A jemeni zsidó kultúra egyedülállóan dús és egzotikusan misztikus

Bednárik András

A Magic Carpet akcióig szép számmal éltek zsidók Jemenben, akiket ma hivatalosan Temanim néven említünk. Egészen különleges, zárt világuk, az évezredek alatt alig változott, arab környezetükhöz kulturálódott szokásaik számunkra nem csak, hogy izgalmasnak tűnnek, de tevékenyen részt is kaptak az éppen felcseperedő Izrael népszerű kultúrájában.

Aviad_Tarab___Judit_Tarab.JPG

Aviad Tarab & Judit Tarab

Jemen az Arab-félsziget legdélebbi csücskében, a Vörös-tengertől az Adeni-öböl mentén hosszan húzódó sivatagos területen fekszik. Körülbelül időszámításunk előtt ezer évvel telepedtek meg ott délarabok, akik nem túl jelentős civilizációkat hoztak létre. Többé-kevésbé e négy királyság háborúja és a tömjéntermesztés ki is tette az emberek életének nagy részét az elkövetkező cca. 1500 évben. A rómaiak egyszer megpróbálták elfoglalni a területet, de a forróság és a terep miatt lemondtak nagyravágyó terveikről.

Zsidók már egész régen éltek azokon a tájakon. A történetek szerint már Salamon király idejében is letelepedtek arrafelé kereskedők, hogy a Templom építéséhez szükséges aranyat és ezüstöt szerezzenek. Aztán természetesen vannak mesék Sába királynő Jemenben letelepített zsidó kézműves-mestereiről is, illetve hetvenötezer, Jeremiás próféta idejében oda költözött zsidóról. Akármi is legyen az igazság, miután őseinket kiűzték Júdeából, természetesen sokan a környéken próbálták folytatni. Lassan, de biztosan szép számmal telepedtek le zsidók a későbbi Jemenben is, és ott elég zárt közösséget alkottak, mely átvette az arab tradíciók formáit, így egy mára mind az askenázitól, mint a szefárd hagyományoktól eltérő dallam, forma és színvilágot alakítottak ki. A lelki és szellemi gazdagság mellett azonban meglehetősen szegényen éltek. Ezt azzal magyarázzák, hogy mikor Ezra felszólította őket, hogy térjenek vissza Jeruzsálembe, ők ellentmondtak, mire a bölcs megátkozta őket örök nincstelenséggel. Azóta jemeni zsidó nem adja az Ezra nevet gyermekének. Lényegében azonban a jemeni zsidó kultúra egyedülállóan dús és egzotikusan misztikus, hogy nem lehet elmenni mellette szó nélkül.

Talán a leglátványosabb minden jemeni szokás közül az esküvői szertartás, mely hét napon át tart és központi eleme a héber-arab nyelveken előadott dalok sokasága szerelemről, barátságról. Az arát a szertartás során kifestik, roskadásig díszítik mesés ékszerekkel. Haját illatos virágokkal, gonoszűző levelekkel fonják és gazdagon díszített, magas, csúcsos díszt kap. Az esküvőt megelőzően a leendő feleség és női kísérete az ősidőkből, az Énekek énekéből eredeztethető szokást elevenítik fel a henna ceremóniával, mely során kezük és lábuk hennával festik meg, hogy még szebbek, díszesebbek legyenek. A férj és feleség arany köntösben vonul a család tagjainak dobos-énekes kíséretével, hogy végül egyesüljenek az életben.

jemeni_eskuvo.jpg

Jemeni esküvő

Mára a jemeni zsidók döntő többségben Izraelben élnek. Az ország megalakulásával megindult az Operation Magic Carpet is, melynek segítségével 50.000-en hagyták el szülőföldjüket, hogy az Ígéret Földjén kezdjenek új életet. Ezt az időszakot dolgozza fel örök klasszikusában a Sallah Shabati-ban Efraim Kishon, melynek főszereplője Chaim Topol, aki a Hegedűs a háztetőn Tevjéjeként szerzett magánk örök hírnevet. A Sallah Shabati az újonnan érkezők helyzetét mutatja be egy talpraesett, ravasz és szeretnivalóan kedves figura kalandjai során. Ezt az alkotást egyébként októberben, a JMPoint Filmklub keretében megnézhetik az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

A jemeni, illetve a mizrahi kulturális dömpingnek köszönhető, hogy ma létezik az úgynevezett mizrahi stílus, mely igazi, keleties, arabos motívumokkal, szöveggel és dallamokkal igazán egyedi az izraeli zenei világban. A mizrahi énekesek óriási sikere egyben válasz volt az askenázi többség kulturális hegemóniájára, mely a hatvanas években zenei forradalomhoz vezetett Erecben, és mára az egyik legkedveltebb műfaj odakint. Felülmúlhatatlan művelője volt Zohar Argov, vagy ma Sarit Hadad.

Manapság pedig egyre többen érdeklődnek a keleti és a szefárd zsidó kultúra iránt. New Yorkban például egy nagyszabású happening van már évek óta, a Sephardic Music Festival, mely egyedülálló módon a 21. század igényei szerint képes bemutatni a mizrahi, jemeni és ladino tradíciókat, ráadásul éppen Hanuka idején. A fesztivál megálmodója, Diwon maga is jemeni családból származik, akik egy kis etiópiai kerülő után költöztek Izraelbe. Erős kötelékek kötik a szefárd gyökereihez, így mikor zenészként az electro hip-hop kultúrát választotta, sikerült egy igen különleges hangot találnia a két stílus ötvözésével.

Diwonnal készült interjút idézek, mely a www.jewbox.hu oldalon jelent meg nemrégiben.

A családod Jemenből származik, és Etiópiában is éltek egy darabig, és ez láthatóan büszkeséggel tölt el. Tartjátok a jemeni tradíciókat Brooklynban is? Tudsz mesélni egy-két dolgot, ami eltér az askenázi hagyományoktól?

Hát, például a kaja SOKKAL jobb. És ott van a henna ceremónia házasságkor. Az is nagyon klassz. Jemeni zene szól miközben hennázzák az ara kezeit, aki egy tonna ékszerbe van öltöztetve, és a férfiak is a tradicionális ghalabiyába öltöznek. Az ima is több mint egy mantraszerű kántálás vagy éneklés, inkább véletlen dallamok. Ez segíti az imádkozót meditatív állapotba.

Te vagy a Sephardic Music Festival főszervezője. Mit szólnak a tömegek ehhez az eseményhez?

Nagyon szeretik. Úgy gondolom, az emberek alapból vonzódnak ahhoz, ami számukra ezoterikus, ismeretlen és a szefárd zenének pont ilyen. Az USA-ban az askenázi zene dominál a zsidó zenei életben, így igazán üdítő egy sok újdonságot felvonultató nagy fesztivál. Ez az esemény amúgy is széles térben mozog, a tradícióktól az ütős kis partikig stílusáig, és ez a sok lehetőség mindenkinek sok jó élményt okoz.

És neked mi a véleményed a szefárd kultúráról a 21. században?

Szerintem úgy néznek rá, mint valami régire, még egy csomó banda is úgy tekint rá, mint amit konzerválni kell. Én személy szerint megpróbálom ezt a nézetet felcserélni valami újra, valami élőre, mai hangzásúra. Az Idan Raichel Projecttel készített remixeim tökéletes példák erre, hogy hogyan egyesítem a régit az újjal (ütemek, zene, stb…).