Bálványimádás és hatalmi önkény: ugyanaz volna? – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 19 óra 11 perckor köszönt be, a királynő holnap este 20 óra 16 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a SOFTIM hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

A mostani hetiszakaszban összekeveredik a bálványimádás tilalma a bírósági rendszer felállításának kötelességével, a bíráskodás felelősségével. Miért?

Hogy jön egymáshoz ez a két együtt tárgyalt téma, amelyből az egyiknek nincs közvetlen köze az Örökkévalóhoz, „társadalmi kérdés”, a másik meg „vallási”. És a szöveg, a Tóra mondandója éppen ezt a megkülönböztetést nem ismeri.

Shira Eliassian, a Yale Egyetem doktori hallgatója emlékeztet rá, hogy a Talmud azt tanítja a bíráskodással foglalkozó Szanhedrin traktátusban, hogy aki igazságosan ítél, az biztosítja Isten jelenlétét a világban, közelebb hozza, helyet csinál neki. Aki pedig igazságtalanul, nem kell ő körültekintéssel ítélkezik, az az Isteni jelenlét visszahúzódásáért felel. Aki nem Isten igazságát követve ítél, hanem emberi érdekek irányítják, az értelemszerűen bálványimádó. Aki a zsinagógában él jámbor életet, a villamoson, a tényleges, köznapi gyakorlatban nem, az bálványimádó. És azt, hogy ki bálványimádó, nem utolsósorban az dönti el, hogyan viselkedik a villamoson. A próféták is azt hirdetik, hogy aki áldozatot mutat be, de elnyomja az özvegyet és az árvát, nem tiszteli az Örökkévalót, hamis bálványoknak szolgál. A Tóra etikája nem ismeri a „vallási szférát”, amely elválna a többi „életszférától”. A Tóra az élet.

A bíráskodás rendje ebből kifolyólag istentisztelet. 

A működő és minél inkább méltányosságra törekvő társadalmak felépítése, megerősítése, óvása, a közösségeink minősége, a vitáink színvonala, hangneme, az, ahogy bánunk egymással közösségen belül és kívül, istentisztelet. Vagy, rossz esetben, bálványimádás. A bálványimádás tehát nem olyasmi, amire csak a legelvetemültebb vetemednek, minket, mindannyiunkat folyamatosan kísért. És nem véletlen, hogy még Jom Kipurkor is, az ünnepi háftárá ezzel szembesít minket. Nem elég böjtölni, önsanyargatni, imádkozni, mindez önmagában még akár utálatos is lehet, ha nem tudjuk, hogy a Tóra az élet, és ha nem éjük úgy ténylegesen az életünket, vagy legalább nem igyekszünk úgy élni, mintha tudnánk.

Elul havában járunk, közeledik az idő, a Király a mezőn jár, az Ég kapui nyílnak. Figyeljünk oda egymásra, köztünk dől el, mennyire tartósan lesz közöttünk az Isteni Jelenlét.

Békés szombatot kívánunk!

Vári György írása