„Nem voltunk rá felkészülve, hogy a Nyugat egy pillanat alatt ellenségessé válhat Izraellel”

„Izrael, cionizmus és az új antiszemitizmus október 7-e után, kanadai perspektívából” címmel a napokban tartott különlegesen izgalmas előadást dr. Nikolényi Csaba (1971), a montreali Concordia Egyetem politológia tanszékének professzora, az említett egyetemen létrehozott Azrieli Institute of Israel Studies igazgatója, az Association for Israel Studies alelnöke. Az előadása apropóján beszélgettünk a professzorral, s először arra tértünk ki, hogy miként került Kanadába. INTERJÚ

– Mikor és miért éppen Kanadában telepedett le? 
– A feleségemmel 1990-ben mentünk el Magyarországról, nem sokkal az első szabad választás után, amelynek első fordulójában még leadtam a szavazatomat. S azért éppen Kanadába, mert a feleségemnek ott voltak családi kapcsolatai. 1990-től 2000-ig a politológiai tanulmányaimat végeztem, a doktori fokozatot a vancouveri University of British Columbia-n szereztem meg, és 2000-ben kerültem Montreálba, a Concordia Egyetemre. A városban négy egyetem van, ebből kettő francia, kettő pedig angol nyelvű. Az angol egyetemek közül az egyik a McGill University, a másik az említett Concordia, ott vagyok állományban, mint politológus professzor. A bölcsészkaron 2011-ben hoztuk létre a mecénásunkról, az Azrieli családról elnevezett modern izraeli kutatóközpontot, amelynek a vezetője vagyok. Úgyhogy a mindennapjaimat gyakorlatilag két helyen töltöm: a politológia tanszéken és a kutatóközpontban.

– Én magyar átlagolvasóként csak annyit tudok a Concordia Egyetemről, hogy 2002-ben Benjamin Netanjahu tervezett látogatása miatt ott történt az a hírhedt zavargás, ami bejárta a világsajtót. Szemtanúja volt annak az óriási tüntetéssorozatnak? 
– Nem az épületben voltam, amikor az eset történt, de tisztában vagyok a részletekkel, annál is inkább, mert a saját diákjaim is érintettek voltak mindkét oldalról. Azaz tanítottam olyanokat is, akik Bibi látogatását szervezték, és olyanokat is, akik a politikus előadását megakadályozták. A részletekről még annyit: a tüntetők ellen be kellett vetni a rohamrendőrséget és más speciális rendfenntartó erőket, mert borzasztó összecsapás volt, ráadásul az egyetemi campusunk a belvárosban van, központi helyen, ami fokozza a tüntetés erejét és hatását. Talán nem lett volna ennyire rettenetes a dolog, ha távol a várostól, valahol a külvárosban történik. Szörnyű volt az is, hogy a Netanjahu előadásának helyszínéül kijelölt nagyterem zsúfolásig megtelt, ott voltak a helyi közélet vezetői éppúgy, mint a helyi zsidó közösség vezetői, sok tekintélyes rabbi is, akiket a vészkijáraton kellett kimenekíteni.

Pillanatkép a 2002-es egyetemi zavargásról. Fotó: Steve Faguy/Thelinknewspaper

– Nem számítottak erre a zavargásra?
– Lehetett sejteni, hogy lesz tiltakozás Netanjahu előadása ellen, de ennek a mértéke és súlyossága mindenkit sokkolt. 1968, azaz a rasszizmus ellenes tüntetések óta nem volt ilyen megmozdulás az egyetemen. Ki kell mondani, hogy 2002-ben lényegében a zsidók elleni gyűlölet tört felszínre. Ez az oka annak, hogy 2002 fordulópontot jelentett a Concordia és a montreáli zsidóság kapcsolatában. A Concordiának korábban több zsidó támogatója volt, akik a 2002-es demonstráció hatására visszavonták az egyetemnek nyújtott anyagi támogatásukat. Gyakorlatilag moratórium alá került a Közel-Kelettel kapcsolatos tudományos tevékenység az egyetemen.

– Ez mit jelentett a gyakorlatban?
– A Közel-Keletről nem voltak kurzusok, nem voltak előadások, konferenciák, semmit nem lehetett oktatni, ami a Közel-Keletről, az izraeli-arab, izrael-palesztin konfliktusról szólt volna. Ehhez járult az az adottság, hogy a másik angol nyelvű montreáli egyetemen, a McGill University-n sajnos mély gyökerei voltak az antiszemitizmusnak. Egy időben létezett ott numerus clausus, tehát korlátozták a zsidó diákok létszámát, ez az oka annak, hogy a McGill érthető módon nem kedvelt a zsidóság körében, dacára annak, hogy nagy tekintélyű intézmény, amelyet szokás „Kanada Harvardjának" hívni. Ezzel szemben a Concordia mindig is nyílt, befogadó egyetem, amely tudatosan kisebbségpárti intézmény, igyekszik a lehető legtöbb lehetőséget nyújtani a kisebbségi csoportokhoz tartozó diákoknak. Ezért a zsidó családok mindig is a Concordiával szimpatizáltak. Ez a pozitív viszony tört meg 2002-ben. 

FOTÓK: RITTER DORON

– Ezek szerint hatalmas változásnak kellett történnie, hogy az egyetemen 2011-ben létrejöhetett a modern Izrael történelmét kutató intézet…
– Igen, óriási lépés volt, ráadásul nincs párja Kanadában, azaz a  miénk az egyetlen olyan egyetemi intézet, amely a modern Izrael történetével foglalkozik. Éppen azért jött létre, mert a kollégáimmal  nem tudtuk tétlenül nézni, hogy moratórium alatt vannak a közel-keleti témák. Két kollégámmal kezdtünk kopogtatni különböző ajtókon támogatásért, így kerültünk kapcsolatba az Azrieli családdal, akiknek köszönhetően jelentős holokauszt-könyvtár is létesült az egyetemünkön. Jelentős lépés volt, hogy a család támogatásával meg tudtam szervezni nyári tanulmányutakat Izraelben, úgyhogy a kovid előtt három éven át túlnyomórészt concordiás diákok folytathattak tanulmányokat a Szentföldön, minden turnusban 12-15-en, s javarészt nem zsidó diákok. A vírusjárvány után 2023-ban a Bar-Ilan Egyetemmel együttműködve megint tudtam vinni a diákokat, s úgy nézett ki, hogy 2024-ben is megyünk.

– S akkor elkövetkezett 2023. október hetedike, amelynek következményeként számos észak-amerikai egyetemen, az Egyesült Államokban és Kanadában is jelentős Izrael-ellenes megmozdulások történtek. A Concordián, ahol, mint említette, Kanda egyetlen olyan intézete működik, ahol a modern Izrael történetével foglalkozik, szóval a Concordián is voltak propalesztin tüntetések? Vagy megtették a hatásukat például a nyári izraeli tanulmányutak? 
– Nagyon szomorúan azt kell mondanom, hogy még rosszabb a helyzet, mint 2002-ben volt. A Netanjahu látogatása elleni tiltakozás egy napig tartott, de 2023. október hetedike óta nap mint nap ismétlődő, és egyre nagyobb tömegeket, diáktömeget megmozgató gyűlölethullámoknak vagyunk tanúi, voltaképpen már 2023. október nyolcadika óta. 

– Milyen a demonstrálók társadalmi összetétele? Nem hiszem, hogy csak arabokról és csak muszlimokról van szó.
– Azt tudni kell, hogy Montreálban és az egyetemünkön is jelentős a közel-keleti jelenlét, és a bevándorlás még inkább felerősödött az elmúlt tíz év immigrációs politikája miatt, a liberális vezetés alatt. Nagyon sok a palesztin például Szíriából vagy Libanonból. De nem is kell palesztinnak lenni ahhoz, hogy az emberek őket felhasználva kezdjenek gyűlölködni Izrael ellen. 

– Egyetért azzal, hogy sok emberből kisebbségvédelembe csomagolt zsidógyűlölet tört elő? 
– Igen. Pontosan így van, és a szakirodalom ezt már el is nevezte, úgy hívják, hogy új antiszemitizmus. Az új antiszemitizmus a nyugati világban az ezredforduló táján kezdett megjelenni, összefonódva a cionizmus ellenességgel és Izrael állam gyűlöletével. Ezért fontos, hogy a Nemzetközi Holokauszt Emlékközpont Bizottság (IHRA) mintegy tíz éve megalkotta az antiszemitizmus híres  munkadefinícióját. Hogy az antiszemitizmust ne csomagolhassák be egy egyszerű Izrael-kritikába, mint ahogyan sokan meg is teszik. De van még valami, amire október hetedikre ráirányította a figyelmet, éspedig az, hogy mennyire aludtunk. Mennyire elaludtunk. Nem voltunk rá felkészülve, hogy a Nyugat egy pillanat alatt ellenségessé válhat Izraellel. 

– Bocsánat, szerintem nemcsak arról van szó, hogy – mint ön fogalmazott – elaludtunk. Hanem arról, hogy létezett egy intellektuális gát, amit az elitértelmiség soha nem lépett át 1945 óta. Most viszont az állítólagosan ezerszámra lebombázott palesztin csecsemőkre hivatkozva átlépték ezt a határt, és előbújt a zsidókkal és Izraellel szembeni előítélet, gyanakvás, bizalmatlanság. 
– Igen. Sajnos ezzel nehéz vitatkozni, ezt jól látja. Én az aludtunk kifejezést arra értettem, hogy én magam is elhittem: ha jól csináljuk az egyetemen az izraeli oktatást, ha nyaranta elvisszük a diákokat Izraelbe, akkor az elegendő lesz. De nem fektettünk semmi energiát abba, hogy hogy társadalmi kohéziót teremtsünk és a montreali nem zsidó lakosság is megtudja, hogy mivel foglalkozunk, s miért vagyunk mi ennyire büszkék arra, hogy kik vagyunk és mit csinálunk. A tapasztalatakból okulva létrehoztuk a MANAA nevű szerveződést, ami nemcsak a tórai mannára utal, hanem betűszó is, ezt jelenti: Montreal Academic Network Against Antisemitism. Ezt városi szinten olyan védőburoknak szántuk, amely megvédheti a felsőoktatásban dolgozó kollégáinkat, ha zsidóságuk miatt diszkrimináció éri őket, s amelynek, s ezt nagy örömmel mondom, nemcsak zsidó tagjai vannak. Van egy országos szintje is ottawai központtal, ennek NECA a neve, azaz: Network of Engaged Canadian Academics. Ez gyakorlatilag azért jött létre, hogy az új antiszemitizmussal felvegye a harcot.

Izrael-ellenes diáktüntetés Montreálban

– Eddig Kanadáról beszéltünk, de beszélhettünk volna Dél-Amerikáról, Nyugat-Európáról, akár Ausztráliáról is. Mi az oka annak, hogy 2023. október 7-e után az új antiszemitizmus szinte mindenütt ugyanazokat a jellegzetességeket mutatja? 
– Ennek két fő oka van, az egyik a BDS-mozgalomban keresendő, amely az elmúlt években egyre erősödik világszerte. Bizonyára sokan tudják, hogy a BDS neve a Boycott, Divestment, Sanctions szavakból áll, magyarul: bojkott, tőkekivonás, szankciók. Szélsőségesen Izrael-ellenes szervezetről van szó, amely úgy tekint a Zsidó Államra, mintha valamiféle gyarmatosító és apartheid rendszer volna. Tíz éve voltak olyan egyetemi kollégáim, akik azt mondták, hogy a BDS-szel nem kell többé foglalkozni, mert a mozgalom lecsengőben van. Ez jó nagy tévedés volt, és ezt a tévedést is abba a körbe sorolnám, hogy elaludtunk. 

– Mi a másik ok?
– A különböző közösségimédia-platformok robbanásszerű elterjedése. A közösségi média remek dolog, ha pozitív dolgokra használjuk, de sajnos hihetetlen módon terjeszti a gyűlöletet is. A saját egyetemen is azt látom, hogy a diákság körében a közösségi média nagyban segítette az antiszemitizmus terjedését. 

Nikolényi Csaba a rabbiképzőben tartott előadáson. Fotó: Mazsihisz.hu

– A  beszélgetés végén egy kicsit beszéljünk Magyarországról. Mennyire követi az itteni folyamatokat?
– Nem annyira, mint kellene. A kanadai életem sajnos annyira beszippant, hogy sok minden másra nem jut időm. 

– Azért kérdezem, mert habár Magyarországon sok az antiszemita, ám a BDS-mozgalom nem erősödött meg. Mit gondol, ennek az az oka, hogy nálunk olyan kevés számú arab vagy muszlim népesség él, hogy köztük a szélsőséges radikálisok, ne adj isten, terroristák nem képesek felszívódni?
– Ezt a kérdést hadd próbáljam megválaszolni a kanadai tapasztalataimmal. És ezek azt mutatják: ha egy országban, jelesül Magyarországon nem él egy olyan etnikai mag, amely az Izraellel szembeni gyűlöletet szítja, akkor bizony Magyarországra nehéz importálni az Izrael-gyűlöletet. E nélkül nálunk se lett volna az, ami van. Másrészt Magyarországon nincsen olyan nagy háttere és hatalmas bázisa az antikolonialista mozgalomnak, mint Kanadában. Meggyőződésem, hogy egy ilyen mozgalom nélkül nálunk sem volna ilyen nagy Izrael-ellenes hangulat.

– Végezetül nem fogom feltenni azt a kérdést, hogy miképpen fogunk ebből a szörnyű helyzetből kievickélni. Hiszen ha a Concordián annak ellenére minden nap tüntetések vannak, hogy ott még izraeli kutatóintézet is létrejött, akkor nem nagyon látom itt a remény sugarát felvillani. 
– Köszönöm, hogy ezt nem kérdezi meg, hiszen nem tudnék választ adni. Mi lesz ebből az egészből tíz év múlva? Bevallom, én nem tudom. De más sem tudja!

Borítókép: Nikolényi Csaba. Fotó: Ritter Doron