Amikor doktor Moll álmatlanul forgolódik az ágyában, és az agya keres magának valamit, amin megint szoronghat, akkor újabban a klímaváltozást veszi elő, ez pánikolási témának megfelelő, ilyenkor doktor Moll félteni kezdi nem az emberiséget, hanem a kislányát, mi lesz vele harminc-negyven év múlva vajon, ha tényleg sivataggá válik a Kárpát-medence,
a klímaváltozás remek alkalom arra, hogy az öngyilkosság szélére sodródjanak tőle azok a nyápic alakok, akiknek a szorongási skálája extrém magas értéket mutat, s mivel doktor Moll éppen ilyen nyápic alak, újabban kimondottan
retteg a
globális felmelegedéstől, úgy érzi magát, mint gyerekkorában a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, amikor napokig nem tudott aludni az atomháború miatt, még csak tíz éves volt, de annyira komolyan vette, hogy a szovjetek és az amerikaiak tényleg leatombombázzák egymást, hogy azt hitte, másnap reggelre már nem lesz őbelőle semmi,
por és hamu
lesz a szüleivel és minden barátjával együtt, szerencsére a szovjetek és az amerikaiak nem dobtak atombombát a bolygóra, csak a szerencsétlen kis doktor Moll agyába, akinek a közelgő atomháború miatt köhögésrohama támadt, most ugyanez történik a klímaváltozás rémével, doktor Moll kényszeresen retteg a kislányára váró jövőtől, és abban reménykedik, hogy a felmelegedésből, akár az atomháborúból, végül nem lesz semmi, igaz, a valóság mást mutat, a tények arra utalnak, hogy a klímaháború már nem is jövő idő, bármennyire próbálják sokan
klímahisztinek
beállítani, doktor Moll is azzal nyugtatja magát, hogy neki ne egy meteorológus mondja meg, hogyan kell élni, hanem egy rabbi, elvégre egy meteorológus a tudományával két hétnél nem lát tovább, ellenben egy rabbi belelát a múltba, és abból elég jól következtet a jövőre, egyik éjszaka például, amikor doktor Moll a felmelegedéstől, az elsivatagosodástól, a víz- és élelemhiánytól féltette a kislányát, eszébe jutott, hogy a rabbiját milyen sokszor hallotta már
a zsidók
sivatagi vándorlásáról beszélni, s ettől a gondolattól valamelyest csökkent a kényszerköhögése, hiszen az fogalmazódott meg benne, hogy ezek szerint a zsidóságnak a jövőre nézve megvan a receptje arra, hogy miképpen kell túlélni a sivatagot, a forró pusztát, a víz- és élelemhiányt, nem kell kétségbe esni, hanem inkább el kell olvasni a Tórának a meteorológiai jelenségekkel kapcsolatos fejezeteit, s minden rendben lesz, nem lesz semmi baj,
kislánykám,
hiszen az apukád azt olvasta, hogy az égből, legyen majd bármilyen szárazság is, esni fog a manna, s akkor majd igyekezz ám, jusson belőle neked is, az lesz talán a legjobb, ha soha nem maradsz le a rabbi bácsitól, hidd el, ő sem akar kiszáradni, hát kövesd a rabbi bácsit, akárhová megy, és addig is csináld mindig azt, amit ő, vagyis: tanulj.