Hofstätter Béla is.
Fellner Sándor: Igazságügyi Palota
Fellner Sándor (1897-1944) nagyléptékű középülete a Markó utcai Igazságügyi Palota.
Az építési engedélyt az épület 1913 februárjában kapja meg, és ezt követően 1913. augusztus 30-án indul meg az építkezés. Az éjjel-nappal folyó munkának köszönhetően a tetőszerkezet 1914. október végére teljesen elkészül. 1915-től háborús nehézségek a palota építését nagyban megnehezíthetik: a munkások jó része hadba vonul, az építéshez szükséges fémanyagok egy részét is hadi célokra veszik igénybe. Az igazságügy-minisztérium csak 1918. májusában kezdheti meg a költözést, amit 1918. november 30-án fejeznek be. Az épület ünnepélyes, IV. Károly magyar király jelenlétében tervezett átadása az 1918 őszi forradalmi események miatt elmarad.
A palota jellegzetes szobor-alakja az aulában, a főkapuval szemben emelkedő Justitia szobor. Az eredetileg 3 méter magas és mintegy 12 tonna tömegű szobrot Triscornia Paolo di Ferdinando egy márványtömbből faragta ki carrarai műhelyében, Stróbl Alajos mintája alapján. A talapzat két mellékalakját Senyei Károly mintázta (a szobor eredetileg a régi, Hauszmann Alajos-tervezte Igazságügyi Palotában állt, ott, ahol ma a Néprajzi Múzeum működik a Kossuth téren).
Az Igazságügyi Palota ma három intézménynek is otthont ad: a Kúriának, a Legfőbb Ügyészségnek és a Fővárosi Ítélőtáblának.
Sziklai Zsigmond: Párisi Nagyáruház
Bár Sziklai Zsigmond (1864-1937) legtöbb műve az eklektika nyelvén fogalmazódik, mégis őt – ahogy például a Gresham palota tervezőjét, Quittner Zsigmondot is – elsősorban szecessziós műve teszi igazán elismertté. Ez a VI. Andrássy út 39. alatti épület, a Párisi Nagyáruház.
Az áruház az 1885-ben Petschacher Gusztáv tervei alapján épült neoreneszánsz stílusú Terézvárosi Kaszinó helyén áll, amely egykor a környék jómódú polgárainak találkozóhelye volt.
A textilgyáros Goldberger fivérek egyike, Goldberger Sámuel 1908-ban vásárolja meg a kaszinó épületét és Sziklait kéri fel egy új, későszecessziós stílusú áruház tervezésére.
Az áruház 1911. március 3-án nagy közfigyelem mellett nyílik meg. A hétemeletes épület messze kiemelkedik az Andrássy út egységes eklektikus házai közül. A hatalmas méretű, fedett, márványoszlopos hall, amely négyemeletnyi magasságig fogja körül az összes áruosztályt, az aranyozott lépcsőfeljárók, a Zsolnay díszítőelemek, Róth Miksa üvegablakai és az üvegfalú, tükrös felvonók már a belépéskor rabul ejtik a látogatót. (A homlokzaton egyébként Sziklai alakja is feltűnik Mack Lajos szobrászati megfogalmazásában.)
Az árukat 24 jól szervezett, teraszszerűen elhelyezett osztályon, üveges pultokban, nyitott állványokon és polcokon helyezték el. Minden emeleten külön pénztár, csomagoló és házi telefon. Az épület teteje is nyitva áll a látogatók számára, telente a tetőteraszon létesített jégpálya várja a korcsolyázni szeretőket. A pincében alakítják ki a villamosságot fejlesztő gépház, a vízszolgáltató gépek és a telefonközpont számára a helyet. Az intézmény 5-600 alkalmazottat foglalkoztat, akik számára az alagsorban rendeztek be ruhatárat, étkezdét és orvosi rendelőt.
Az áruház fejlődésének az I. világháború vet véget. Osztályait önálló kereskedőknek adják ki, és az üzletek között csak annyi kapocs marad, hogy egységesen szabják meg a nyitva tartás idejét. Az áruház az 1920-as évek elejétől feladja jellegzetes áruházi szervezeti formáját, és bazár jellegűvé alakul vissza. A főváros egyik legolcsóbb vásárlóhelye lesz.
A II. világháború során a Goldberger család tagjainak többsége Portugáliába menekül. A magára hagyott épület szerencsésen átvészeli a nagy világégést. A háború után több mint tíz éven keresztül könyvraktárként használják. A Szövetség utcai Magyar Divatcsarnok az 1956-os forradalom idején rendkívül megrongálódik, így átköltözik ebbe az épületbe és két emeleten elkezdődik az árusítás. Néhány év múlva bezárják a Divatcsarnokot, és elkezdik felújítani. Az újjáalakított áruház forgalma ezután évről évre növekedik. Az intézmény többször elnyeri a Kiváló Áruház címet. Az épület ebben a formában üzemel egészen 1999-ig, amikor újra bezárják. Hosszú ideig nem lesz gazdája, állapota évről évre romlik. Az ingatlant végül is 2005-ben a luxemburgi székhelyű Orco Property Group vásárolja meg. Az Orco kezdetben luxusáruházat szeretne itt nyitni, amely közel állt volna az egykori párizsi nagyáruházak hangulatához. A nagyszabású tervet később pénzügyi problémák miatt elvetik, és visszavesznek a nagyívű elképzelésekből. Az Alexandra Könyvesház exkluzív, többfunkciós könyváruháza működik benne egészen az utóbbi időkig, egykori bálterme, amelyet Lotz Károly freskói díszítenek (Lotz-teremnek is nevezik), irodalmi kávéház lesz. Az épület legfelső emeletén a Párisi Galéria és Művészeti Szalon kap helyet, míg a tetőn a fantasztikus panorámával büszkélkedő 360 Bár nyitott meg. 2015-ben az állam veszi meg az Orco csoporttól az ingatlant.
Gottdank Tibor
| 1 Lajta Béla Virtuális Archívum, http://lajtaarchiv.hu/muvek/pesti-izraelita-hitkozseg-alapitvanyi-fogimnaziuma-1913-1914/ 2 Kiugró oldalrizalitok közti homlokzat előtti tér. |
.png)
