Én vagyok Isten, a Mindenható, járj előttem és légy tökéletes – Jó Szombatot, Shabat Shalom!

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 17:16 óra, az ünnep kimenetele: 18:20 óra.

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 18:20 óra után.

A Tórából ezen a héten a „Lech-Löchá” (Mózes 1. 12-17.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

A Tóra elkezdi a három Ősatya - Ábrahám, Izsák és Jákob - életének részletes bemutatását. Tíz hetiszakaszon keresztül, Mózes első könyvének végéig követhetjük figyelemmel sorsuk alakulását. Az Istentől kapott felszólítás hatására elinduló Ábrámmal új fejezet nyílt az emberiség számára.

A Talmud azt írja (Ávodá zárá 9a): „kezdetét vette a Tóra korszaka”. „Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából azon országba, melyet én neked mutatok.” (12:1). A Misná-ban (Ávot 5:3) olvasható, hogy Ábrahámnak tíz próbatételen kellett átesni élete során. E próbatételeket keretbe foglalja a leh-lehá kifejezés, hiszen az első és az utolsó (Izsák megkötözése) is e felszólítással vette kezdetét.

„És nagy néppé teszlek, megáldalak és naggyá teszem neved, hogy áldássá légy” (12:2). Rabbi Simon ben Lákis mondta Isten Ábrahámnak mondott áldása kapcsán: „nagy néppé teszlek” – ez beteljesedett az Ámidá első mondatában, amikor a zsidók ezt mondják: „Ábrahám Istene”.

„Megáldalak” – ez beteljesedett ugyanott, amikor azt mondják: „Izsák Istene”, hiszen egy apa számára a legnagyobb áldás, ha a fia nevét megörökíti az utókor.

„Naggyá teszem nevedet” – ez is beteljesedett ugyanott, amikor azt mondják: „Jákob Istene” - vagyis a későbbi leszármazottak is Isten útján maradtak” (Peszáhim 117b).

Hetiszakaszunk tudósít Ábrahám ősatya és Sára ősanya Erec Jiszrael-ben tett utazásáról. Rabbi Cvi Elimeleh Sapira írta: „egy híres cádiktól hallottam, hogy az Izrael területén való lakás jutalma nagyobb, ha valaki már volt ott és elhagyta a földet, és ezt követően tér vissza oda.

A második alkalommal jobban megízlelhető a szentség, mint az első esetben. Honnan tudjuk ezt? Ábrahámtól...”. Honnan veszi kiváló mesterünk, hogy Ábrahám már járt Izraelben a Tóra által párásánk elején említett útját megelőzően? A válasz megadásához segítséget kapunk Rabbi Jisszáhár Slomo Teichtel–től: „Ábrahámnak nem ez volt az első látogatása Izrael földjén.

A szidra második felében (15:8-21) olvashatunk a „darabok között kötött szövetségről” (brit bén hábetárim), amely öt évvel korábban volt, mint a hetiszakasz elején leírt utazás. A szövetségkötés után Ábrahám hazatért, és öt esztendő elteltével, hetvenöt éves korában tért vissza az Országba”.

Korábban írtam, de nem árt megismételni: a tórai elbeszélések nem feltétlenül időrendi sorrendben követik egymást („éjn mukdám umeuhár bátórá” – nincs korábbi és későbbi a Tórában).

„Ávrámmal pedig jót tett miatta, és lettek juhai, marhái, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstény szamarai és tevéi” (12:16). A Talmud (Bává Meciá 59a) megjegyzi: „Rabbi Helbo mondja: „ügyeljen a férfi különösen, hogy a feleségének járó tiszteletet biztosítsa, mert csak általa jön áldás az ember házára, amint írva van: „Ávrámmal pedig jót tett miatta”. Ezt magyarázta Rává Mehoza lakóinak némileg leegyszerűsítve: „tiszteljétek asszonyaitokat, hogy meggazdagodjatok”.

„Ítéljen az Örökkévaló, köztem és közted”! (16:5). E mondatot az egyébként indokoltan kiborult Száráj mondja hites férjének, a Talmud (Ros Hasana 16b) emlékeztet, hogy próbáljuk meg a lehetetlent, és még indokoltan kiborult állapotban is próbáljuk megválogatni szavainkat.

„Rabbi Jichák mondta: „három dolog idézi fel az ember bűneit. Ha egy összedőlni készülő fal mellé ül, ha úgy imádkozik, hogy kifejezetten elvárja imája elfogadását, illetve – és minket ez érint most leginkább – ha valaki egy vitás ügy elbírálását Isten elé „utalja”.

A Gemárá szerint, aki ilyet tesz/beszél („Ítéljen az Örökkévaló köztem és közted”) az kap először büntetést, még akkor is, ha esetleg igaza van.

„És mondta: Hágár, Száráj szolgálója, honnan jössz és hova mész? És felelt: Száráj, úrnőm elől menekülök” (16:8). Abban a pillanatban, amikor az angyal Száráj szolgálójának nevezi Hágárt, akkor a megszólítás nem teljesen pontos, hiszen Hágár épp szökevény és nem szolgáló státuszban van. Akár le is állhatna vitatkozni, de nem teszi.

Ennek kapcsán írja a Talmud (Bává Kámmá 92b): „Ráv mondta Rabba bar Mari nevében: honnan következtetnek a bölcsek arra, hogy ha az embert a haverja szamárnak nevezi, tegyen nyerget a hátára”?

Igen, Hágár példáját hozza válasznak a rabbi, minket pedig emlékeztet, hogy lényegtelen problémák, csacska felvetések kapcsán nem érdemes energiát pazarolni a biztos folytatást garantáló válaszadásra.

Darvas István főrabbi / OR-ZSE