Scarlett Johansson holokauszttúlélők történeteit meséli el első rendezésében

Az Eleanor the Great (Nagy Eleanor) című film főszerepében June Squibb alakít egy gyászoló nőt, aki egy holokauszttúlélőknek szervezett önsegítő csoportban találja magát – a túlélőket a filmben valóban olyan emberek játsszák, akik átélték a vészkorszakot.

2017-ben Scarlett Johansson, zsidó származású színésznő, a Finding Your Roots című műsorban fedezte fel családja holokauszt-történetét. Anyai dédapja, Saul Schlamberg Amerikába vándorolt és a Lower East Side-on, Ludlow Streeten élt, állítólag banánárusként dolgozott. Egy testvérét, Moishe-t hátrahagyta Grójecben, Lengyelországban. Moishe teljes családját a varsói gettóba hurcolták, ahol három gyermekét elveszítette. Johansson könnyek között fogadta a szívszorító hírt. „Megfogadtam, hogy nem fogok sírni,” mondta a műsorvezető Henry Louis Gatesnek. „De nehéz nem sírni.”

Scarlett Johansson (fotó: Getty)

Johansson akkor is sírt, amikor először olvasta az Eleanor the Great forgatókönyvét, amely első rendezői munkája lesz, és a 2025-ös Cannes-i Filmfesztivál Un Certain Regard szekciójában mutatják be.

„Amikor elolvastam, elsírtam magam, és ez szinte sosem történik meg velem,” mondta a Deadline-nak adott interjúban. Azt is hozzátette, hogy utoljára a Jojo Nyuszi című, Taika Waititi rendezte holokausztfilm váltott ki belőle hasonlót, amelyben Rosie Betzlert alakította – Jojo anyját, aki náciellenes és egy zsidó lányt bújtat otthonában.

Johansson új filmje szintén a holokauszt történetére épül. June Squibb játssza a címszereplőt, Eleanort, akinek élete kisiklik, amikor elveszíti legjobb barátnőjét és lakótársát, Bessiet, egy holokauszttúlélőt, aki a nácik megszállta Lengyelországban nőtt fel. Eleanor New Yorkba költözik lányához és unokáihoz, de magányosnak és gyökértelennek érzi magát. Megnyugvást talál egy helyi holokauszttúlélőknek szóló támogatócsoportban, ahol Bessie történetének visszhangját hallja a többi túlélő visszaemlékezésében. A filmben szereplő csoport tagjai valódi túlélők; Johansson és csapata az USC Shoah Foundationnel és a Rodeph Sholom zsinagógával együttműködve választotta ki őket. Történeteik a film fókuszpontjává válnak.

June Squibb (fotó: Dan Hallman/Invision/AP)

A filmben Eleanor felkelti egy Nina nevű újságíró-hallgató figyelmét a túlélőtalálkozókon. Nina végül egy hazugsághálóba keveredik, amikor elkezdi magáénak érezni Bessie történetét. Ninát a brit Erin Kellyman alakítja. Bessiet pedig az izraeli színésznő, Rita Zohar játssza, aki maga is koncentrációs táborban született a második világháború idején. Zohar a jiddis színház legendája volt Izraelben, majd a 80-as években Hollywoodban szerepelt olyan filmekben, mint az Amadeus. Később visszatért Izraelbe, ahol olyan ikonikus filmekben szerepelt, mint Laura Adler utolsó szerelmi ügye vagy a Mrs. Moskowitz és a macskák.

A Deadline-nak adott interjúban Johansson beszélt arról, milyen érzés volt egy, a holokauszttúlélők történeteire épülő filmet készíteni.

„Ez egy bonyolult dolog,” mondta. „Számomra ez a film a gyászról szól, az emberi kapcsolódásról, a megbocsátásról. A valóság és az igazság viszonyáról, és arról is, hogy vajon van-e jogunk más történetét elmesélni? Vagy egyáltalán: van-e valakinek joga arra, hogy elmondja egy másik ember történetét? Nagyon sok minden van ebben a filmben. A zsidó identitás is része ennek.”

A produkció azért is különleges, mert nem igazán készülnek olyan filmek, amelyek azt mutatják be, milyen most a holokauszttúlélők élete – hogy milyen az, amikor már az életük utolsó fejezetében járnak, és mit jelent ez. A holokauszttúlélők időskori élettörténeteiről, és arról, hogyan próbáljuk életben tartani az emléküket, most fontosabb beszélni, mint valaha.

A kveller cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla