„Amikor hosszú, munkával töltött évek után anyám, Chava, majd apám, Josef is nyugdíjba vonult, arra számítottam, hogy új kedvteléseket találnak maguknak. De meglepetésemre apám egészen más tervekbe avatott be: »Anyáddal együtt múzeumot fogunk alapítani«” – írja Michal Mor: Emlékfonalakból szövődő közösség című, magyar-héber nyelvű könyvének előszavában Ron Lustig, A Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeumának igazgatója.
– Josef Lustig (Lusztig József) Bécsben született 1926-ban, majd gyermekkorában Celldömölkre költözött a családjával. A zsidók taníttatását korlátozó törvények miatt csupán szakmunkásnak tanulhatott a háború idején Budapesten. A németek bevonulása után a Gestapo svábhegyi székházának építkezésére vitték dolgozni, alig tizennyolc évesen pedig behívták munkaszolgálatra. 1944 novemberében megszökött arról a hajóról, amellyel az egysége Németország felé tartott, majd Budapest felszabadulásáig bujkált, illetve a svájci és svéd védettséget élvező házaknál segítette az ellenállók munkáját – így kezdődik az Artistbusiness.hu portálon a cfáti magyar múzeumról szóló írás.
Mint olvashatjuk: a háború után a Dror Habonim nevű cionista ifjúsági mozgalom vezetőjeként ismerkedett meg későbbi feleségével, Évával. (Ahogy Éva /Chava/ fogalmazott, találkozásuk szerelem volt első látásra, és egészen József 2016-ban bekövetkezett haláláig tartott.) 1948-ban egy harmincfős csoport élén Ausztrián és Olaszországon át, illegálisan elindultak Palesztinába. Hajójuk éppen a független zsidó állam kikiáltásának napján ért a haifai kikötőbe.
Végül Cfáton (Safed) telepedtek le, és mindketten pedagógusképesítést szereztek. József jelentős szerepet játszott Izrael sportéletének megteremtésében, az észak-izraeli sportszövetség egyik alapítója, valamint a helyi művelődési házak egyik megteremtője volt. A házaspár az 1980-as évek derekán megalapította A Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeumát.
Olyan gyűjtemény építésébe fogtak, amely napjainkra páratlanná lett a maga nemében. Nemcsak a múzeum, hanem létrejöttének és működésének története is különleges. Éva és József szomorúan tapasztalta, hogy Izraelben semmit nem tudnak a magyar zsidóság múltjáról. Ezt a fájó felismerést megosztották a barátaikkal is, és egy kis csoport elhatározta, hogy összegyűjti, feldolgozza és hozzáférhetővé teszi a közösségek emlékeit, dokumentumait. „Mert lennie kell egy helynek, ahol Izrael népe és a nagyvilág láthatja, elolvashatja, megtanulhatja, hogyan élt, alkotott a magyar zsidóság, és mi történt vele a második világháborúban” – vallották.
Az Artistbusiness.hu teljes írását itt olvashatják.
Címlapkép: A családi élet és társasági életet bemutató terem. Forrás: Ron Lustig
