Dancz Vera: A diákok 99 százaléka életében nem járt zsinagógában

A Nemzeti Emlékezet-pedagógiai Program (NEP) keretében az elmúlt tanévben rengeteg diák járt a Dohány utcai zsinagógában és a Rumbach-zsinagógában, hogy megismerkedjen a zsidó vallással, történelemmel, hagyománnyal. A foglalkozásokat a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár koordinálta. A múzeum hírlevelében a program koordinátora, Dancz Vera múzeumpedagógus nyilatkozott a tapasztalatairól.

Az állam által finanszírozott Nemzeti Emlékezet-pedagógiai Program (NEP) célja, hogy a diákok iskolai szervezésben eljussanak történelmi emlékhelyekre Magyarországon, s ezáltal jobban megismerjék a magyar történelmet, kultúrát, hagyományt. Mivel a Dohány-komplexumon belül a Hősök temploma és a sírkert történelmi emlékhelynek minősül, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár koordinálásában rengeteg diák járt az említett zsinagógákban az elmúlt tanévben. A múzeumban a program koordinátora Dancz Vera múzeumpedagógus, akit a nemrég véget ért 2024-25-ös tanév kapcsán kérdeztünk a tapasztalatairól. 

Dancz Vera

– A Nemzeti Emlékezet-pedagógiai Program hány diákot érint?
– A kezdeményezés a 7. évfolyamtól a 11. évfolyamig mintegy 80 ezer tanulót. Nálunk az első félévben a 9. évfolyamtól, a második félévben már a 7. évfolyamtól fogadtunk gyerekeket 11. évfolyamig. A 12. osztályosokra azért nem terjed ki a program, mert ők már az érettségire készülnek.

– Hányan tartották a foglalkozásokat és milyen gyakorisággal?
–  Mezei Hannával és Halász Eszterrel hárman végeztük a feladatot, az első félévben Bánfalvi-Orosz Eszter is tartott foglalkozásokat. A Dohány utcai zsinagógában, valamint a Rumbachban februártól júniusig átlagosan heti négy alkalommal fogadtunk csoportokat, de volt olyan hét is, amikor hatszor. 

– Csak budapesti iskolákból jöttek diákok?
– Nem, számos vidéki suli is bekapcsolódott, szerte az országból, Ceglédről és környékéről, Vácról, Esztergomból, Tatabányáról, Balatonfüredről és Érdről. Ami a fővárost illeti, szinte az összes kerületből jöttek osztályok. Az pedig mindig az adott osztálylétszámtól függ, hogy egy-egy programon hányan vettek részt. A foglalkozásokra ugyanis általában egy egész oszály jött, éppen úgy, mintha tanórán vennének részt, azaz a programokat is délelőtt tartottuk, iskolai tanítási időben. A kisebb létszámú osztályokat összevonták, szóval a legnagyobb csoportunk 44 fős volt.

Halász Eszter tart foglalkozást a Rumbachban

– Mire fókuszáltak a foglalkozások során? Az adott hely történetére? Vagy a holokausztra? 
– Azt kell mondjam, hogy az alapoknál kezdtük, de tényleg nagyon az alapoknál, mert kiderült, hogy a gyerekek 99 %-a soha nem volt még zsinagógában, és szinte semmit sem tudtak a zsidóságról. Elvileg tartanak nekik felkészítő órát a programról az iskolában, de az egész téma nagyon új és ismeretlen volt nekik. Nem azzal kezdtük, hogy mi a különbség a neológ és ortodox zsidóság között, hanem azzal, hogy mi a zsidó vallás lényege, vagy mi is az a Tóra.

– Milyen reakciókkal találkoztak?
– Az nagyon jó érzés, amikor látszik a gyerekek szemében, hogy az újdonság megragadja őket. A Tórával kapcsolatban kaptunk nagyon sok kérdést, mert lenyűgözte őket annak a misztikuma, hogy kézzel nem szabad hozzáérni. Meg is kérdezték, hogy akkor hogyan olvasunk belőle, s mi történik, ha valaki kézzel hozzányúl. Azzal kapcsolatban is érkeztek érdekes reakciók, hogy a zsinagógában a nők el vannak választva a férfiaktól. 

Megkérdeztük őket arról, hogy szerintük kik ülnek fenn, a karzaton, és kik ülnek lenn, a földszinten, mire többször is azt a választ kaptuk, hogy a karzaton az előkelők, a gazdagok ülnek. Egyszer pedig azt mondta egy diák, hogy azok ülnek fenn, akiknek nagyobb az aurájuk… 

Provokatív kérdéseket nem kaptunk. Igaz, Hannától megkérdezte egyszer egy gyerek, hogy ő személyesen mit gondol Horthy Miklósról. Összességében nagyon élveztük ezt a munkát mind a hárman, mert jó hangulatot sikerült teremtenünk, habár ebben eleinte kételkedtünk, mivel kötelező foglalkozásokról van szó, és a gyerekek általában nem szeretik azt, ami kötelező. 

– Mi volt a jó hangulat megteremtésének a kulcsa?
– Szerintem az, hogy mindig erősen bátorítottuk a gyerekeket arra, hogy kérdezzenek. És így olyan légkör alakult ki, hogy bátran kérdeztek is. Remélem, szeptembertől ugyanilyen jó hangulatban folytatjuk majd a foglalkozásokat.

Forrás: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár/hírlevél
Borítókép: a Hősök temploma belülről. Forrás: Mazsihisz.hu/Kultúrkincs