Az Eleanor the Great (Nagy Eleanor) című film főszerepében June Squibb alakít egy gyászoló nőt, aki egy holokauszttúlélőknek szervezett önsegítő csoportban találja magát – a túlélőket a filmben valóban olyan emberek játsszák, akik átélték a vészkorszakot.
2017-ben Scarlett Johansson, zsidó származású színésznő, a Finding Your Roots című műsorban fedezte fel családja holokauszt-történetét. Anyai dédapja, Saul Schlamberg Amerikába vándorolt és a Lower East Side-on, Ludlow Streeten élt, állítólag banánárusként dolgozott. Egy testvérét, Moishe-t hátrahagyta Grójecben, Lengyelországban. Moishe teljes családját a varsói gettóba hurcolták, ahol három gyermekét elveszítette. Johansson könnyek között fogadta a szívszorító hírt. „Megfogadtam, hogy nem fogok sírni,” mondta a műsorvezető Henry Louis Gatesnek. „De nehéz nem sírni.”
Scarlett Johansson (fotó: Getty)
Johansson akkor is sírt, amikor először olvasta az Eleanor the Great forgatókönyvét, amely első rendezői munkája lesz, és a 2025-ös Cannes-i Filmfesztivál Un Certain Regard szekciójában mutatják be.
„Amikor elolvastam, elsírtam magam, és ez szinte sosem történik meg velem,” mondta a Deadline-nak adott interjúban. Azt is hozzátette, hogy utoljára a Jojo Nyuszi című, Taika Waititi rendezte holokausztfilm váltott ki belőle hasonlót, amelyben Rosie Betzlert alakította – Jojo anyját, aki náciellenes és egy zsidó lányt bújtat otthonában.
Johansson új filmje szintén a holokauszt történetére épül. June Squibb játssza a címszereplőt, Eleanort, akinek élete kisiklik, amikor elveszíti legjobb barátnőjét és lakótársát, Bessiet, egy holokauszttúlélőt, aki a nácik megszállta Lengyelországban nőtt fel. Eleanor New Yorkba költözik lányához és unokáihoz, de magányosnak és gyökértelennek érzi magát. Megnyugvást talál egy helyi holokauszttúlélőknek szóló támogatócsoportban, ahol Bessie történetének visszhangját hallja a többi túlélő visszaemlékezésében. A filmben szereplő csoport tagjai valódi túlélők; Johansson és csapata az USC Shoah Foundationnel és a Rodeph Sholom zsinagógával együttműködve választotta ki őket. Történeteik a film fókuszpontjává válnak.
June Squibb (fotó: Dan Hallman/Invision/AP)
A filmben Eleanor felkelti egy Nina nevű újságíró-hallgató figyelmét a túlélőtalálkozókon. Nina végül egy hazugsághálóba keveredik, amikor elkezdi magáénak érezni Bessie történetét. Ninát a brit Erin Kellyman alakítja. Bessiet pedig az izraeli színésznő, Rita Zohar játssza, aki maga is koncentrációs táborban született a második világháború idején. Zohar a jiddis színház legendája volt Izraelben, majd a 80-as években Hollywoodban szerepelt olyan filmekben, mint az Amadeus. Később visszatért Izraelbe, ahol olyan ikonikus filmekben szerepelt, mint Laura Adler utolsó szerelmi ügye vagy a Mrs. Moskowitz és a macskák.
A Deadline-nak adott interjúban Johansson beszélt arról, milyen érzés volt egy, a holokauszttúlélők történeteire épülő filmet készíteni.
„Ez egy bonyolult dolog,” mondta. „Számomra ez a film a gyászról szól, az emberi kapcsolódásról, a megbocsátásról. A valóság és az igazság viszonyáról, és arról is, hogy vajon van-e jogunk más történetét elmesélni? Vagy egyáltalán: van-e valakinek joga arra, hogy elmondja egy másik ember történetét? Nagyon sok minden van ebben a filmben. A zsidó identitás is része ennek.”
A produkció azért is különleges, mert nem igazán készülnek olyan filmek, amelyek azt mutatják be, milyen most a holokauszttúlélők élete – hogy milyen az, amikor már az életük utolsó fejezetében járnak, és mit jelent ez. A holokauszttúlélők időskori élettörténeteiről, és arról, hogyan próbáljuk életben tartani az emléküket, most fontosabb beszélni, mint valaha.
A kveller cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
