11.15. 15:49, kimenete: 11.16. 16:56 
Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma kora este 16 óra 06 perckor köszönt be, a királynő holnap este 17 óra 16 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, valamint Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Bó (Mózes 2. 10:1-13:16.) hetiszakaszt olvassuk. Békés szombatot minden kedves hittestvérünknek!
Ma a minden eddiginél intenzívebb szelf-építés korában élünk és rendkívüli bátorságot igényel valóban önmagunkká lenni. A zsidó nép első közös parancsolata épp ez, hogy megjelöljék, felvállalják magukat. Az igazi coming out Egyiptom ellenséges és kaotikus éjszakájában.
Rási, a Tóra-értelmezés örök kiindulópontja joggal kérdezi Tóra-kommentárja elején, hogy a Tóra, amely alapvetően törvénykönyv, arra tanít, mit kell tennünk, hogyan kell élnünk a Végtelent keresve, miért kezdődik a világ teremtésének történetével, amelyben nincsenek előírások, csak történetek?
Itt, ennél a hetiszakasznál is kezdődhetne, ahol Izrael népe, mint nép az első parancsolatot kapja. Hogy elkezdje innen számolni az időt, a szabadság első pillanatától. A Tóra első könyvének eleje a fizikai idő születésének története (kezdetben teremtette Isten az eget és a földet), a mostani hetiszakasz a személyes-történelmi idő megalapításáról szól.
A szabadság új időszámítást teremt, ahogy a francia forradalom is új naptárt vezetett be. Az idő mostantól nem ismétlődik csak, hanem tart valahová. Az idő hordozza a végső szabadság ígéretét, amelynek az egyiptomi kivonulás a kezdőpontja. A zsidó nép története ezen a ponton kezdődik és a Messiás eljövetelével ér majd véget, amikor együtt legel majd a bárány az oroszlánnal, amikor eljön a fájdalom, a szenvedés, az erőszak, az elnyomás halála.
Az új idő első feladata a sorsát saját kezébe vevő nép számára az, hogy megjelöljék a szörnyű pusztítás, az utolsó csapás éjszakáján házaikat, jelezzék, hogy itt ők, a zsidók laknak. Az elszakadásnak, az új időbe érkezésnek az első lépése világossá tenni a külvilág számára azt, amit eddig titkolni, szégyellni kellett. Azt mondja az Örökkévaló (Mózes második könyve, 12. fejezet, 13. vers), hogy számotokra, saját magatok számára lesz jel az ajtófélfákon, amivel megjelölitek őket, Rási meg is jegyzi, hogy az Örökkévaló jel nélkül is pontosan tudja, melyik házban élnek zsidók Egyiptomban.
A zsidók megjelölik házaikat zsidó házakként, coming outolnak. Nem mintha eddig ne tudta volna mindenki, de most már ők maguk is zsidóként tekintenek önmagukra és másoknak is ezt jelzik. A szabadság első lépése az előlépés.
Ami ma bizonyos szempontból nehezebb.
Akit véd a saját közössége csoportszolidaritása, annak könnyebb ma, mint régebben, szembeszállnia az előítéletekkel és ez nagyon fontos és nagyon jó. Ma ugyanakkor nehezebb szembemenni a saját véleményközösségünk értékrendjével. A minden eddiginél nagyobb mértékű nyilvános szelf-építés kora a miénk, a közösségi média kora, amikor digitális énünket hajlamosak vagyunk a vélt közösségi elvárások kiszolgálásra építeni, olyannak tűnni a facebookon és az Instán, amilyennek a nekünk fontos csoportok látni szeretnének minket.
Ezért fontos ma, a digitális én korában is a zsidó időszámítás első parancsa: tedd ki a jelet a ház falára és merj őszinte lenni magaddal és a világgal is. A szabadság első lépése az előlépés, ma is, mint akkor, az ókori Egyiptom földjén.
Aki nem vagy nem elsősorban látszani szeretne, elnyeri cserébe az életet.
Békés ünnepet kíváunk!
Vári György írása
