Erőss Gábor alpolgármester: „Édesanyám is Wallenbergnek köszönheti az életét"

2021. November 05. / 12:14


Erőss Gábor alpolgármester: „Édesanyám is Wallenbergnek köszönheti az életét"

Amint arról beszámoltunk, a napokban emléktáblát állítottak a svéd embermentő diplomata, Raoul Wallenberg tiszteletére Budapest VIII. kerületében. Az eseményen személyes hangú beszédet mondott dr. Erőss Gábor, Józsefváros alpolgármestere, aki a Facebookon is közzétette megemlékezését. Ebből idézünk.


„Noha alpolgármesterként tartottam ma beszédet a Wallenberg-emléktábla avatásán többek között a svéd nagykövet társaságában, de most kivételesen volt egy elég fontos személyes szál is: Édesanyám – az akkor másfél-kétéves üldözött kislány –, aki ma szintén eljött. Ő is Raoul Wallenbergnek köszönheti az életét, mint oly' sokan. Íme a beszédem" – így kezdődik dr. Erőss Gábor józsefvárosi alpolgármester Facebook-bejegyzése, amelyet abból az alkalomból tett közzé, hogy (mint arról beszámoltunk)  november 4-én felavatták Raoul Wallenberg emléktábláját az Üllői út 2-4. szám alatt. Az alábbiakban az alpolgármester beszédét idézzük.

* * *

Józsefváros a szegény zsidók városrésze volt: kiskereskedők, zsibárusok, kisiparosok, munkások laktak itt főleg. A ’20-as évek elején Józsefvárosban több mint 33 ezer zsidó élt, és itt volt a harmadik legnagyobb létszámú – és egyébként önmagában is igencsak sokszínű – zsidó közösség egész Budapesten. (Történetesen az, ahol most vagyunk, az az egykori Mágnásnegyed, itt a gazdagabb zsidók és nem-zsidók éltek, de pár száz méterre vagyunk csak a körúton túli Középső-Józsefvárostól, amiről beszélek).

A környéken, kiemelten a Teleki téri piac környékén a hagyományos zsidó élet minden kelléke megtalálható volt: zsinagógák, imaházak és imaszobák tucatjai. Vagy például a Dankó utca 28-ban a „kóseráj”. A zsidó lakosság szórakoztatásáról a nagyobb vendéglőkben fellépő jiddis színtársulatok gondoskodtak, többek között a Népszínház u. 28-ban híressé vált Wertheimer-kávéház dobogóján. A kerületben mindig működött női és ifjúsági szervezet is; a vallásosabb, cionista ifjak pedig a Szerdahelyi u. 1-be jártak, ahol klubjuk is volt. A Nagyfuvaros utca 26-ban működött a híres Czóbel-nyomda, amelynek héber betűkészlete volt, és sok héber könyvet, aprónyomtatványt jelentetett meg. 1944. október 15-16-án pedig egyedül itt volt aktív zsidó ellenállás a németekkel szemben: a Népszínház u. 31-ből és a Teleki tér 4-ből (újabb kutatások szerint még más környékbeli házakból is) cionista fiatalok lőttek rá a német megszállókra és a nyilasokra. Ezt nevezték el később „kis Varsónak”, a varsói gettólázadásra, a fegyveres lengyelországi zsidó ellenállásra utalva.

De ma, amikor sajnos újra a letűnt korokból ismert hecckampányok, különböző, bűnbaknak kikiáltott csoportok elleni uszítás idejét éljük, említsük meg azt is, hogy bizony az antiszemitizmusnak is volt itt Józsefvárosban hagyománya. Itt volt a Teleki téren, Kaiser Mihály korcsmájában (a Teleki tér 8. szám alatt) a tiszaeszlári per utáni időkben az Antiszemita Párt egyik gyülekezőhelye. Másik találkozóhelyük a Lehr kocsma volt, s egy harmadik, a Sverteczky-féle vendéglő, akkoriban „Fehér szegfű”, a Práter utca 26-ban.

De térjünk vissza 1944-45-re, a Soára és a zsidómentésre.

Józsefváros-szerte egyre több botlatókő emlékeztet a Holokauszt áldozataira; épp néhány napja döntött a Képviselőtestület 3 újabb botlatókő kihelyezéséről (a MAZSIKE kezdeményezésére), a Nagyfuvaros, illetve a Vay Ádám utcában.

A vészkorszak idején a Svéd nagykövetség, és Raoul Wallenberg természetesen a józsefvárosi zsidókat is mentette, amennyit és amennyire csak lehetett. A legendás Schutzpass-ok, svéd menlevelek nélkül a magyar Holokauszt tragédiája még sötétebb lett volna.

És akkor most hadd következzen egy személyes történet, ami már kifejezetten erről az Üllői úti házról, ’44-45 teléről szól! Idézek:

„Felmentem a Schutzpass-ért az Üllői útra. Már nem is tudom, hogy tudtam oda bejutni. Rendőrök voltak. Sokan voltak. Karomon a gyerekkel. Kinevettek, mert én bediktáltam a férjem nevét is [akit már korábban deportáltak, egy német lágerben volt egykor]. Végülis kiadták a Schutzpass-t [neki is]. Danielson svéd királyi követ 1944. augusztus 26-án kelt aláírásával, amelynek hitelességét – mert erre is szükség volt – Raoul Wallenberg, a svéd követség titkára október 22-én az aláírásával külön igazolta. Ennek alapján a KEOKH november 30-ig még a sárga csillag viselése alól is mentesített – ezt persze a nyilasok nem fogadták el.” 

erőss.jpgDr. Erőss Gábor az édesanyjával (Forrás: Facebook)

Ez a szövegrészlet Nagyapám és Nagyanyám „Emlékezések” címen megjelent közös memoárjából való. A karon ülő gyermek pedig nem más, mint az akkor másfél-kétéves Édesanyám, aki itt áll most is e pillanatban, háromnegyed évszázaddal később, az ünneplő, emlékező sokaságban.

Nemcsak Józsefváros köszönhet sokat Raoul Wallenbergnek, de én személyesen is.

Végül egy epilógust engedjenek meg nekem. Ma van november 4., az 1956-os Forradalom leverésének évfordulója, gyásznap. Ugyanazok a szovjetek verték le a Forradalmat ’56-ban, akik 11 évvel korábban felszabadították a gettót, s e házat is… de aztán elhurcolták, megölték a svéd diplomatát, Raoul Wallenberget. Soha nem hegedő sebet ejtve a túlélők lelkén, akiket megmentett a haláltól.

Erre is emlékezünk, emlékezzünk ma. Wallenberg és az embermentők, az igazak humanizmusa, élete mindenfajta elnyomás antitézise, sorsa figyelmeztető jel.

Emléke legyen áldott!

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek