Cfáti magyar múzeum: Emlékfonalakból szövődő közösség

„Amikor hosszú, munkával töltött évek után anyám, Chava, majd apám, Josef is nyugdíjba vonult, arra számítottam, hogy új kedvteléseket találnak maguknak. De meglepetésemre apám egészen más tervekbe avatott be: »Anyáddal együtt múzeumot fogunk alapítani«” – írja Michal Mor: Emlékfonalakból szövődő közösség című, magyar-héber nyelvű könyvének előszavában Ron Lustig, A Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeumának igazgatója. 

– Josef Lustig (Lusztig József) Bécsben született 1926-ban, majd gyermekkorában Celldömölkre költözött a családjával. A zsidók taníttatását korlátozó törvények miatt csupán szakmunkásnak tanulhatott a háború idején Budapesten. A németek bevonulása után a Gestapo svábhegyi székházának építkezésére vitték dolgozni, alig tizennyolc évesen pedig behívták munkaszolgálatra. 1944 novemberében megszökött arról a hajóról, amellyel az egysége Németország felé tartott, majd Budapest felszabadulásáig bujkált, illetve a svájci és svéd védettséget élvező házaknál segítette az ellenállók munkáját – így kezdődik az Artistbusiness.hu portálon a cfáti magyar múzeumról szóló írás.

Mint olvashatjuk: a háború után a Dror Habonim nevű cionista ifjúsági mozgalom vezetőjeként ismerkedett meg későbbi feleségével, Évával. (Ahogy Éva /Chava/ fogalmazott, találkozásuk szerelem volt első látásra, és egészen József 2016-ban bekövetkezett haláláig tartott.) 1948-ban egy harmincfős csoport élén Ausztrián és Olaszországon át, illegálisan elindultak Palesztinába. Hajójuk éppen a független zsidó állam kikiáltásának napján ért a haifai kikötőbe. 

Végül Cfáton (Safed) telepedtek le, és mindketten pedagógusképesítést szereztek. József jelentős szerepet játszott Izrael sportéletének megteremtésében, az észak-izraeli sportszövetség egyik alapítója, valamint a helyi művelődési házak egyik megteremtője volt. A házaspár az 1980-as évek derekán megalapította A Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeumát. 

Olyan gyűjtemény építésébe fogtak, amely napjainkra páratlanná lett a maga nemében. Nemcsak a múzeum, hanem létrejöttének és működésének története is különleges. Éva és József szomorúan tapasztalta, hogy Izraelben semmit nem tudnak a magyar zsidóság múltjáról. Ezt a fájó felismerést megosztották a barátaikkal is, és egy kis csoport elhatározta, hogy összegyűjti, feldolgozza és hozzáférhetővé teszi a közösségek emlékeit, dokumentumait. „Mert lennie kell egy helynek, ahol Izrael népe és a nagyvilág láthatja, elolvashatja, megtanulhatja, hogyan élt, alkotott a magyar zsidóság, és mi történt vele a második világháborúban” – vallották. 

Az Artistbusiness.hu teljes írását itt olvashatják.

Címlapkép: A családi élet és társasági életet bemutató terem. Forrás: Ron Lustig