Forrás: Új Magyar Szó
A hivatalos Bukarest nem egykönnyen ismerte el bűnrészességét a zsidók deportálásában és szervezett megsemmisítésében, az egymást követő kormányok 1989 után is következetesen tagadták, hogy az országban is alkalmazták volna a „végső megoldás” embertelen elvét.
Mi is történt?
Mi több, az 1989 utáni vezetők nem is mindig csak hallgatólagos beleegyezésével nem a zsidó áldozatoknak, hanem a pogromokat, deportálásokat elrendelő Ion Antonescu marsallnak emeltek szobrokat országszerte. A román hatóságok mindent megtettek azért, hogy eltitkolják, Romániában is léteztek zsidótörvények, hogy több tízezer áldozatot követeltek a bukaresti és iaºi-i pogromok, és több százezer romániai zsidó vesztette életét nemcsak a náci haláltáborokban, de az eredeti román szabadalomként is felfogható transznisztriai halálvonatokban.
Hannah Arendt Eichmann Jeruzsálemben. Jelentés a rossz banalitásáról című könyvében arról ír, hogy a romániai pogromok kegyetlensége még az SS-katonákat is elborzasztotta. Antonescut, az emberiség elleni bűnökért halálra ítélt és kivégzett fasiszta vezetőt a mai Moldovai Köztársaság Romániához csatolásáért nemzeti hősként és – a cinizmus határa – a zsidóság megmentőjeként ünnepelték, fittyet hányva a nemzetközi zsidó közösség, Izrael és Washington szemrehányó figyelmeztetéseire.
Végül a több oldalról érkező nemzetközi nyomásnak és a Wiesel Bizottság Romániát a háborús bűnösök felderítését akadályozó országok között említő jelentésének engedve Bukarest nagy nehezen el/beismerte a romániai holokausztot és a náci szimbólumokat betiltó törvényt fogadott el.
Mindeddig azonban ez csak annyi következménnyel járt, hogy a közterekről eltűntek az Antonescu-szobrok, és valamivel kevesebb utca viseli a fasiszta marsall nevét. Három évvel ezelőtt még a közszolgálati televízió nézői között végzett felmérés alkalmával Antonescut nevezték meg minden idők harmadik legnagyobb románjának.
Zöldek: környezetvédők, vasgárdisták
A latens antiszemitizmus ma is erősen él Romániában, így nem csoda, hogy a holokauszt-emlékműnek számos ellenzője volt. Természetesen manapság már nem „sikkes” nyíltan megvallani a zsidóellenes érzelmeket, így a tiltakozók egyebek között – ismét csak cinikus módon – környezetvédelmi okokra hivatkoz (elvégre a környezetvédők és a vasgárdisták színe egyaránt a zöld).
Az ürügyet konkrétan az szolgáltatta, hogy az emlékműnek helyet adó Brezoianu parkból 32 fát máshova költöztettek volna. Valójában egyrészt maga az emlékmű megépítése, másrészt az zavarta őket, hogy a szoborcsoport a vasgárdista mozgalom és a német parancsnokság volt székházainak közelében kapott helyet.
Az „ökologisták” azzal fenyegettek, hogy a törvényhozásnál akadályozzák meg az emlékmű felállítását, és a „zöld övezetek elleni genocídiummal” vádolták meg a közel 400 ezer zsidó emlékére „feláldozott” 3000 négyzetméternyi területet átengedő polgármesteri hivatalt.
Hároméves huzavona
Jóllehet külügyminiszterként Cristian Diaconescu maga is ígéretet tett a washingtoni hatóságoknak az emlékmű átadására, annak felállítását mindeddig sikerült megakadályozni. Igaz, maguk a hatóságok sem sürgették túlságosan felavatását, és maguk is mindent kitaláltak az esemény elodázásáért.
Tavaly szeptemberben például a bukaresti főpolgármesteri hivatalban „nyilvános vitát” szerveztek az emlékmű felállításáról, amiről korábban már konkrét határozat született meg. De a tervet ellenezte a bukaresti műemlékvédelmi hatóság igazgatója, Florin Necula is, mivel, mint állította, az ő véleményét nem kérték ki a kérdésben.
Az emlékmű ellen fellépett több nem kormányzati szervezet is, közülük a legagresszívebb az Eco-Civica volt. Elnöke, Dan Trifu a „burkolt antiszemitákra” jellemző szemforgatással mondotta, nem a szobor ellen tiltakozik, hiszen jól tudja, mennyit szenvedtek a zsidók, hanem a zöld övezet feláldozása zavarja.
Virgil Nitulescu, a művelődési tárca volt államtitkára pedig hirtelen rájött arra, hogy a kiszemelt területen földalattti parkolónak kellett volna épülnie. Így, jóllehet az alapkövet még 2006 októberében elhelyezték Traian Básescu államfő és Adrian Iorgulescu akkori művelődési miniszter jelenlétében, a felavatással mostanáig várni kellett.
Az emlékmű
A ma végre felavatásra kerülő emlékművet az 1935-ben született, tanulmányait Bukarestben végzett, 1970 óta Németországban élő szobrász, Peter Jacobi tervezte. A hét méter magas, 10 méter széles, 2894 négyzetmétert elfoglaló szoborcsoport hét részből áll, néhányuk neve szimbolikus: Oszlop, Via Dolorosa, Cigányok kereke, Dávid csillaga, Sírvers.
A kompozíció egy része lenyúlik a föld alá, annak jelképeként, hogy a zsidóknak gyakran a föld alá kellett menekülniük. Az emlékmű melletti 300 méteres falon tüntetik fel egyebek között a pogromok helyszínéül szolgáló helységek nevét. A térről eltávolított 32 fáért cserében a művelődési tárca 124 fát, 200 rózsabokrot és 20 bukszusbokrot ültet az Izvor Parkban és a főváros más zöldövezeteiben.
