11. Vájigás 44,18–47,27

Mózes első könyve
HÉBER és ANGOL nyelven itt olvasható

Gen 44,18 Ekkor eléje lépett Jehuda és mondta: „Kérlek, uram, hadd szóljon szolgád egy szót uram fülébe és ne törjön ki haragod szolgád ellen, mert te olyan vagy, mint Fáraó.

Gen 44,19 Uram, te kérdezted szolgáidat, mondván: van-e atyátok vagy testvéretek?

Gen 44,20 És mi mondtuk uramnak: van atyánk, öreg ember és egy öregségére született gyermeke, a legkisebbik; testvére meghalt és ő egyedül maradt meg anyjának és az atyja szereti.

Gen 44,21 És te azt mondtad szolgáidnak: hozzátok le hozzám, hadd vessem reá szememet.

Gen 44,22 És mi mondtuk uramnak, a fiú nem hagyhatja el atyját, ha elhagyja atyját, akkor az meghal.

Gen 44,23 Te pedig azt mondtad szolgáidnak, ha legkisebb testvéretek nem jön le veletek, ne lássátok többé arcomat.

Gen 44,24 És történt, hogy midőn fölmentünk szolgádhoz, az én atyámhoz, megmondtuk neki uram szavait.

Gen 44,25 És atyánk mondta: menjetek újra és vegyetek nekünk egy kis eleséget.

Gen 44,26 És mi azt mondtuk, nem mehetünk le; ha velünk van legkisebb testvérünk, akkor lemegyünk, mert nem láthatjuk a férfiú arcát, ha legkisebb testvérünk nincs velünk.

Gen 44,27 És szólt hozzánk szolgád, az én atyám: ti tudjátok, hogy két fiút szült nekem az én feleségem.

Gen 44,28 Az egyik elment tőlem és akkor azt mondtam, bizony szét lett tépve, és nem is láttam mostanig.

Gen 44,29 És ha elveszitek ezt is színem elől és baleset éri, akkor ősz fejemet gondok közt viszitek le a sírba.

Gen 44,30 És ha most eljövök szolgádhoz, az atyámhoz és a fiú nincs velünk, holott lelke össze van kötve az ő lelkével,

Gen 44,31 ha meglátja, hogy a fiú nincs meg, akkor meghal, és szolgáid, atyánknak, a te szolgádnak ősz fejét búbánatban teszik majd a sírba.

Gen 44,32 Mert szolgád jótállt a fiúért atyámnál, mondván: Ha vissza nem hozom őt hozzád, minden időre vétkes legyek előtted.

Gen 44,33 Most tehát, kérlek, maradjon szolgád uram rabszolgája a fiú helyett, és engedd a fiút felmenni testvéreivel.

Gen 44,34 Mert hogyan mehetnék fel atyámhoz, ha a fiú nincsen velem? Nem nézhetném a szerencsétlenséget, amely atyámat éri.”

Gen 45,1 József nem tudott tovább uralkodni magán mindazok előtt, akik körülötte álltak és fölkiáltott: „Menjen ki mindenki mellőlem!” Nem is maradt senki sem mellette, midőn József megismertette magát testvéreivel.

Gen 45,2 Hangos sírásra fakadt, meghallották az egyiptomiak és meghallotta Fáraó háza.

Gen 45,3 És szólt József testvéreihez: „Én vagyok József! Él-e még atyám?” De testvérei nem tudtak neki felelni, meg voltak rendülve színe előtt.

Gen 45,4 És József szólt testvéreihez: „Lépjetek közelebb, kérlek!” És közelebb jöttek. És ő szólt: „Én vagyok József, testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba.

Gen 45,5 Most pedig ne bánkódjatok és ne bosszankodjatok azon, hogy eladtatok ide, mert Isten azért küldött engem ide előttetek, hogy életetek megmaradjon.

Gen 45,6 Mert immár két éve tart az éhség az országban, és még öt éven át nem lesz szántás és aratás.

Gen 45,7 És Isten engem elküldött előttetek, hogy legyen maradékotok a földön és hogy életben tartson benneteket nagy menekülésre.

Gen 45,8 Így tehát nem ti küldtetek engem ide, hanem Isten; ő tett Fáraó atyjává és egész házának urává és uralkodóvá Egyiptom egész országában.

Gen 45,9 Siessetek, menjetek föl atyámhoz és mondjátok neki: Így szól fiad József, Isten engem egész Egyiptom urává tett: jöjj le hozzám, ne késlekedj.

Gen 45,10 És lakni fogsz Gósen földjén, és közel leszel hozzám, te, fiaid és fiaid fiai, nyájaid és gulyáid és mindened, amid van.

Gen 45,11 És én majd eltartalak ott, mert még öt évig éhség lesz; nehogy elszegényedj te, házad és minden, ami a tied.

Gen 45,12 És íme szemetek látja és Benjámin testvérem szeme, hogy az én szám szól hozzátok.

Gen 45,13 És mondjátok el atyámnak minden dicsőségemet Egyiptomban és mindent, amit láttatok, siessetek és hozzátok el atyámat ide”.

Gen 45,14 És ráborult testvére, Benjámin nyakára és sírt, és Benjámin sírt az ő nyakán.

Gen 45,15 Megcsókolta mindegyik testvérét és sírt rajtuk, és azután beszéltek vele testvérei.

Gen 45,16 Hallották a hírt Fáraó házában is, mondván: Eljöttek József testvérei. És jónak tetszett Fáraónak és szolgáinak.

Gen 45,17 És szólt Fáraó Józsefhez: „Mondd meg testvéreidnek, ezt cselekedjétek: rakodjatok fel barmaitokra, induljatok és menjetek el Kanaán országába.

Gen 45,18 És vegyétek atyátokat meg házatok népét és jöjjetek hozzám, nektek adom Egyiptom országának javát és egyétek az ország zsírját.

Gen 45,19 Neked pedig meghagyom: ezt cselekedjétek, vegyetek magatoknak Egyiptom országából szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára és hozzátok fel atyátokat és jöjjetek.

Gen 45,20 Szemetek pedig ne sajnálja holmitokat, mert Egyiptom egész országának java a tietek.”

Gen 45,21 Így is cselekedtek Izráel fiai, és József adott nekik Fáraó parancsa szerint szekereket és adott nekik élelmet az útra.

Gen 45,22 Mindnyájuknak adott egy-egy öltő ruhát, Benjáminnak pedig adott háromszáz ezüstöt és öt öltő ruhát.

Gen 45,23 És atyjának ezeket küldte: tíz szamarat, megrakva Egyiptomnak legjobb dolgaival, tíz nőstény szamarat, megrakva gabonával, kenyérrel és élelemmel atyjának az útra.

Gen 45,24 Így bocsátotta el testvéreit és ők elmentek. És még mondta nekik: „Ne háborogjatok az úton”.

Gen 45,25 És mindnyájan fölmentek Egyiptomból és megérkeztek Kanaán országába atyjukhoz, Jákóbhoz.

Gen 45,26 És elmondták neki, szólván: „József még él és uralkodik Egyiptom egész országa fölött”. És szíve megdöbbent, mert nem hitt nekik.

Gen 45,27 És elmondták neki József minden szavát, amit hozzájuk beszélt és mikor meglátta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy őt elvigyék, akkor föléledt atyjuk, Jákób lelke.

Gen 45,28 És szólt Izráel: „Elég – József fiam még él! Elmegyek, hogy még lássam őt, mielőtt meghalok”.

Gen 46,1 És elindult Izráel mindennel, amije volt és elérkezett Beér Sebába. Ott áldozatokat mutatott be atyja, Izsák Istenének.

Gen 46,2 És szólt Isten Izráelhez éjjeli megjelenésben mondván: „Jákób! Jákób!” És ő mondta: „Itt vagyok”.

Gen 46,3 És ő így szólt: „Én vagyok az Isten, atyád Istene, ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek majd ott.

Gen 46,4 Én lemegyek veled Egyiptomba és én majd fel is hozlak; József pedig ráteszi kezét a szemedre”.

Gen 46,5 És elindult Jákób Beér-Sebából, és Izráel fiai elvitték atyjukat, Jákóbot, gyermekeiket és feleségeiket a szekereken, amelyeket Fáraó küldött, hogy elvigyék őt.

Gen 46,6 És vették jószágukat és vagyonukat, amit Kanaán országában szereztek, és Egyiptomba ért Jákób minden magzatával.

Gen 46,7 Fiait és fiai fiait, leányait és fiainak leányait s minden magzatát magával vitte Egyiptomba.

Gen 46,8 Ezek pedig Izráel fiainak nevei, akik Egyiptomba jöttek: Jákób és fiai. Jákób elsőszülöttje Reubén.

Gen 46,9 Reubén fiai: Hanók, Pallu, Hecrón és Kármi.

Gen 46,10 Simeón fiai: Jemuél, Jámin, Óhad, Jákin és Cóhar, meg Saul, a kanaánita nő fia.

Gen 46,11 Lévi fiai: Gérsón, Kehát és Merári.Gen 46,12Lévi fiai: Gérsón, Kehát és Merári.Gen 46,12Jehuda fiai: Ér, Ónán, Séla, Perec és Zerah; de Ér meg Ónán meghalt Kanaán országában. Perec fiai voltak Hecrón és Hámul.

Gen 46,13 Jisszákár fiai: Tólá, Puvva, Jób és Simrón.

Gen 46,14 Zebúlon fiai: Szered, Élón és Jahleél.

Gen 46,15 Ezek Léa fiai, akiket Jákóbnak szült Paddan-Arámban és Dinát, a leányát. Fiainak és leányainak egész lélekszáma harminchárom.

Gen 46,16 És Gád fiai: Cifjón, Haggi, Suni és Ecbón; Éri, Aródi és Aréli.

Gen 46,17 Ásér fiai: Jimna, Jisva, Jisvi és Beria, meg Szerah nővérük; Beria fiai pedig Heber és Malkiél.

Gen 46,18 Ezek Zilpa fiai, akit adott Lábán Léa leányának és szülte ezeket Jákóbnak, tizenhat lélek.

Gen 46,19 Ráhel, Jákób feleségének fiai: József és Benjámin.

Gen 46,20 És született Józsefnek Egyiptom országában, akiket neki Ászenat, Pótiferá, Ón papjának leánya szült: Menasse és Efráim.

Gen 46,21 Benjámin fiai pedig: Bela, Beker, Asbél, Géra, Náamán, Éhi és Rós; Muppim, Huppim és Árd.

Gen 46,22 Ezek Ráhel fiai, akik Jákóbnak születtek, mind a lélek tizennégy.

Gen 46,23Dán fiai: Husim.

Gen 46,24 Naftáli fiai pedig: Jahceél, Guni, Jécer és Sillém.

Gen 46,25 Ezek Bilha fiai, akit Lábán Ráhel leányának adott, ezeket szülte Jákóbnak; mind a lélek hét.

Gen 46,26 Mind a lélek, akik Jákóbbal Egyiptomba jöttek, az ő ágyékából származók, Jákób fiainak feleségein kívül, mind a lélek hatvanhat.

Gen 46,27 És József fiai, akik születtek neki Egyiptomban, két lélek; Jákób házának lelkei tehát, kik lejöttek Egyiptomba, összesen hetven.

Gen 46,28 Jehudát pedig előre küldte Józsefhez, hogy mutassa neki az utat Gósenbe és megérkeztek Gósen földjére.

Gen 46,29 És József befogott kocsijába és fölment atyja Izráel elé Gósenbe; megjelent előtte, nyakába borult és sokáig sírt nyakán.

Gen 46,30 És Izráel szólt Józsefhez: „Immár meghalhatok, miután láttam arcodat, hogy még élsz”.

Gen 46,31 És József szólt testvéreihez és atyja népéhez: „Fölmegyek és jelentem Fáraónak és szólok neki: testvéreim és atyám háza, akik Kanaán országában voltak, eljöttek hozzám.

Gen 46,32 Az emberek pásztorok, mert baromtenyésztők voltak, nyájaikat és gulyájukat és mindenüket elhozták.

Gen 46,33 És midőn hivat majd benneteket Fáraó és mondja: Mi a foglalkozástok?

Gen 46,34 Mondjátok: Baromtenyésztők voltunk mi, szolgáid, ifjúságunk óta egész mostanáig, mind mi, mind atyáink, hogy lakhassatok Gósen földjén, mert utálat az egyiptomiak előtt minden juhpásztor.”

Gen 47,1 Elment József és jelentette Fáraónak, mondván: „Atyám és testvéreim, nyájuk és gulyájuk és mindenük amijük van, eljöttek Kanaán országából és most Gósen földjén vannak.

Gen 47,2 És testvérei közül vett öt embert és Fáraó elé állította őket.

Gen 47,3 És Fáraó szólt az ő testvéreihez: „Mi a foglalkozástok?” És ők mondták Fáraónak: „Pásztorok a te szolgáid, mind mi, mind atyáink”.

Gen 47,4 És mondták Fáraónak: „Azért jöttünk, hogy az országban tartózkodjunk, mert nincs legelő szolgáid juhai számára, mert súlyos az éhség Kanaán országában; és most hadd lakjanak szolgáid Gósen földjén”.

Gen 47,5 És Fáraó szólt Józsefhez, mondván: „Atyád és testvéreid eljöttek hozzád.

Gen 47,6 Egyiptom országa előtted van, az ország legjavában telepítsd le atyádat és testvéreidet, lakjanak Gósen földjén. És ha tudod, hogy vannak közöttük derék férfiak, tedd meg őket nyájaim felügyelőivé”.

Gen 47,7 És József elhozta atyját Jákóbot és Fáraó elé állította és Jákób megáldotta Fáraót.

Gen 47,8 És Fáraó szólt Jákóbhoz: „Mennyi életed éveinek napjai?”

Gen 47,9 És Jákób felelt Fáraónak: „Vándoréletem éveinek napjai százharminc év; kevés és szomorú volt életéveim napjainak sora és nem érték el őseim életéveinek napjait vándorlásuk idejében”.

Gen 47,10 Ezután megáldotta Jákób Fáraót és elment Fáraó elől.

Gen 47,11 És József letelepítette atyját és testvéreit és adott nekik birtokot Egyiptom országában, az ország javában, Ráamszész földjén, amint Fáraó megparancsolta.

Gen 47,12 És ellátta József atyját és testvéreit és atyjának egész házanépét kenyérrel a gyermekek számának megfelelően.

Gen 47,13 És nem volt kenyér az egész országban, mert az éhség nagyon súlyos lett; és ellankadt Egyiptom országa és Kanaán országa az éhség miatt.

Gen 47,14 És összeszedte József mind a pénzt, ami találtatott Egyiptom országában és Kanaán országában, a gabonáért, amelyet vettek; és József bevitte a pénzt Fáraó házába.

Gen 47,15 És midőn elfogyott a pénz Egyiptom országából és Kanaán országából, akkor eljöttek az egyiptomiak Józsefhez, mondván: „Adj nekünk kenyeret; miért haljunk meg előtted?, mert elfogyott a pénzünk”.

Gen 47,16 És szólt József: „Adjátok ide barmaitokat és én adok nektek barmaitokért, ha elfogyott a pénzetek”.

Gen 47,17 Elhozták barmaikat Józsefhez és ő adott nekik kenyeret a lovakért, a juhnyájakért, a gulyákért és a szamarakért és ellátta őket kenyérrel mind az ő barmaikért abban az évben.

Gen 47,18 És midőn elmúlt az az év, eljöttek hozzá a második évben és mondták neki: „Nem titkoljuk el urunk előtt, hogy elfogyott a pénzünk és a baromcsordák uramnál vannak; nem maradt meg uram szeme előtt semmi, csak testünk és földünk.

Gen 47,19 Miért haljunk meg szemed előtt, mi is, földünk is; végy meg bennünket és földünket kenyérért, és leszünk mi és földünk Fáraónak szolgái; adj vetőmagot is, hogy éljünk és meg ne haljunk, és hogy a föld el ne pusztuljon”.

Gen 47,20 És megvette József Egyiptom egész földjét Fáraó számára, mert az egyiptomiak eladták mindegyik a maga földjét, mert erőt vett rajtuk az éhség és az ország Fáraóé lett.

Gen 47,21 A népet pedig áthelyezte a városokba, Egyiptom határának egyik szélétől a másik széléig.

Gen 47,22 Csak a papok földjét nem vette meg, mert a papok Fáraótól kapták részüket és ették részüket, melyet Fáraó nekik adott, tehát nem adták el földjüket.

Gen 47,23 És szólt József a néphez: „Íme, megvettelek benneteket ma és földeteket Fáraó számára; imhol számotokra vetőmag, vessétek be a földet.

Gen 47,24 És fog történni aratáskor, hogy a termésből adtok egy ötödöt Fáraónak, négy rész pedig legyen a tietek vetőmagul a földnek és eledelül nektek és házaitok népének, és hogy legyen enniök gyermekeiteknek”.

Gen 47,25 És mondták: „Megmentetted életünket, hadd találjunk kegyet uram szemében, és mi szolgái leszünk Fáraónak.”

Gen 47,26 József törvényül tette meg ezt Egyiptom országa számára mindezen napig. Hogy Fáraóé az ötöd, csakis a papok földje nem lett Fáraóé.

Gen 47,27 És Izráel lakott Egyiptom országában, Gósen földjén, birtokukba vették és nagyon megszaporodtak és megsokasodtak.

* * *

MAGYARÁZATOK A HETISZAKASZHOZ

József és Júda,
a bibliai közösségépítők: a megbocsátóbuli

Igen, lehet. Le lehet tenni végül a terheket, amelyeket a családtörténetünkből, a családunkból hozunk magunkkal és megtanulhatjuk úgy is szeretni egymást, hogy közben ne menjünk tönkre. A múlt megváltoztathatatlan, de megbocsátható. És vannak közösségek, amelyekben tényleg mindenki otthon érezheti magát.

A sorozat forgatókönyvírói mindig figyelnek, nem engednek a feszültségből. Az előző hetiszakasz végén megtudták, hogy Benjámint, akit József egy gonosz trükkel serleglopási ügybe kevert (becsempésztek egy serleget a szatyrába), életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, ők megint eggyel kevesebben vannak, Ráhel másodszülött gyermekét sem látja többé viszont Jákob, a részrehajló szeretetű aggastyán. Itt kapcsolódunk be újra.

És ekkor előlép valaki, hogy megbocsátást kérjen és cserét javasoljon. Júda azt indítványozza, hogy inkább tőle vegyenek el minden reményt, ő kapjon életfogytot, és Benjámin mehessen haza a papához újra. Nem fiatal ember már, felnevelte a gyerekeit és volt egy lány, akivel nagyon csúnyán bánt, amikor egy időre elhagyta a családját, amelynek légkörét megülte egy be nem vallott, súlyos bű, József eladásának levegője (akit érdekel, Mózes 1. könyve, 38. fejezet). Amikor szembesült azzal, mit tett, nyilvánosan bocsánatot kért és elégtételt adott neki. 

Sokat gyakorolta a bűnök jóvátételét, volt mit, és most – szó szerint – „beleáll” a helyzetbe, a hetiszakasz címe azt jelenti, előlépni, „beleállni” valamibe.

Feltűnően hosszan beszél egy halott fiúról és arról, hogy az ő története nem ismétlődhet meg többet, József pedig elővette az apjától eltanult, híres családi bőgést, és lezárult az ősatyák traumatikus családtörténete végre. Elkezdődött a fáraó palotájában a könnyes megbocsátóbuli (amely nem jöhetett volna létre, ha nincs a lány, aki rávezette Júdát arra, miket művel, ő, persze, nincs itt, a lányok nincsenek előtérben, de aki figyel, látja, hogy nélkülük a megbocsátás nem születhetett volna meg).

És innentől kezdve nem volt már érdekes, ki az elsőszülött és ki nem az, kinek kicsoda az anyukája, ki mit művelt előzőleg. Nincs többé családi háziverseny az elsőszülöttségért, azért, hogy ki viszi tovább Ábrahám örökségét, ki az igazi.

Ők lesznek Izrael 12 törzse együtt, a bűnösebbek és az ártatlanabbak, a földönfutók és a fáraó helytartója egyszerre. Ábrahám öröksége innentől a hierarchikus, elnyomót és elnyomottat egyaránt tönkretevő kényszerközösségek felváltása ezzel a befogadó, önfeláldozó testvériséggel.

Olyan zsidó közösségeket kell együtt építenünk, amelyek nem azt kérdezik először a csatlakozóktól, honnan jöttek, ki volt az anyjuk, mennyire maradtak közel a hagyományhoz, vagy távolodtak el tőle, mit tudnak róla és mit nem. Akárki jön, a 12 testvér hagyományának örököse és ez pont elég.

József, a megmentő, egyiptomi ruhákban járt, egyiptomi szokásokat vett fel és egyiptomi asszonyt vett feleségül és a Tóra mindezt a legderűsebb nyugalommal közli. Egy nehéz pillanatában egyenesen azért ad hálát még jóval a kibékülés előtt, hogy Isten elfelejtette vele az apai házat. Csak Istenről magáról nem feledkezik meg soha a szöveg szerint, és ez elégnek is bizonyul számára végül.

Ahogy most is éppen elég, nekünk is.

Forrás: Mazsihisz.hu

*  * *

Radnóti Zoltán főrabbi:
Nappal szemben nem megy

Amikor a testvérek Kánaán határához közeledtek, elgondolkodtak, mit fog szólni apjuk, ha elkezdik mesélni az élményeiket és közlik vele, halottnak hitt fia, József él. Biztosan sokkolja majd az örömhír, esetleg nem hallgatja majd őket tovább, de az is lehet, hogy nem hisz majd nekik.

Házaik közelében összetalálkoztak Aser lányával, a szépséges Szerah-al, aki csodásan játszott hárfán. Megkérték, fogja a hangszerét, üljön le a nagypapája, Jákob elé, és dalban, hárfakísérettel mondja el neki, mi történt velük Egyiptomban. Szerah odasietett Jákobhoz, leült elé, és csodálatos hangján magát kísérve hárfán, elénekelte a testvérek történetét, hangsúlyozva, hogy az ő nagybácsija, József él, sőt egész Egyiptom fölött uralkodik. Ezt a néhány sort ismételgette folyton folyvást. „József még él!”

Amikor Jákob már sokadszorra hallotta ezt a mondatot, öröm költözött a szívébe újra, Isten lelke szállt rá újra, és érezte, egyre erősebben, hogy az igazságot hallja.

Jákob megáldja Szerahot, és kéri, újra és újra hadd hallja a csodálatos dalt.És Szerah csak énekelt és énekelt, és Jákob egyre boldogabb lett, és még inkább érezte Isten közelségét. Közben megérkezik csomagokkal, élelemmel, József ajándékaival megrakodva a 11 testvér is.

Akkor Jákob felkelt, és meglátta pompás, királyi öltözékben a fiait. A fiúk tudatják vele, hogy József él, és uralkodik Egyiptom fölött. Jákob megint hitetlenkedik, de csak addig, míg ki nem csomagolják és szét nem osztják József rengeteg pompázatos ajándékát.

Jákob megfürdik, majd magára veszi az ajándékruhákat, és a fejére teszi a turbánt, amit József küldött. Három napig tartó ünnepséget szervez saját házába Jákob, ahová minden Kánaánban lakót meghív. És találkoznak… Ennyi a Midrás, a többit már a Tóra is leírja. Igen, ez egy csodaszép történet egy találkozás előkészítéséről…

A kérdés természetesen adja magát: mi az, ami igazán fontos nekünk és hogyan készünk rá?

Rabbiként természetesen azt mondom, hogy az egyik legfontosabb zsidó élmény az érzelemmel és értékekkel teli kapcsolódásunk a saját múltunkkal.

A tanulás (a Tóra, a Misna vagy a vallásjog ismerete) fontos, elengedhetetlen eleme a tudatos zsidó létnek, de nem szabad görcsössé, kényszeressé válnia az ismeretszerzésnek, szabályok betartásának. Nagyon fontos, hogy figyeljünk a lelkünkre is közben!

A testvérek hárfadallam mellett mondták el a híreket édesapjuknak. Fontos tudni, hogy hol tartunk lélekben, lekövetjük-e a tárgyi tudásunk bővülését érzelmekkel vagy hideg fővel „csak” gyűjtünk, de nincs lelki intenció és éppen ezért nem szeretettel tesszük, amit teszünk, hanem kötelességtudatból.

A testvérek – József eladásakor – Jákobot sem kímélik; csak hogy bűnüket rejtsék, becsapják, koholt bizonyítékkal alátámasztva azt állítják: meghalt. Nem törődnek azzal, mekkora fájdalmat okoz ez apjuknak. Évek és évtizedek teltek el, és megtanulták az értékeket. Most már vigyáznak édesapjuk lelkére. Erről szól Jehuda beszéde Józsefhez (lásd: előadásom a Rumbach Tanházban), aztán a fenti midrás szerint még az örömre is felkészítik édesapjukat Szerah-al.

A nap sem egy pillanat alatt kel fel és az ember sem egy év alatt nő fel, és még Isten is hét nap alatt teremtette meg a világot. Mert az egészséges fejlődés feltétele: a fokozatosság. Tanuljunk mi is napról-napra! Tetteinkben is emelkedjük lépésről-lépésre… Ez nem másé – csakis a mi döntésünk!

Forrás: Radnóti Zoltán főrabbi (Bét Sálom) hírlevelei

* * *

Szerdócz Ervin főrabbi:
A királysághoz ész, szív és tisztelet kell

„Ekkor eléje lépett Jehuda.”
(I.M. 44/18.)

Jákob fiai Juda tanácsára eladják testvérüket, Józsefet, aki Egyiptomba kerül. (I.M.37/26-27.) Józsefet gyűlölték és egyben irigyelték testvérei különcsége, mássága és tehetsége miatt, de féltek is tőle, mert átlátott rajtuk. Ezért megszabadultak tőle. József eltűnik életükből, nem tudják mi lett vele. Telnek az évek. A sors és Isten akaratából a testvérek találkoznak. József Egyiptom alkirálya. Kiváltságos hatalommal rendelkezik. Testvérei kényszerből, élelemért jönnek Egyiptom országába, mivel Kánaánban éhhalál fenyegeti a családot az évekig tartó aszály miatt. 

József a hatalom csúcsán szembesül múltjával. Rájön, hogy mindent megkapott, amit emberi mértékkel elérhet valaki… De… Magányos maradt, család és testvérek nélkül. Bűntudata lesz. Testvéreinek is bűntudata van, de nem ismerik fel Egyiptom alkirályában Józsefet. A történet drámaiságában ott lebeg a szembesülés, az elszámolás tektonikája.

A bűntudat súlyos, pszichés probléma. Sigmund Freudtól , a pszichoanalízis kifejlesztőjétől tudjuk, hogy a bűntudat nemcsak a tudatot befolyásolja, de a tudatalattit is. Mindenre hatással lesz: a bűntudat megváltoztatja az ember „természetét”, így a történetben József és testvérei természetét is. Sigmund Freud óta tudjuk, hogy a megoldás, a túllépés egyedüli eszköze a probléma „kibeszélése”, a dialógus. 

Lám – nem véletlen –, ez következik a bibliai történet kiteljesedésében is. Júda és József párbeszédbe kezdenek. Drámai dialógus, melyet bölcseink két király paradigmaváltásának tartanak. Különös! Miért pont királyok?! 

József abszolút fölényes, míg Juda és a testvérek abszolút kiszolgáltatott helyzetben vannak. Hol van Juda királyi státusza a tényleges hatalommal rendelkező Józseféhez képest!?

A magyarázat fantasztikus és megható. A Király, „Melech”, szóban három fogalom olvasható ki: AGY („moách”), SZÍV („lév”) és TISZTELET („koved”). A „királysághoz” ész, szív és tisztelet kell. A Juda–József dialógusban e három fogalom összessége hozhat békés megoldást.

Kabbala (205b) felteszi a kérdést: Mit jelent az „előlépett” szó a dialógus kezdetén? A válasz: „két világ találkozása”. Hogyan kell ezt érteni? 

A József név jelentése növekedés . József a növényeket, az eget szimbolizálja, ahogy a növények az ég felé nőnek. József jelképes Istenszolgálata az elkötelezett Tóratanulás: statikus attitűd .

Jehuda  (Juda) jelentése: dicséret  (ebben a kabbalai értelmezésben beletörődés ), s egyben a föld és az élettelen tárgyak szímbóluma. Jelképes engedelmesség az örök és megváltoztathatatlan Isteni törvényekkel szemben: dinamikus attitűd . 

Kabbala (uo.) szerint a feszültség a testvérek között olyan szikrázó, hogy még a szolgálattevő angyalok figyelmét is felkeltik, akik ezt mondják: „Menjünk le, nézzük meg a bika és oroszlán beszélgetését.” A bika József attributuma, és az oroszlán Júda attributuma. Tudni kell, hogy a Bika és az Oroszlán szerepelnek Jehezkiel próféta trónszekér látomásában, ami által részeseivé válnak az isteni jelenlét hatalmának.

A párbeszéd ebben a kontextusban két entitás, József és Jehuda dialektikájának dinamikája „királyi” megmérettetéssé szublimálódik.

Az élőlények közül csak az ember rendelkezik a beszéd képességével. A beszéd, kimondott gondolat: az „ÉN”  megnyilvánulása a karakter tükröződése. A gondolat a tudat eszköze, mely a verbalitásban nyilvánul meg.

Bölcseink szerint „megszólal” Jehuda tudatalattija és felismeri az örökérvényű igazságot: „Szelíd szó csillapítja a haragot”. Karaktere viszont arra sarkalja, hogy harciasan védje saját és testvérei érdekeit. Kilép a sorból, a hatalom képviselője, József elé: „vajigás”, „előlép”, majd a szöveg szerint azt mondja: „kérlek, uram!” Eszerint mindenre kész: békés egyezkedésre, jogos védelemre, de harcias fellépésre is. A megoldás várat magára, de biztosíthatok mindenkit, hogy a kibontakozásból kiderül: „Szelíd szó csillapítja a haragot!”

Egyszer az aptai Avráhám Jehosuá Hesel  és a rymanowi Menachem Mendel  mesterüknél, a lublini Jaakov Jichák  rabbinál, a „Látónál” tartózkodtak Lancutban . Ellenségeik hamis váddal bevádolták őket, így mindhármukat őrizetbe vették. Megegyeztek egymás között, hogy a kihallgatáson a rymanowi Menchem Mendel fog mindhármuk nevében beszélni, mert ő beszélte legjobban a hivatalos német nyelvet. 

A bíró megkérdezte:

– Mi a hivatásotok?
– A király szolgálata – válaszolta a rymanowi.
– Miféle királyé? – kérdezte a bíró.
– A Királyok Királyáé.
– És ti, két idegen, miért jöttetek Lancutba?
– Azért jöttünk, hogy az itt jelen levő lublini Jaakov Jichák rabbitól, akit „Látónak” neveznek, istenszolgálat iránti buzgóságot tanuljunk.
– És miért viseltek fehér köntöst?– Kérünk, uram, a fehér a tisztességünk színe. 

Erre a bíró kihirdette a végzést: semmi dolga efféle igaz emberekkel, és szabadon bocsátotta őket.

József és testvéreinek múltjukban rekedt konfrontációja megoldását áthatja a „fehér”, a tisztesség... Biztosítva a történeten túlmutató békés megoldást!

Forrás: Mazsihisz.hu