9. Ki tiszá 30,11–34,35

9. Ki tiszá 30,11–34,35

Mózes második könyve
héber és angol nyelven
 itt olvasható

Ex 30,11 És szólott az Örökkévaló Mózeshez következőképpen:

Ex 30,12 Ha fölveszed Izráel fiainak fejszámát megszámlálásuk alkalmával, akkor adja meg mindenki lelkének váltságát az Örökkévalónak, midőn számba veszik őket és ne legyen rajtuk csapás, midőn megszámlálják őket.

Ex 30,13 Ezt adják: Minden egyes, aki átmegy a számláláson, adjon fél sekelt a szent sekel szerint; egy sekel húsz gerát tesz ki; fél sekel legyen a fölajánlott adomány az Örökkévalónak.

Ex 30,14 Mindenki, aki átmegy a számláláson, húsz évestől fölfelé, adja meg az Örökkévaló adományát.

Ex 30,15 A gazdag ne adjon többet és a szegény ne adjon kevesebbet fél sekelnél, hogy leróják az Örökkévaló adományát engesztelésül lelketekért.

Ex 30,16 Te pedig vedd át az egesztelés pénzét Izráel fiaitól és fordítsd azt a találkozás sátorának szolgálatára, hogy emlékezésül legyen az Örökkévaló előtt Izráel fiainak, engesztelésre a ti lelketekért.

Ex 30,17 És szólott az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Ex 30,18 Készíts rézmedencét rézalapzattal mosdásra és helyezd azt a találkozás sátora és az oltár közé és adj abba vizet.

Ex 30,19 És Áron és fiai mossák meg benne kezüket és lábukat.

Ex 30,20 Midőn belépni készülnek a találkozás sátorába, mosdjanak meg vízzel, nehogy meghaljanak; vagy amikor odalépnek az oltárhoz, hogy szolgálatot teljesítsenek, hogy égőáldozatot mutassanak be az Örökkévalónak,

Ex 30,21 akkor mossák meg kezüket és lábukat, nehogy meghaljanak és legyen ez nékik örök törvényül, neki is és ivadékainak is nemzedékeiken át.

Ex 30,22 És szólott az Örökkévaló Mózeshez következőképpen:

Ex 30,23 Te pedig végy magadnak kiváló illatszereket, finom mirrhát ötszáz mértékkel, illatos fahéjat félannyit, kétszázötvenet és illatos nádat szintén kétszázötvenet.

Ex 30,24 És kassziát ötszázat, a szent sékel szerint és egy hin olívaolajat.

Ex 30,25 És készíts abból szent kenetolajat, illatszerkészítő munkájával előállított keveréket; a szentség kenetolaja legyen az.

Ex 30,26 És kend föl azzal a találkozás sátorát.

Ex 30,27 És a bizonyság ládáját. És az asztalt összes edényeivel és a menórát a hozzátartozó edényekkel és a füstölőoltárt.

Ex 30,28 És az égőáldozat oltárát összes edényeivel és a medencét és talapzatát.

Ex 30,29 És szenteld föl ezeket és legyenek a legszentebbek; aki hozzájuk ér, legyen megszentelve.

Ex 30,30 És Áront és fiait kend fel és szenteld meg őket, hogy papi szolgálatot végezzenek nekem.

Ex 30,31 És szólj Izráel fiaihoz, mondván: a szentség kenetolaja legyen ez számomra a ti nemzedékeiteken át.

Ex 30,32 Embernek testére ne kenjék és készítésmódja szerint hozzá hasonlót ne készítsetek, szentség az, szentség legyen számotokra.

Ex 30,33 Aki hozzá hasonlót kever és aki ad abból idegenre, legyen kiirtva népéből.

Ex 30,34 És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Végy magadnak fűszereket, gyantát, ónixot, galbanumot, egyéb fűszereket és tiszta tömjént, mind egyenlő mértékben legyen.

Ex 30,35 És készíts belőle füstölőszert, keveréket illatszerkészítő munkával, sóval elegyítve tiszta és szent legyen.

Ex 30,36 És dörzsölj belőle egy részt finomra és adj belőle a bizonyság elé a találkozás sátorában, ahol találkozom veled; szentségek szentsége legyen az nektek.

Ex 30,37 És a füstölőszer, amelyet készítesz – keverésmódja szerint magatoknak olyat ne készítsetek – szentség legyen az neked az Örökkévaló számára.

Ex 30,38 Aki készít hozzája hasonlót, hogy illatát élvezze, irtassék ki népéből!

Ex 31.

Ex 31,1 És szólott az Örökkévaló Mózeshez következőképpen:

Ex 31,2 Lásd, néven hívtam Becálélt, Úri fiát, Húr unokáját Jehuda törzséből.

Ex 31,3 És eltöltöttem őt Isten szellemével, bölcsességgel, hozzáértéssel és tudással mindenféle munkára,

Ex 31,4 hogy kigondoljon terveket kivitelre aranyban, ezüstben és rézben.

Ex 31,5 És befoglalásra szolgáló kő metszésében és fametszésben, hogy alkosson mindenféle mesterségben.

Ex 31,6 És íme, mellé adtam Oholiábot, Ahiszámák fiát, Dán törzséből és bölcsességet adtam minden bölcslelkűnek elméjébe, hogy elkészítsék mindazt, amit meghagytam neked.

Ex 31,7 A találkozás sátorát és a ládát a bizonyság részére és a födelet, mely rajta van és a sátor minden szerelvényét.

Ex 31,8 És az asztalt és edényeit és a tiszta menórát és minden edényét és a füstölőszer oltárát.

Ex 31,9 És az égőáldozati oltárt és összes edényeit és a medencét és annak talapzatát.

Ex 31,10 És a szolgálati ruhákat és a szent ruhákat Áronnak, a papnak és fiainak ruháit papi szolgálatra.

Ex 31,11 És a kenet olaját és a füstölő fűszerszámot a szentség számára készítsék egészen úgy, amint meghagytam néked.

Ex 31,12 És szólott az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Ex 31,13 Te pedig beszélj Izráel fiaihoz következőképpen: Csak szombatjaimat őrizzétek meg, mert jel az közöttem és köztetek a ti nemzedékeiteken át, hogy tudva legyen: Én az Örökkévaló vagyok a ti megszentelőtök.

Ex 31,14 És őrizzétek meg a szombatot, mert szentség az számotokra; aki megszentségteleníti, halállal haljon, és az a lélek, aki munkát végez azon, legyen kiirtva népe kebeléből.

Ex 31,15 Hat napon át legyen munkának végzése és a hetedik napon nyugalom szombatja legyen, szentség az Örökkévalónak; aki munkát végez a szombat napján, halállal haljon.

Ex 31,16 És őrizzék meg Izráel gyermekei a szombatot, hogy megtartsák a szombatot nemzedékeiken át örök szövetségül.

Ex 31,17 Köztem és Izráel fiai között jel az mindörökre; mivelhogy hat napon át alkotta az Örökkévaló az eget és a földet és a hetedik napon szünetelt és megpihent.

Ex 31,18 És midőn befejezte hozzája intézett beszédét Szinaj hegyén, átadta Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.

Ex 32.

Ex 32,1 És látta a nép, hogy Mózes késlekedik lejönni a hegyről és összecsoportosult a nép Áron körül és szólottak neki: Kelj fel, készíts nekünk Istent, aki járjon előttünk, mert ez a férfiú, Mózes, aki felhozott bennünket Egyiptom országából – nem tudjuk, mi történt vele.

Ex 32,2 És szólott hozzájuk Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, amelyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülében vannak és hozzátok elébem.

Ex 32,3 És lerakta az egész nép az aranyfüggőket, melyek fülükben voltak és elvitték Áron elé.

Ex 32,4 És átvette kezükből és kiformálta vésővel az öntőmintát és alkotott belőle öntött borjúbálványt; és ők mondták: ez a te istened Izráel, aki felhozott Egyiptom országából.

Ex 32,5 Midőn Áron ezt látta, oltárt épített előtte és kihirdette Áron és szólott: holnap ünnep lesz az Örökkévalónak.

Ex 32,6 Erre másnap korán felkeltek és égőáldozatokat mutattak be és hoztak békeáldozatokat és leült a nép enni és inni, azután felkeltek mulatozni.

Ex 32,7 És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Menj, indulj lefelé, mert romlásnak indult a te néped, melyet fölhoztál Egyiptom országából.

Ex 32,8 Hamar letértek arról az útról, melyet megparancsoltam nekik, alkottak maguknak öntött borjúbálványt és leborultak előtte és áldoztak neki és szóltak: ez a te istened, Izráel, aki felhozott Egyiptom országából.

Ex 32,9 És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Láttam ezt a népet, hogy íme, keménynyakú nép ez.

Ex 32,10 Most tehát hagyj magamra, hogy föllobbanjon haragom ellenük és megsemmisítsem őket, téged pedig hadd tegyelek nagy nemzetté.

Ex 32,11 És esdekelt Mózes az Örökkévaló az ő Istene színe előtt és szólott: Miért lobbanna fel haragod néped ellen, amelyet felhoztál Egyiptom országából nagy erővel és hatalmas karral?

Ex 32,12 Miért mondják az egyiptomiak, szólván: vesztökre hozta ki őket, hogy elveszítse őket a hegyek között és kiirtsa őket a föld színéről? – Térj vissza fellobbanó haragodból és vedd meggondolóra a népednek szánt balvégzetet.

Ex 32,13 Emlékezzél Ábrahám, Izsák és Jákób szolgáidra, hogy megesküdtél nékik tenmagadra és kijelentetted nékik: Megszaporítom a ti ivadékaitokat, mint az égbolt csillagait és ezt az egész országot, amelyről szólottam, ivadékaitoknak fogom adni és bírni fogják örökre.

Ex 32,14 És elállott az Örökkévaló a balvégzettől, amelyet népére hozni szándékozott.

Ex 32,15 És megfordult és lement Mózes a hegyről és a bizonyság két táblája kezében volt, írott táblák mindkét oldalon, innen is, túlnan is teleírva.

Ex 32,16 És a táblák Isten műve voltak és az írás Isten írása volt, bevésve a táblákba.

Ex 32,17 És meghallotta Józsua a nép hangját, amint riadozott és szólott Mózeshez: Háború hangja van a táborban.

Ex 32,18 És ő felelt: Nem győzelemkiáltás hangja és nem vereségnek hangja az, – karéneknek hangját hallom én.

Ex 32,19 És történt, midőn közeledett a táborhoz, megpillantotta a borjúbálványt és a körtáncokat és föllobbant Mózes haragja és eldobta kezéből a táblákat és összetörte őket a hegy alján.

Ex 32,20 És megragadta a borjúbálványt, amelyet alkottak és elégette a tűzben és megőrölte, míg finom porrá nem mállott, azután a víz színére szórta és megitatta vele Izráel fiait.

Ex 32,21 És szólott Mózes Áronhoz: Mit vétett neked ez a nép, hogy ilyen óriási bűnt hoztál reá?

Ex 32,22 És szólott Áron: Ne gerjedjen fel Uram haragja; te ismered a népet, hogy rosszra hajlik.

Ex 32,23 Mert szólottak nekem: Alkoss nékünk Istent, hogy járjon előttünk, mivel ez a férfi, Mózes, aki felhozott bennünket Egyiptom országából, – nem tudjuk mi történt vele?

Ex 32,24 És én szólottam hozzájuk: Akinek van aranya, vessétek le magatokról! és ideadták nekem és én tűzbe vetettem és előjött ez a borjú.

Ex 32,25 És midőn látta Mózes a népet, hogy fékeveszett, mert fékeveszetté tette őket Áron, gyalázatra ellenségeik előtt,

Ex 32,26 felállott Mózes a tábor kapujába és szólott: Aki az Örökkévaló mellett van, jöjjön ide hozzám! És összegyűltek körülötte Lévinek fiai mind.

Ex 32,27 És szólott hozzájuk: Így szól az Örökkévaló, Izráel Istene: Csatolja mindenki kardját oldalára, járjatok keresztül-kasul a táborban kaputól kapuig és ölje meg mindenki testvérét is és barátját vagy rokonát.

Ex 32,28 És Lévi fiai Mózes szava szerint cselekedtek és elesett a népből aznap mintegy háromezer ember.

Ex 32,29 És szólott Mózes: szenteljétek ma kezeteket az Örökkévalónak, bizony mindenki akár a fián, akár a tesvérén; azért, hogy a mai napon áldás szálljon rátok.

Ex 32,30 És történt másnap, szólott Mózes a néphez: Ti fölötte nagy vétket követtetek el és én most felmegyek az Örökkévaló elé, talán engesztelést szerezhetek vétketekért.

Ex 32,31 És visszatért Mózes az Örökkévaló elé és szólott: Ó, könyörülj, nagy vétket követett el ez a nép, midőn aranyból istent alkotott magának.

Ex 32,32 És most, ha megbocsátod bűnüket!… ha pedig nem, törölj ki engem a te könyvedből, amelyet írtál.

Ex 32,33 És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Aki vétett ellenem, azt törlöm ki könyvemből.

Ex 32,34 Most pedig menj, vezesd a népet arra a helyre, amelyet mondottam neked; íme, angyalom fog járni előtted és amely napon majd számot kérek, számonveszem akkor rajtok bűnüket.

Ex 32,35 És az Örökkévaló sújtotta a népet, mivelhogy ők voltak alkotói a borjúnak, melyet Áron készített.

Ex 33.

Ex 33,1 És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Indulj, menj föl innen te meg a nép, melyet felhoztál Egyiptom országából abba az országba, amelyet esküvel ígértem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mondván: a te ivadékaidnak fogom adni.

Ex 33,2 És küldök előtted angyalt és elűzöm a Kanaánitát, az Emóritát, a Hittit, a Perizzit, a Hivvit és a Jebúszit,

Ex 33,3 a tejjel-mézzel folyó országba; de én magam nem megyek közöttetek, mert keménynyakú nép vagytok, nehogy megsemmisítselek az úton.

Ex 33,4 Midőn a nép hallotta ezt a baljóslatú szót, gyászba borultak és tartózkodtak az italtól, bár mindenkin rajta volt az ékszere.

Ex 33,5 És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Mondd meg Izráel fiainak: Ti keménynyakú nép vagytok; ha egy pillanatig közöttetek haladnék, megsemmisíthetnélek; most pedig tépjétek le ékszereiteket magatokról és meg fogom látni, mit teszek véletek.

Ex 33,6 És lerakták Izráel gyermekei ékességüket, melyet viseltek Hóréb óta.

Ex 33,7 Mózes pedig vette a sátort és felütötte a táboron kívül, távol a táborhelytől és nevezte azt a találkozás sátorának, és történt, hogy mindenki, aki kereste az Örökkévalót, kiment a találkozás sátorához, mely a táborhelyen kívül volt.

Ex 33,8 És történt, hogy midőn Mózes kiment a sátorhoz, az egész nép felkelt és állott mindenki sátra ajtajában és tekintettek Mózes után, míg elért a sátorba.

Ex 33,9 És történt, hogy midőn elért Mózes a sátorba, leszállott a felhőoszlop és állott a sátor ajtajánál és Isten szólott Mózeshez.

Ex 33,10 És az egész nép látta a felhőoszlopot, amint állott a sátor ajtajánál és felkelt az egész nép és leborult sátra ajtajában.

Ex 33,11 És szólott az Örökkévaló Mózeshez színről-színre, amint ember szól az ő társához. Azután Mózes visszatért a táborba, de szolgája Józsua, Nún fia, az ifjú nem távozott a sátor belsejéből.

Ex 33,12 És szólott Mózes az Örökkévalóhoz: Lásd, te azt mondod nekem: Vezesd fel ezt a népet, de nem ismertetted meg velem azt, akit velem küldesz, holott azt mondtad: neveden ismerlek és kegyet is találtál szememben.

Ex 33,13 És most, ha kegyet találtam szemedben, ismertesd meg velem a te utaidat, hogy téged megismerjelek és hogy valóban kegyet találhassak szemedben és nézd, hiszen a te néped ez a nemzet!

Ex 33,14 És szólott az Örökkévaló: Az én arcom színe halad előtted és én megnyugvást szerzek neked.

Ex 33,15 És Mózes felelt: Ha arcod színe nem halad velem, úgy ne is vigy föl minket innen.

Ex 33,16 Mert miből fogom tudni, hogy kegyet találtunk szemedben én és a te néped, ha nem abból, hogy velünk haladsz és különbekké válunk én és a te néped minden népnél, mely a föld színén él.

Ex 33,17 És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Ezt a dolgot is, amelyről szóltál, megteszem, mert kegyet találtál szememben és néven ismerlek.

Ex 33,18 És szólott Mózes: Engedd látnom a te dicsőségedet!

Ex 33,19 És szólott az Örökkévaló: Én elvonultatom minden jóságomat színed előtt és megjelenek az Irgalmas Örökkévaló néven előtted és irgalmat gyakorlok azon, akinek irgalmazok és könyörületet gyakorlok azon, akin megkönyörülök.

Ex 33,20 És szólott az Örökkévaló: Nem láthatod színemet, mert nem láthat engem az ember, amíg él.

Ex 33,21 És újra szólott az Örökkévaló: Íme van mellettem hely, és ott a sziklán fogsz állni.

Ex 33,22 És lesz, midőn áthalad dicsőségem, elhelyezlek a sziklahasadékban és reádborítom kezemet míg elvonulok.

Ex 33,23 Azután eltávolítom kezemet és láthatsz engem hátulról, de arcom színe nem látható.

Ex 34.

Ex 34,1 És szólott az Örökkévaló Mózesnek: Faragj magadnak két kőtáblát, amilyenek az elsők voltak és én reáírom a táblákra az igéket, melyek az első táblákon voltak, amelyeket összetörtél.

Ex 34,2 És állj készen reggelre és menj föl reggel Szinaj hegyére és ott állj reám várva a hegy ormán.

Ex 34,3 Senki se menjen föl veled, senki se legyen látható az egész hegyen, még a juh és a szarvasmarha se legeljen azzal a heggyel szemben.

Ex 34,4 És kifaragta a két kőtáblát, az elsőkhöz hasonlóan és Mózes felkelt korán reggel és fölment Szinaj hegyére, amint meghagyta néki az Örökkévaló és kezébe vette a két kőtáblát.

Ex 34,5 És leszállott az Örökkévaló a felhőben és ott állott vele hirdette az Örökkévaló nevét.

Ex 34,6 És elhaladt előtte az Örökkévaló és hirdette: Örökkévaló, Örökkévaló irgalmas és kegyelmes Isten, türelmesen elnéző, nagy a kegyelemben és az igazságban.

Ex 34,7 Megőrzi a kegyelmet ezredízig, megbocsátja a bűnt, az elpártolást és a vétket, de teljes fölmentést nem ad, megemlékszik az atyák bűnéről a fiakon és unokákon harmadíziglen és negyedíziglen is.

Ex 34,8 És sietett Mózes és meghajolt a földig és leborult.

Ex 34,9 És szólott: Ha valóban kegyet találtam szemedben ó Uram, ó hadd járjon az én Uram közöttünk, mivel keménynyakú nép az és bocsásd meg bűneinket és vétkeinket és végy birtokodba minket.

Ex 34,10 És az Örökkévaló felelt: Íme, én szövetséget kötök, egész néped előtt csodákat cselekszem, aminőket még nem cselekedtek az egész földön, sem egy nemzet között és az egész nép, amelynek közepette te vagy, látni fogja az Örökkévalónak cselekedeteit, mivelhogy félelmes az, amit én művelek veled.

Ex 34,11 Jegyezd meg magadnak, amit én ma parancsolok neked. Íme én elűzöm előled az Emóritát, a Kanaánit, a Hittit, a Perizzit, és a Jebúszit.

Ex 34,12 Őrizkedj nagyon, nehogy szövetségre lépj az ország lakóival, ahová bemégy, nehogy kelepcévé legyen a te körödben.

Ex 34,13 Hanem romboljátok le oltáraikat, oszlopaikat törjétek össze és bálványligeteiket irtsátok ki.

Ex 34,14 Bizony nem borulhatsz le idegen isten előtt, mivel az Örökkévalónak féltve őrködő az Ő neve – féltve őrködő Isten Ő!

Ex 34,15 Nehogy szövetséget köss az ország lakóival, akik tévúton járnak álisteneik után és áldoznak isteneiknek, és valaki meghívna téged és te ennél az ő áldozatából,

Ex 34,16 és lányai közül feleségeket vennél fiaidnak és leányai tévúton járnának álisteneik után és tévútra csábítanák fiaidat az ő isteneik után.

Ex 34,17 Öntött bálványokat ne készíts magadnak.

Ex 34,18 A kovásztalan kenyér ünnepét őrizd meg; hét napon át egyél kovásztalant, amint megparancsoltam néked, a kalászérés idején, mert a kalászérés hónapjában vonultál ki Egyiptomból.

Ex 34,19 Minden első ellés az enyém legyen és minden jószágodnak születendő hímje, baromnak és juhnak első ellése.

Ex 34,20 Azonban a szamárnak első ellését váltsd meg báránnyal, ha pedig nem váltod meg, szegd nyakát. Fiaid között minden elsőszülöttet válts meg és senki se jelenjen meg színem előtt üresen.

Ex 34,21 Hat napon át munkálkodjál és a hetedik napon pihenj, szántás és aratás idején is nyugodjál.

Ex 34,22 És a hetek ünnepét tartsd meg a búza zsengéjének aratásakor és a betakarítás ünnepét az évnek fordulóján.

Ex 34,23 Háromszor az esztendőben jelenjen meg minden férfi közületek az Úr, Izráel Örökkévaló Istenének színe előtt.

Ex 34,24 Mert én majd elűzök népeket előled és kiszélesítem határodat: nem fogja senki megkívánni országodat, midőn fölmégy, hogy megjelenj Örökkévaló Istened színe előtt háromszor az évben.

Ex 34,25 Kovászos kenyér fölött ne ontsd ki áldozatom vérét és ne hagyd meg reggelig a Peszach ünnepi áldozatot.

Ex 34,26 Földed zsengéjének elejét vidd Örökkévaló Istenednek házába; ne főzd a gödölyét anyjának tejében.

Ex 34,27 És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Írd fel magadnak ezeket az igéket, mert ez igék alapján kötöttem szövetséget veled és Izráellel.

Ex 34,28 És ott maradt Mózes az Örökkévaló mellett negyven napon és negyven éjen át, kenyeret nem evett és vizet nem ivott és felírta a táblákra a szövetség szavaival a Tíz igét.

Ex 34,29 És történt, hogy midőn leszállott Mózes a Szinaj hegyéről és a bizonyság két táblája Mózes kezében volt, midőn leszállott a hegyről: Mózes nem tudta, hogy sugárzott arcának bőre, mivel beszélt Vele.

Ex 34,30 És látták Áron és Izráel összes fiai Mózest és íme sugárzott arcának bőre és féltek közelébe lépni.

Ex 34,31 És szólította őket Mózes és visszatértek hozzá Áron és mind a fejedelmek a gyülekezetben és szólott hozzájuk Mózes.

Ex 34,32 Azután közeledtek hozzá Izráel összes fiai és Mózes megparancsolta nékik mindazt, amit az Örökkévaló beszélt vele Szinaj hegyén.

Ex 34,33 És midőn befejezte Mózes beszédét velök, leplet borított arcára.

Ex 34,34 De midőn Mózes bement az Örökkévaló elé, hogy beszéljen vele, eltávolította a leplet, amíg ki nem ment és midőn kiment akkor közölte Izráel fiaival, amire parancsot kapott.

Ex 34,35 És Izráel fiai látták Mózes arcát, hogy sugárzott Mózes arcának bőre. Erre Mózes visszatette a leplet arcára, mindaddig, amíg ismét be nem ment, hogy beszéljen Vele.

* * *

Magyarázatok a hetiszakaszhoz

A Szentség személyes: a Frigysátor illatos olaja

A Seregek Ura feltűnően nyakatekert utasítást ad Mózes a pusztai Szentély illatos olajára vonatkozóan. Mert az olaj „szentté teszi” a Frigysátrat, a berendezését és azokat, akik szolgálnak benne és a szentségnek nincs receptje.

Pedig látszatra nagyon is van és eléggé jó receptnek tűnik: mirha, fahéj, illatos nád, kasszia és olivaolaj megfelelő adagolásban, együtt, „jól megkeverve” a Tóra gondos instrukciói szerint. Az utasítás így hangzik: És készítsd el azt a szentség kenőolajának, olyan illatszernek, amelyet az illatszerkészítő munkájával illatosítottak, szent kenőolaj legyen (Mózes II, 30, 25).

Úgy tűnik, ebben az utasításában a Jóisten, mint Karinthy híres paródiájának Ady Endréje, mindent kétszer mond, mindent kétszer mond Mózesnek. Persze, hogy az olajat a készítője készíti és munka révén áll elő. Nem persze. Még a tényleges konyhai receptek sem reprodukálhatóak maradéktalanul.

Hiába áll a könyvekben világosan, hogy miből mennyi kell, az ilyesmi saját, belső arányérzék nélkül nem megy. Még a „miből mennyi” sem pusztán továbbadható információ, ismeret, hanem tapasztalat, érzék kérdése, „művészet” is, ahogy minden „technika” valamelyest művészet is mindig. Viseli a „művész” kézjegyét. A szentség kenőolaja, az, ami szentté tesz, ezerszer inkább.

Az isteni megtapasztalásának vannak közelítő technikái (ima, meditáció, jóga stb), de nincs receptje. Mindig személyes erőfeszítés, saját utakon járó önmegértés és a másik (pszichológus, jógi, guru, pap, rabbi, lelkész, figyelmes barát) iránti kritikus bizalom kettős feltétele révén születhet meg, mindig megismételhetetlen, reprodukálhatatlan esélyként. 

Ezért tiltja meg kivételes szigorúsággal a szöveg az olaj „másolását”, („ne készítsetek hozzá hasonlót”), kereskedelmi forgalomba hozását, ezért sem válhat áruvá valójában a személyes közvetlenség szentséget közvetítő tapasztalata.

(A „spirituális piac” szélsebes növekedése és a „kézműves termékek”, az alkotásban megnyilvánuló személyes figyelem iránti fokozódó középosztályos kereslet is mutatja, mekkora igény volna erre a közvetlenségre, amely épp a piaci közvetítés révén nem lehet soha kielégíteni).

Ahogy nagyon nehéz az együttlét közvetlenségét megtapasztalni a zoom közvetítette istentiszteleteken is. A szentség személyes terében a legjobb lenni, Jákob sátraiban, Izrael hajlékaiban, ha lehet.

Forrás: Mazsihisz.hu

* * *

Radnóti Zoltán: A puha ujjal megírt kemény kötáblák története

A héber biblia – szerintem – talán egyik legszebb képe, amikor olvassuk, hogy Isten az ujjbegyével írta a kőtáblákat (MII. 31:18.).

Az ókor emberének természetesen mást jelentett, amikor a Tórában olvasott Isten lábáról (MII. 24:10), kezéről (MII. 9:3), szemeiről (MI. 38:7), vagy a füleiről (MIV. 11:1). Sőt még a kardjáról is (MV. 32:42).

Azt mindennyian tudjuk, hogy ő lát, hall, érez, ám nem tudjuk, hogy miképpen. De már csak a nagyon bátrak tették fel a rabbinak a kérdést, hogy minek Istennek a kard és mivel fogja meg?

A költői képek egyre színesebbek: Dániel hófehér (Dan. 7:9), míg Jesája próféta karmazsinvörös ruhában (Jes. 63:1) látja Istent, akinek nincs teste. Jesája látja, ahogy Isten köntösének a széle betölti az égi tróntermet.

Szerintem csodálatos képek a hatalmasságról és a végtelenségről.

A zsidó néplélek ennyi csodás alakkal ruházza fel az Istenét, akiről pontosan tudják nincs alakja se képmása. A Talmud szerint Mózes maga látta az Örökkévalót a Sás-tengernél, mint harcoló katonát („Ádonáj is milhámá"), aztán a Szináj hegy lábánál, mint sálba burkolódzott imádkozót.

Mindannyian keressük Istent…
Ki önmagában.
Ki a világban.
Ki a fa leveleinek a neszében.
Más azt mondja, Isten mindenhol ott van.
Aztán valaki hozzáteszi: csak ahová beengedik.
 

Az ókor rabbijai egy kanonizált könyvet is szentel erre a kérdésre, Jób könyvét. Így olvassuk: „Kutakodva, vizsgálódva akarod megtalálni az Örökkévalót? Azt gondolod, meg tudod találni a Mindenható határait?”. Majd a Talmud (B.Bátrá 14b-15) megkoronázza ezt a kérdést, mondván, hogy az Isten angyalával párbajozó hős könyvét maga Mózes írta. 

Azóta évezredek teltek el, és ma a mobiltelefon és a mikrohullámok korában már nem kell feltétlenül látni, ami létező, de az ősi kérdések továbbra is relevánsak: ott van-e Isten lelke a Tóra betűi közötti fehér részeken? Érezzük-e Isten kezét? Lát-e minket? Hallja-e az imánkat? Esetleg látjuk-e Isten távolodó alakját, tarkóján a tefilinje csombékával, hogy rádöbbenjük, mellettünk volt, csak nem vettük észre. Ezernyi jogos kérdést tudunk feltenni magunknak… 

Amit tudunk: a saját múltunk egyrészt egyéni, másrészt közösségi. Szokták mondani a pszichológusok: mindenki cipeli a maga kis hátizsákját. És a közösségünk múltja: a mi múltunk is egyben.

Évtizedek alatt növünk föl. Az egyik mérőrúd, hogy megértjük, mik is a mi feladataink (akár zsidóként, akár emberként, akár szülőként stb.). Felnövünk, és akkor már el tudunk szakadni édesanyánktól és édesapánktól. Már elvileg el tudnánk szakadni ezektől a megértést könnyítő képektől, mint Isten szeme, keze és füle. Ám nem biztos, hogy el kell szakadni… 

Sőt! A Tóra nem az ókor emberének írodott, hanem a világmindenségnek. Azaz minden leírt szó a miénk. Egybeolvad velünk. Nem látható kötéssel, ahogyan két vízcsepp. És tudjuk, éreztük, hogy már többször megmentett minket az Örökkévaló... Nemcsak fizikálisan! Hanem megmentett: saját magunknak! A családunknak. Vagy akár a zsidóságunknak. 

Kedves Barátaim, ugye tudjátok, hogy mi mindannyian nagyon fontosak vagyunk Isten szemében/fülében/kezében? Hogy mindenkinek van egy vagy több olyan tehetsége, ami csak neki van az egész világon, és amivel csak ő tud építeni és szépíteni valamit: a mi teremtett otthonunkban?

Azaz létezésünk különleges jelentőséggel bír az Örökkévaló szemében. Mint az ujjbeggyel vésett kőtáblák minden millimétere.

Forrás:Radnóti Zoltán főrabbi (Bét Sálom) hírlevelei

* * *

Szerdócz Ervin: Egyszerűbb hinni a láthatóban, de...

„Kelj fel és készíts nekünk istent...”
(II.M. 32/1.)

A zsidók tapasztalták az Örökkévaló félelmetes erejét. Jelen voltak, amikor Isten tíz csapással sújtotta Egyiptomot. Látták a csodát, látták, amint kettévált a Sás-tenger és átmentek a szabadságot jelentő túlsó partra. Ott voltak a Szináj-hegy előtt, saját fülükkel hallották Isten szájából a „Tíz Igét”. Érezték Isten segítő, és oltalmazó jelenlétét.

Ezek után bálványt készítettek! Hogyan tehették ezt? Milyen lelkiállapotban voltak, hogy képesek voltak erre?!

Mose ben Maimon  (1137-1205), a legnagyobb zsidó filozófus magyarázata szerint a bálványimádás kialakulása nem egyszeri, spontán jelenség, hanem egy folyamat vége. A régi korok emberei ki voltak téve a természet erejének, félelemben éltek. Félelmüket tárgyiasították és megjelenítették. Kifaragtak egy követ, egy fát egy égitest, egy állat vagy bármi más formájában, ami megjelenítette félelmüket és függőségüket. Kezdetben nem a faragványt imádták, hanem a felfoghatatlan erőt, melyben félelmüket és függőségüket bálvány képében jelenítették meg. Egy idő után már a Napot, egy bikát, vagy bármi mást is istenként imádták.

A zsidó népet megszólító „szellemi” EGY Istent lehetetlen értelemmel felfogni. Egyszerűbb másban keresni a lét forrását. Egyszerűbb hinni a láthatóban, mint a láthatatlan, felfoghatatlan, esszenciális szellemi létezőben, ahogy Spinoza Istent definiálta.

Szinte hihetetlen, hogy a bronzkorban élő zsidó nép felfogta és megfogadta, hogy engedelmeskedni fog a láthatatlan, képben meg nem jeleníthető és néven nem nevezhető EGY Istennek. A zsidó történelem során volt néhány király, aki – elhagyva népe vallását – a környező népek bálványisteneit bevitte a Szentélybe, zavart és bizonytalanságot okozva. Mindez azonban csak átmeneti volt, mert Isten mindenkori jelenléte visszatérítette őket a helyes útra.

„Változott-e Isten örök szeretete, ha akad néhány gyűlölködő?"

Ávodá Zárá 7b: Szólt a rabbi:– Hallottam, Páposz, elhagyod Izrael Istenét. Érdemtelenné akarsz válni arra, hogy szóba álljunk veled. Páposz! Hallottam, hogy kész vagy hűtlen lenni néped Istenéhez. Miért tennéd?! Te, aki gazdag és boldog vagy, te, aki nem vágyhatsz semmire, mert mindened megvan? Miért cserélnél Istent?

– Van rá okom, hogy miért teszem – magyarázkodott Páposz. – Olyan események történtek, olyan tettekre vetemedtek társaim, hogy szégyellnem kellett zsidó voltomat. Maradhatok egy táborban azokkal, kik zsidó létükre törvényt taposnak lábbal, erkölcsöt zúznak, illemet sértenek?

– Őmiattuk tennéd, Páposz?- kérdezte a rabbi

– Őmiattuk! – válaszolta Páposz.

A rabbi könnyes szemmel folytatta:– Ó, te rövidlátó, te kishitű! Bosszút állni hiteden?! Isteneden, mert néhányan őrültséget cselekszenek? Hát ők a zsidóság, amihez te tartozol? Ők a Tóra, ők Mózes és a próféták, ők Isten végtelensége, ők a szeretet és a türelem, ami mind együtt jelenti a zsidóságot? Egyetlen bűnös csoport miatt elhagynád a zsidóságot, mely száz gyönyörű és hős nemzedéket teremtett, és fog még teremteni? Elvetnéd magadtól a múltat, apáid zsidó múltját? 

Elvetnéd a jövőt, gyermekeid jövőjét, csak azért, mert néhány kellemetlen percet hozott neked a jelen? Hajód ott úszik a zsidóság nagy áramában, az örök nagy folyóban, mely átvezet az egész világon… És te azért, mert felkavarodott a víz és zavaros hullámok tolonganak feléd, meghökkensz, szárazra vonod a hajót és elmenekülsz?

Változott-e Mózes törvénye, ha akad néhány gaz, aki elcsavarja? Változott-e Isten örök szeretete, ha akad néhány gyűlölködő? Mit teszel, te hitehagyó, te Isten-cserélő? Néhány halandó miatt elhagynád a halhatatlant? Páposz! Halld, mit mondok neked és a hozzád hasonló tévelygőnek: keressétek a jót és ne a rosszat, azért, hogy éljetek!  (Ámosz 5/14). 

És ezután Páposz lehajtotta fejét és sírását visszatartva mondta: „Mutass nekem utat igazságodban és taníts engem!  (25. Zsolt. 5.)"

Forrás: Mazsihisz.hu

mazsihisz icon

Címkék

Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Hírek, lapszemle
Dokumentumfilm készül a szombathelyi zsidó temetőről
Megemlékezések
Ma 125 éve született Golda Meir, Izrael „Vaslady"-je