Sziklainé
Lengyel Zsófia: 88 történet '44-ből című
kötetében túlélők és a Világ Igazai idézik fel történeteiket a zsidóüldözés és a vészkorszak
idejéből. Az ilyen könyvek jelentősége egyre nagyobb, hiszen sajnos egyre
kevesebben vannak köztünk olyanok, akik a személyes hitelükkel tudnak beszámolni a rettenet éveiről. A könyvről a szerzőt kérdeztük.
A 88 történet '44-ből a BookLab Kiadó gondozásában jelent meg, s mint az a borítón olvasható: ez az interjúkötet nemcsak emlékeket idéz meg,
hanem tanít, kérdez és válaszol is – olyan kérdésekre kaphatunk választ maguktól a
túlélőktől és embermentőktől, hogy miképpen lehetett túlélni, segíteni,
emberségesnek maradni az embertelenségben. Ez a könyv tehát – mint írják
– azokhoz szól, akik az 1944-45-ös évek egy fontos időszakát nem a
tankönyvekből szeretnék megismerni, hanem a szemtanúk saját hangján és
szemszögéből. Sziklainé Lengyel Zsófiával beszélgetve
kiderült: a személyiségéből fakadóan roppant kíváncsi ember, éppen azért
alapította a „Történetmentő” vállalkozását, hogy sok-sok valós emberi sorsot őrizzen
meg és adjon át az utókornak.
S hogy az interjúk
készítése során milyen benyomásai alakultak ki a beszélgetőtársairól? A szerző
erre azt válaszolta: „nagyon-nagyon örülök, hogy találkozhattam és
beszélgethettem velük, hiszen mindannyian kimondottan életvidám, pozitív és
helyes emberek".
– Fantasztikus, hogy az eddigi barátaimon kívül most már van több mint ötven idős barátom. Bár az interjúk zömét a covid alatt telefonon vagy videós alkalmazáson keresztül készítettem, azóta személyesen is találkoztunk. Tartjuk a kapcsolatot, többen tagjai voltak annak a huszonegy fős csoportnak, amelyet Auschwitzba is elkísérhettem az Élet Menetére.
A szerzőtől megtudtuk azt is: annak különösen
örült, hogy a még élő, Világ Igaza kitüntetéssel elismert mindössze maroknyi embermentővel is
készíthetett interjút. Az interjúalanyok közül már csak négyen élnek, közülük
hárommal tartja is a kapcsolatot.
Könyvbemutató az óbudai könyvtárban. Fotó: Történetmentő / Facebook
Arra a kérdésünkre, hogy neki magának
személyesen milyen többletet adtak a vele megosztott emlékek, történetek,
Sziklainé Lengyel Zsófia azt válaszolta: az egyik legfontosabb tanulság számára
az, hogy mindannak ellenére, amin ezek az emberek az üldöztetések alatt keresztülmentek, az ő interjúalanyai nem lettek keserű, zárkózott emberek, hanem példaértékűen normális
életet képesek élni:
– Azt látom, hogy szépen élnek és rendben vannak, ami egy ilyen trauma után szerintem nem egyértelmű.
Annak kapcsán, hogy a 88 történet '44-ből című könyv epizódjai szerinte mennyiben mások,
mint az eddigi holokauszt-történetek, Sziklainé Lengyel Zsófia megjegyezte: ez nem csupán visszaemlékezés-,
vagy memoárkötet, hanem egy „nagy látószögű” tabló, amelyben szó esik
haláltáborokról, munkaszolgálatról, gettókról, vidéki deportálásokról, és
kisgyermekkori élményekről épp úgy, mint fiatal felnőttként megélt történetekről, bujkálásról és
bújtatásról, azaz szinte minden szeletét bemutatja a zsidóság akkori
szenvedéstörténetének. A szerző kiemelte: a kötethez rendhagyó, 300 kifejezést tartalmazó fogalomtár kapcsolódik, amelyet főképp olyanoknak szán, akik eddig ezt a korszakot nem ismerték behatóbban.
Sziklainé Lengyel Zsófia végül úgy fogalmazott: az a vágya, hogy az
olvasók a könyvét azzal az érzéssel tegyék le, ami hosszú távra erőt adhat. Sajnos
a vészkorszakkal nem múlt el a világból a különböző kisebbségek
kiközösítésének, kirekesztésének veszélye, ezért mindannyiunknak tisztában kell
lenni vele, hogy életek múlnak rajta, ha nem állunk ki üldözött
embertársainkért.
Borítókép: Sziklainé Lengyel Zsófia / Történetmentő / Facebook

