Homokpadlós zsinagóga és kalóz legendák – A jamaicai zsidók története

2025. November 03. / 09:20


Homokpadlós zsinagóga és kalóz legendák – A jamaicai zsidók története

A karibi zsidó közösség történetében a zsidó kalózokról szóló legendák és a 20. századi politikai élet kiemelkedő alakjai egyaránt fontos szerepet kapnak.

A jamaicai zsidók kis létszámú, de élénk vallási közösséget alkotnak, amelynek központja ma a fővárosban, Kingstonban található. Bár a közösség magja az Ibériai-félszigetről származik, és gyökerei a 15. század végi zsidó kiűzetésig nyúlnak vissza, a mai jamaicai zsidók között vannak Lengyelországból, Franciaországból, Olaszországból, Afrikából, Izraelből, Törökországból és sok más országból származók is. Saját, különleges változataik vannak a legnépszerűbb jamaicai ételekből — többek között az ackee és sós hal, a sült bammy (tápiókalisztből készült lepény), a kenyérgyümölcs, a húsos pite, a burgonyapuding, a dukono és természetesen a jerk csirke receptjéből. Fő zsinagógájuk pedig a világ azon kevés templomai közé tartozik, amelyek padlója homokkal borított. Míg egykor mintegy 22 ezer zsidó élt a szigeten, ma már csupán körülbelül 450 főre tehető a zsidó lakosság száma.

A jamaicai zsidók közül sokan Portugáliából származnak, ahol őseiket I. Mánuel király 1497-ben erőszakkal téríttette katolikus hitre. Bár a törvény megtiltotta, hogy kivándoroljanak, sokan mégis el tudták hagyni az országot, és a spanyol–portugál zsidó diaszpóra közösségeiben telepedtek le Hamburgban, Londonban, Livornóban, Amszterdamban és különösen Bayonne-ban, Délnyugat-Franciaországban. A következő száz év során egyes, korábban kikeresztelkedett zsidó családok Amszterdamból a Karib-térségbe, többek között Jamaicára költöztek, és Port Royalban, Spanish Townban, Montego Bayben, Kingstonban és számos kisebb településen telepedtek le. Bár Jamaicát akkoriban a spanyolok birtokolták, az irányítás Kolumbusz Kristóf családja kezében volt, akik nem engedték, hogy az inkvizíció megvesse lábát a szigeten. A judaizmus gyakorlása hivatalosan tiltott volt, ám nem létezett hatósági mechanizmus az „eretnekek” üldözésére.

Miután 1655-ben a britek elfoglalták Jamaicát, újabb zsidó bevándorlók hulláma érkezett. A brit uralom alatt már legálisan lehetett zsidó vallást gyakorolni, ami lehetővé tette az első zsinagóga alapítását Port Royalban, amely akkor a kalózok központjaként ismert, virágzó kereskedelmi kikötő volt. Erről a zsinagógáról keveset tudunk, mivel az 1692-es földrengés és cunami elpusztította a város nagy részével együtt.

jamaica3.jpgCsontváz és keresztcsontok David de Leon sírján a Hunt’s Bay temetőben Jamaicában. (Laura Leibman, a Jewish Atlantic World Database jóvoltából.)

Port Royallal szemben, az öböl túloldalán található a Hunt’s Bay temető, Jamaica legrégebbi zsidó temetkezési helye. A sírkövek közül hét koponyát és keresztbe tett csontokat ábrázol, ami miatt egyesek szerint zsidó kalózok is fosztogatták a spanyol hajókat. E feltételezés szerint a jamaicai zsidó kalózok olyan spanyol és portugál zsidók voltak, akik az inkvizíció elől menekültek, és bosszúból támadták a spanyol hajókat. A legismertebb közülük Moses Cohen Henriques volt, aki 1628-ban arany- és ezüstrakományokat zsákmányolt spanyol hajókról Kuba partjainál. Henriques Brazília partjainál saját kalózszigetet is létrehozott, majd 1654 után Henry Morgan kapitánnyal is együttműködött Jamaicán. A történet nagy része azonban nem dokumentált, és a későbbi írók gyakran kiszínezték vagy kitalálták a részleteket.

A jamaicai zsidó közösség a 18. és 19. században virágzott. A brit uralom alatt a zsidók sikeres kereskedőkké váltak: cukorral, vaníliával, dohánnyal, arannyal, rummal és más árucikkekkel foglalkoztak. A 20. század elejére azonban a gazdaság hanyatlani kezdett, és sok jamaicai zsidó kivándorolt az Egyesült Államokba, Angliába vagy Ausztráliába. Fénykorában, 1881-ben mintegy 22 ezer zsidó élt a sziget 580 ezer lakosa között.

jamaica4.jpgA Shaare Shalom zsinagóga Kingston belvárosában, Jamaicában. (Dana Evan Kaplan)

Ma a több mint 3 milliós jamaicai lakosságban nagyjából 200–450 zsidó él, többségük Kingstonban. Az 1921-ben, két másik közösség egyesülése után alapított Shaare Shalom zsinagóga majdnem egy évszázadon át az ország egyetlen működő zsinagógája volt (a Chabad 2014-ben nyitott központot a turisztikai célpontként ismert Montego Bayben). A zsinagóga területén zsidó örökségi központ és emlékkert is található, amelynek sírkövei a 18. századból származnak. A frigyszekrényben 13 Tóra-tekercset őriznek, ezek közül több más jamaicai zsinagógákból származik, amelyek időközben bezártak vagy beolvadtak.

A Shaare Shalom a világ azon kevés működő zsinagógái közé tartozik, amelyek padlója homokkal borított — ezek többsége a Karib-térségben található. A homokpadlós zsinagógákban faalapra szórják a homokot, amelyet időről időre pótolni kell, mivel fokozatosan elkopik.

jamaica2.jpgAudrey Massias megpróbálja feltárni a zsidó sírokat egy temetőben Spanish Townban, Jamaicában. (Dana Evan Kaplan)

E szokás eredete homályba vész, és magyarázatai a gyakorlati okoktól a történetiekig, illetve a midrási értelmezésekig terjednek. Egyesek szerint Amszterdamban alakult ki, ahol a homok segített felszárítani a saras cipőket. Más magyarázatok szerint a homok a sivatagot szimbolizálja, ahol az izraeliták negyven évig vándoroltak a kivonulás után. Van, aki úgy véli, a homok Isten Ábrahámnak tett ígéretét jelképezi, hogy utódai annyian lesznek, mint a tenger homokja. A leggyakoribb magyarázat azonban az, hogy a szokás az 1600-as évek elején, Brazíliában keletkezett, amikor az újból zsidó hitre tért kikeresztelkedettek homokkal fedték le a padlót, hogy a zsidó szertartások hangját elnyomják a vallási hatóságok elől.

Érdemes felhívni a figyelmet a judaizmus és a rasztafári hit között. A rasztafári vallás az 1930-as években alakult ki Jamaicán, és Bob Marley, valamint a reggae zene révén vált világhírűvé. Egyes irányzatai a Héber Bibliára építenek, a szabadság és igazságosság témáit hangsúlyozva. A rasztafáriak hisznek abban, hogy az etióp császár, Haile Selassie a Messiás, mivel Salamon király leszármazottja volt. Ez magyarázza, hogy a judaizmus és a rasztafári hit több közös szimbólumot is használ, például a Dávid-csillagot és Júda oroszlánját.

1969-ben a zsidó közösség megalapította a Hillel Akadémiát, egy nemzetközi iskolát, amelyet eredetileg a helyi zsidó vezetők közötti ellentétek feloldására hoztak létre. Az iskola ma az ország egyik legjobb tanintézménye, és Jamaica legnagyobb nemzetközi iskolája, 700 diákja több mint 40 országból érkezik.

jamaica1.jpgA Kingston Hillel Akadémia diákjai, egy 1969-ben a jamaikai zsidó közösség által alapított iskola. (Dana Evan Kaplan)

A 20. század közepén több jamaicai zsidó politikai szerepet is vállalt. Neville Ashenheim volt Jamaica első washingtoni nagykövete, miután az ország 1962-ben elnyerte függetlenségét Nagy-Britanniától; posztját 1967-ig töltötte be. (Dédapja, Lewis Ashenheim volt az első zsidó újság szerkesztője a Nyugat-Indiákon.) Mayer Matalon a hetvenes években a jamaicai kormány egyik legfontosabb tanácsadója volt, és jelentős vállalkozásokat birtokolt, főként az építőiparban. Testvére, Eli Matalon több kormányzati tisztséget is betöltött: volt Kingston polgármestere, oktatási miniszter, valamint a nemzetbiztonságért és igazságügyért felelős miniszter.

Az 1970-es években azonban sok jamaicai zsidó ismét elhagyta az országot, miután Michael Manley miniszterelnök — akit sokan Fidel Castróhoz hasonlítottak — szocialista irányba vezette az országot, és forradalmi retorikát alkalmazott. Manley kormányzása alatt a jamaicai elit jelentős része kivándorolt. Az 1980-as választásokon hatalomra került Edward Seaga kormánya után közülük sokan visszatértek, de a zsidó közösség vezetőinek többsége már nem. Bár a közösség ma csupán töredéke egykori önmagának, hatása és öröksége Jamaicában mindmáig érezhető.

My Jewish Learning cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek